Minden, ami van, azoké legyen, akik bánni tudnak vele - ez az utolsó mondata annak a Bertolt Brecht A kaukázusi krétakör című drámája alapján készült tantermi előadásnak, amelyet a vasárnap véget ért II. Freeszemlén játszottak. Ez ilyen formában nincs benne az eredeti műben, az alkotók, a rendező, a végzős freeszfés diák, Fodor Orsolya leleménye, illetve azoké az előadásban közreműködő színészeké, akik a Színház-és Filmművészeti Egyetemen korábban, évekkel ezelőtt végeztek.
Az erős üzenet túlmutat Gruse történetén, elér egészen odáig, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történt. A hatalom szétszakította, az egyetemfoglaló hallgatók aztán elengedték, hiszen ott nőttek fel, szakmai értelemben mindenképp. A tanáraikkal együtt, akik egy része szintén elengedte, és náluk igaz a brechti párhuzam, hogy az intézményt és a diákjaikat szinte saját gyerekeikként szerették. A szétszakításban mindenki sérült, Upor László rektor-helyettes mondta lapunknak, hogy az elmúlt másfél évet még nem sikerült kipihenniük. Ez látszott is a csaknem egyhetes Freeszemle előadásain, amelyek közül kiemelkedtek azok - mint például a Krétakör -, amelyek még az egyetemfoglalás előtt, vagy éppen a modellváltás kellős közepén készültek.
Upor beszélt még a befogadóhely körüli nehézségekről, a nincstelenségről, de arról is, hogy nem adják fel, folytatják a diplomamentő programot és további képzéseket indítanak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja viszont afféle győzelmi jelentésként egy olyan produkció fesztiválgyőzelmét emlegeti, amelyben azok a diákok és tanárok érdekeltek, akik bent maradtak ugyan az egyetemen, de szakmailag az előző korszakhoz kötődnek. Említ még a honvédségi területről érkezett egyetemi vezető beruházási, fejlesztési terveket: itt szó sincs nincstelenségről, ellenben kirekesztést és más, megbélyegzéssel felérő állítást bőven megfogalmaz. Az is elég abszurd, hogy a jelentkezőket lakhely szerint sorolja be, mondván, a bejutásra aspirálók kilencven százaléka vidéki vagy határon túli. Ezzel nem kevesebbet sugall, mint hogy az ideológiailag fertőzött budapesti fiatalok menjenek a Freeszfére, vagy ahova akarnak, mondjuk külföldre.
Upor László arról is beszélt, hogy ők bizony nem várnak kormányzati segítséget. Pedig itt az új Kulturális és Innovációs Minisztérium, amely legalább az innováció jegyében megtámogathatná az egyesületet. Vagy a napokban beiktatott új köztársasági elnök is segíthetne a diákoknak, úgyis azt mondta, hogy ő Magyarország teljes lakosságát képviseli. A helyzet azonban az, hogy az ideológiai szétszakítottságot és ennek például az alapítvánnyá alakított Színház- és Filmművészeti Egyetemen vagy a Freeszfén érzékelhető következményeit még hosszú ideig kell elszenvedniük azoknak, akik valamilyen módon érintettek.
Kérdés az is, hogy az írás elején idézett mondás mennyire lesz igaz az új kulturális és innovációs tárcára. Ha szerencsénk van - bűvészmutatványok helyett - a jól csengő innováció mellett a innovatív felelősség is érzékelhető lesz valamennyire a munkájukban.