Bizonyos fokig meglepetés, hogy Élisabeth Borne, eddigi munkaügyi tárcavezető lett a kormányfő. Emmanuel Macron elnökválasztási győzelme után ugyan őt emlegették favoritként, de később egy sor más név is felmerült, s Borne esélyeit a korábbiaknál kisebbnek ítélték meg.
Majd az idő eldönti, hogy Macron jól döntött-e, amikor elnökválasztási győzelme után több mint három hetet várt az új miniszterelnök kinevezésével. Elvégre kevesebb mint egy hónap maradt a parlamenti választás június 12-én esedékes első fordulójáig, s az eltelt hetekben az elnökválasztás harmadik helyezettje, a meglepetésre majdnem 22 százalékot szerzett Jean-Luc Mélenchon nem tétlenkedett, egységesítette a baloldalt. Szövetségbe terelte az általa irányított baloldali populista Elégedetlen Franciaországot, a kommunistákat, a zöldeket és a szocialistákat, így ezek a pártok együttesen indulnak majd. A gyors döntésnek köszönhetően a baloldali szövetség már a közvéleménykutatások élén áll, igaz, szűk előnnyel az „Együttként” induló, az elnököt támogató koalíció előtt. A parlamenti választás végeredményét azért nehéz pontosan megjósolni, mivel a mandátumok sorsa az egyéni választókörzetekben dől el és a két forduló között összefoghatnak az egyes jelöltek. Sok függ a részvételi aránytól is, amely várhatóan mindössze 50 százalék körüli lesz.
Macron késlekedése mögött az áll, hogy az elnököt támogató tömbben több érdekcsoport érdekeit kellett összehangolni. Az elnök ragaszkodott a női kormányfőhöz, ami különösen érhető a közvélemény-kutatások ismeretében: ezt a nők 76, de még a férfiak 72 százaléka is támogatta.
Az utolsó női kormányfő, Édith Cresson 11 hónapos miniszterelnöki megbízatása alatt nem szerzett túl kedvező tapasztalatokat. Az is könnyen megeshet, hogy Borne még nála is rövidebb ideig maradhat miniszterelnök, hiszen a választás után az eredménynek megfelelően kell majd újjáalakítani a kormányt.
Élisabeth Borne kinevezése Macron több törekvésére mutat rá. Mivel munkaügyi miniszter volt a hétfőn leköszönt Jean Castex két évig hivatalban lévő kormányában, 2014-2015 között pedig Ségolene Royal akkori környezetvédelmi miniszter kabinetfőnökeként dolgozott, Macron érezhetően a baloldali szavazók elorozására, a baloldali szövetség megosztására törekszik. Ezt jelzi az is, hogy a kinevezett kormányfő, aki a következő napokban mutatja be a miniszteri listát, különösen szívén viseli a környezetvédelem sorsát. A konzervatív Le Figaro az új miniszterelnököt baloldali technokrataként jellemezte. Ez pedig azt mutatja, hogy Macron második elnöki mandátuma során valójában a folyamatosságra törekszik.
Nem neveznénk meglepetésnek, hogy az ellenzék csalódottan vette tudomásul az új miniszterelnök kinevezését. Mélenchon úgy fogalmazott, hogy semmi jót sem vár az új kormányfőtől a szociális intézkedéseket illetően.
