Világszerte megjelent a majomhimlő

Európában, Amerikában, Kanadában és Ausztráliában is megjelent a betegség. Az esetek szórványosak és nem súlyosak, de kérdés, miért jelent meg hirtelen ennyi helyen a Közép-Afrikára jellemző kórokozó.

Több európai országban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Svédországban, Németországban, de az USA-ban, Kanadában is történtek az elmúlt hetekben majomhimlő megbetegedések, ami azért is keltett figyelmet, mert a vírus nehezen terjed emberről emberre, tehát jószerivel mindenkinek, aki megkapta, járnia kellett volna valahol Közép- vagy Nyugat-Afrikában, ahol a rágcsálók, főemlősök körében közönségesen előfordul, és róluk az emberekre könnyen átterjdve okozhat megbetegedéseket. Jellemzően a lappangási idő, vagy a kezdeti, nem specifikus tünetek jelentkezésének ideje alatt jelentkeznek a tünetek. A vírus emberek között, a fejlett higiéniai, járványügyi előírások következtében nehezen tud tömeges megbetegedéseket okozni, mivel nem képes a levegőben, kis cseppecskékkel terjedni, mint a koronavírusok. Azok a nagyobb cseppek, amelyekben előfordul, nem repülnek messzire, és a közönséges háztartási fertőtlenítők képesek leszámolni vele.

A mostani első megbetegedést Angliában jelentették május 7-én egy olyan páciensnél, aki Nigériából érkezett vissza a szigetországba. A WHO 18-án tette közzé honlapján, hogy az előző napokban egy angliai háztartásból legalább kettő, azonos családhoz tartozó embernél mutatták ki a vírust, majd négy másik egymástól független esetre is fény derült. Két beteg járt Afrikában, egy egészségügyi dolgozó valamelyik pácienstől kapta el a vírust, a többi esetben a fertőzések eredete ismeretlen. A svéd betegről csütörtökön szereztek tudomást, ő a Kanári-szigetekről tért vissza, Ausztráliában pedig pénteken egy olyan valakinél jelentkeztek a tünetek, aki Európából utazott haza. Spanyolországban hét megbetegedés történt, Kanadában 13 gyanús esetet vizsgálnak.

A vírust 1958-ban írták le először Dániában laboratóriumi majmok között, de szórványos emberi megbetegedéseket csak 1970-től jelentettek Afrikában. 2003-ban az USA-ban tört ki kisebb járvány - ezek voltak az első Afrikán kívüli megbetegedések -, amit Ghánából bevitt rágcsálók okoztak, amelyek háziállatként tartott prérikutyákat (szintén rágcsálók) fertőztek meg, a 81 beteg közül senki sem halt meg. 2017-ben Nigériában 450-en betegedtek meg, háromnegyedük 21-40 év közötti férfi volt, eddig ez volt a legjelentősebb kitörés. ,,Az a tény, hogy az elsőként megbetegedett páciens 50 kontaktja közül csak egy kapta el a vírust, azt mutatja, milyen gyengén fertőz” - mondta Jonathan Ball, a Nottingami Egyetem molekuláris virológusa a BBC-nek. ,,Fontos hangsúlyozni, hogy a majomhimlő emberek között nehezen terjed, és az általános kockázat nagyon alacsony” - tette hozzá Nick Phin, az Angliai Közegészségügy Nemzeti Fertőzési Szolgálatának helyettes igazgatója.

Semmiképpen sem hasonlítható a Covid–19-hez, nem várhatóak komoly esetszámok, hiszen ez egy emberről-emberre nehezen terjedő fertőzés – írta Kemenesi Gábor pécsi virológus a Facebookon. A majomhimlő Afrikára jellemző zoonózis, emberről-emberre nehezen terjedő fertőzés: korábban is voltak behurcolt esetek Európában minimális terjedéssel, ám a mostani események érdekessége, hogy egyelőre járványügyileg nem köthetők egymáshoz, a terjedés módja, mintázata és a forrás egyelőre nem vagy csak részben ismert, melynek ennek feltárása folyamatosan zajlik. A majomhimlő vírus legvalószínűbb természetes gazdái Közép – és Nyugat-Afrikában élő rágcsálók, közöttük tünetmentesen terjed és fennmarad. Szórványosan megjelenő emberi eseteket összesen 11 afrikai országból jelentettek. Állatról, a fertőzött állat vérével, testváladékaival vagy majmok esetében kiütéseivel történő érintkezés során, míg emberről a fertőzött ember kiütéseivel vagy a kiütések által érintett felületekkel (ruha, ágynemű) való érintkezéssel terjed, így főként családtagok, közeli hozzátartozók kerülnek látókörbe egy-egy terjedési esemény során.

A fertőzéstől a tünetek megjelenéséig tartó időtartam nagy általánosságban 5-től 13 napig tart. A kezdeti tünetek könnyen összekeverhetőek más megbetegedéssel: fáradtság, láz, nyirokcsomó duzzanat, izomfájás, hátfájás; a karakterisztikus kiütések 1-3 nappal a láz megjelenését követően jelentkeznek, főként az arcon és végtagokon, idővel kifakadnak és leszáradnak.

Az eredetileg feketehimlő ellen készült vakcinák bizonyos fokú védelmet nyújtanak a közeli rokon majomhimlő vírus ellen is. Mivel emberről-emberre nehezen terjedő vírusról van szó, a szakértők nem számítanak számottevő esetszám-növekedésre, ráadásul az eddigi hírek szerint a vírus enyhébb megbetegedést okozó, nyugat-afrikai variánsáról van szó. Virológiai és epidemiológiai szempontból azonban bizonyára sok fontos újdonságra fog a közeljövőben fény derülni.