Czakó Julianna Nóraként a hátán cipeli a csillogóan aranyozott becsomagolt műfenyőt. Beviharzik, az ajtót egy kisebb tornamozdulattal a cipőjével becsapja. Aztán kibontja és díszíteni kezdi a műanyag fát. Béres Attila rendező a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében pedig játszik a színekkel. (Díszlettervező: Horesnyi Balázs, jelmeztervező: Pilinyi Márta.) A játéktér és a berendezés sárga, később a színpadon megjelenő három gyerek ruhája ugyancsak. Nórát először és sokáig tűzpirosban látjuk, a férfiak feketében, vagy szürkében. Ibsen drámáját Babaház címen játsszák, ezért is lehet a sok sárga. Helmer, a frissen kinevezett bankvezér kis mókuskámnak szólítja feleségét, aki igyekszik ennek a szerepnek megfelelni. (Dramaturg: Ari-Nagy Barbara.)
A miskolci Nóra egyik nagy erénye, hogy a folyamatot mutatja meg, miként jut el a feleség addig, hogy otthagyja a családját, férjét, gyerekeit. Ibsen 1879-ben írta meg a drámát, a történet és főleg annak a befejezése óriási vihart kavart. Ma inkább arról szólhat ez a mű, hogy mennyire tudunk családként működni, főleg akkor, amikor a napi politika sulykolná belénk ennek a fontosságát. Mennyire valósak a házasság kötelékei, meddig maradhat meg két ember szövetsége? Mi az ami szétszakíthatja, ha egyáltalán létrejött? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az előadás.
Több bravúros dramaturgiai megoldással, például amikor Nóra elkeseredésében a hatalmas akvárium vízében bukik alá, hogy véget vessen az életének. Férje, Helmer (Görög László), ahelyett hogy megértené, végképp eltaszítja magától, vizesen a padlóra löki, Nóra hosszan csúszik a nedves burkolaton, és ott marad egyedül, támasz nélkül, miközben az általa elkövetett „csalással” épp a férjét akarta megmenteni. Előtte mindent elkövet, hogy ne így legyen, még azt is elviseli, sőt belemegy a játékba, hogy az általa fontos férfiak – Helmer és Rank doktor (Gáspár Tibor) – a házi bankettre kisminkeljék, mint egy igazi babát. A bizalmat nagyon nehéz megszerezni, viszont nagyon könnyű elveszteni.
Görög László Helmerjét elvakítja az önzés, és már csak akkor kapcsol, amikor minden veszve van. Érzékeny, szép jelenet, amikor a halálos beteg Rank doktor szerelmet vall Nórának, aki nem akarja hallani, kétségbe esve befogja az orvos száját, és azzal sem szeretne szembesülni, hogy elvesztheti a barátját, talán az igazi támaszát. Fandl Ferenc Krogstadja nem csak külsejében szürke, hanem a jellemében is. Bosszúból zsarol és addig, amíg boldogtalan. De arra nem figyel, hogy akciójával épp mit rombol szét. Kristine Linde (Edvi Henriette) zöldben nagy nehezen végül látszólag békét teremt, de csak látszólag.
Nóra – most már kékben – otthagyja csúcsdíszként a gyűrűjét a fenyőfán és új életet kezd. Nem is néz vissza, így nem látja férje tehetetlen sírását. A babaház illúziója örökre elveszett.
Infó:
Henrik Ibsen: Babaház (Nóra). Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Béres Attila
