Ukrajna győzhet, de jelentős területeket veszít, az atomháborút kizárni tévedés

Ukrajna aratott már győzelmeket, de nem áll nyerésre, és közben Oroszország is elérte több célkitűzését – fejtették ki magyar és ukrán szakértők egy budapesti konferencián.

Mindenekelőtt tisztázni kell, mit jelenthetnek az ukrán erők által eddig aratott sikerek, és mit nem – hangzott el az amerikai és az ukrán nagykövetség által rendezett, Marc Dillard ügyvivő és Ljubov Nepop nagykövet jelenlétében megtartott csütörtöki eszmecserén.

Jójárt Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének elemzője mindenekelőtt néhány, a magyar médiában előforduló feltételezést próbált helyre tenni. Gyakran elhangzik, mondta, hogy Ukrajna jó úton van a háború megnyerése felé. Ezzel szemben ő úgy vélte: „Ukrajna bizonyosan el fogja veszíteni területei egy részét, és a helyzet nagyon hasonlatos lesz az 1939-es szovjet-finn háború kimeneteléhez. Akkor Finnország elvesztette területének egy részét, de megőrizte függetlenségét és szuverenitását. Az ukrán lakosságot valahogy fel kell készíteni egy ilyen lehetőségre”.

Mint magyarázta, Ukrajnának a váratlanul erős ellenállás, valamint a Nyugat hírszerzési segítsége révén sikerült meghiúsítania néhányat Oroszország legfontosabb célkitűzések közül. Moszkvának nem sikerült rendszerváltást kikényszerítenie, s nem tudta véghez vinni az ukrajnai katonai potenciál gyors megsemmisítését. Az oroszok Kijev és Szumi térségéből történt kivonulása pedig nem egy Putyin elnök által tett gesztus volt, hanem harctéri sikerek eredménye. Elutasította azt a feltételezést is, miszerint a Nyugat dolga lehetőséget biztosítani az orosz elnök számára, hogy arcvesztés nélkül vethessen véget a háborúnak, hiszen az orosz propagandagépezet révén Putyin bármit, amit elér Ukrajnában, győzelemként tud majd eladni. Szavai szerint nem szabad tényként elfogadni azokat a felméréseket, amelyek szerint az orosz lakosság 70 százaléka támogatja a „különleges hadműveleteket”. Tévesnek monda azt a feltételezést is, hogy ez a konfliktus nem alakulhat nukleáris háborúvá.

Rácz András, a Német Külkapcsolatok Tanácsának Oroszország-szakértője rámutatott, hogy kezdetektől hamisak voltak az orosz vezetésnek a hadműveletek megindítását indokló állításai. Az orosz propaganda azonban sajnos sikeresen hiteti el sokakkal, hogy a háborúért az ukránok hibáztathatóak. Mindez nem jelenti azt, hogy Ukrajna tökéletes szomszédja lett volna a közép-európai országoknak – mondta. Ő is félreértésnek minősítette, hogy az ukránoknak hiábavaló harcolniuk, mert ezzel csak meghosszabbítják a szenvedéseiket. Az orosz erők kiszorítása Kijev és Harkiv térségéből, a rájuk mért vereség az ellenkezőjét bizonyítja. Rácz András felhívta a figyelmet arra, hogy győzelmeivel Ukrajna elkerülte a legrosszabbat. Ha Oroszország sikerrel megvalósította volna terveit, március elejére az Ukrán Köztársaság megszűnt volna létezni. Az elnököt és a kormányt kivonták volna a forgalomból, a főváros felett átvették volna az uralmat, az országot teljesen elszigetelték volna az Azovi- és a Fekete-tengertől, katonáinak legtöbbjét megölték, a többieket fogságba ejtették volna, oligarcháinak többsége pedig túszként végezte volna. Ezzel szemben Ukrajna elkerülte a legrosszabbat: fennmarad független államként. Súlyos károkkal, szörnyű veszteségeket szenvedve, de életben fog maradni, s ez nem hasonlít az oroszok februári tervére.

Ugyanakkor Oroszország nem szenvedett teljes vereséget, sőt, valójában sikeresen megvalósította tervei egy részét: az ország egyik legnagyobb városa, Mariupol elfoglalásával 82 napi ostrom után végleg elvágták az Azovi-tengertől Ukrajnát, és a Fekete-tengeri kikötővárost, Herszont is megszállták. „Úgyhogy, Oroszország eléri bizonyos célkitűzéseit, és súlyos károkat okoz Ukrajnának, amely jelentős területeit veszíti el. Az oroszok azonban nem köthetnek békét, amíg fel nem tudják mutatni, hogy elérték céljaik egy részét. Ezt a háborút az ellenség felmorzsolásával, akarják megnyerni, jobban kivéreztetve Ukrajnát, mint amit az ukránok még el tudnak viselni. És ebben, sajnos, vannak sikereik – mondta Rácz András. Az ukrán hadsereg is nagy veszteségeket szenved. Súlyos hiány van lőszerből, üzemanyagból, és katonáinak legjobbjai, akik nyolc éve harcoltak, sokan életüket vesztik a keleti harcokban. Putyin változatlanul megnyerhetőnek gondolja a háborút, s „ez újabb feladatokat ró ránk, ha meg akarjuk hiúsítani a terveit” – mondta a rendezvényen részt vevő nagy számú nyugati diplomata előtt.

Ilyash György, a Külügyi és Külgazdasági Intézet szakértője arról beszélt, hogy Ukrajnának minden jel szerint sokkalta nagyobb léptékű segélyre lesz szüksége az újjáépítéshez, mint amit a második világháború után az amerikai Marshall-terv biztosított Európa országainak. Az újjáépítés költségeit már most 515 és 1100 milliárd dollár közé becsülik, miközben a világgazdasági visszaesés és az energiaválság terheit kell viselnie nemzetközi partnereinknek, de Ukrajnának is – mutatott rá. Előny lehet ugyanakkor, hogy egy ilyen projekttel az európai gazdaság szorosan összekötődik majd az ukrán lakosság jövőjével. Másfelől arra figyelmeztetett, hogy a 2014 óta tartó háború és a menekültáradat okozta súlyos lakosságvesztés meghatározó lesz Ukrajna jövőjére nézve, s ezt szem előtt kell Ukrajna reális jövőképének kialakításához.

– Oroszország nagyszabású inváziója teljesen átalakította a helyzetet, nemcsak a térségben, de globálisan is, és ez mindenkit döntési helyzet elé állított – fejtette ki Szerhij Heraszimcsuk, az Ukrán Prisma Külpolitikai Tanács igazgatója. Nem reális a semlegességet választani, világos ez a Moldovai Köztársaság számára, amelyet alkotmányos semlegessége ellenére fenyegetések érnek, s egyértelmű Finnország és Svédország számára is, akik most a NATO-tagságért küzdenek. Fontosnak nevezte az Oroszországgal szembeni újabb szankciók bevezetését, mint a Nyugat szolidaritásának megnyilvánulását. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra: Moszkva idomul ehhez a logikához, és arra törekszik, hogy inkább szankciókkal sújtsák, mint fegyverekkel. Heraszimcsuk ezzel szemben égetően szükségesnek nevezte a jelentős nyugati fegyverszállításokat, azzal érvelve: „Ukrajna kudarca esetén a dominóhatás az lesz, hogy önök is bajban lesznek és fegyvert kell fogniuk”.

Az ukrán elemző úgy vélte, hogy a háború új esélyeket is teremtett. Közép- és Kelet-Európa soha nem volt még ennyire a nemzetközi közösség és a média figyelmének fókuszában, „s ez lehetőség arra, hogy megmutassuk, Közép-Európa és Ukrajna együtt mire képes, és mit kínálhat a világnak”.

Rejtélyes menekültpénzek

Továbbra sem ad választ a Miniszterelnökség és a Belügyminisztérium arra a kérdésünkre, hogy kaptak-e támogatást az Ukrajnából menekülőket segítő civil szervezetek abból a 110 milliárd forintos uniós támogatásból, amit még április közepén utalt az EU. Megkerestünk több menekülteket segítő civil szervezetet is, hogy megtudjuk, jutott-e nekik ebből az uniós segélyből. A megkeresett civilek többsége péntek estig nem válaszolt, a Migration Aid elnöke, Siewert András viszont azt mondta: nem tud olyan pályázatról, amelyet a magyar állam írt ki a menekülteket segítő szervezetek számára. A Menedék Egyesület annyit közölt lapunkkal: a sajtóból értesültek az uniós forrásról.

A kérdést most azért tettük fel újra a kormányzatnak és a civileknek, mert – miként arról lapunk elsőként hírt adott – újabb brüsszeli pénzügyi támogatást, mintegy 8 milliárd forintot kaphat Magyarország az ukrajnai menekültek ellátására. Ezúttal ráadásul már előírják: e forrás harminc százalékát civil szervezeteknek, helyi és önkormányzatoknak kell eljuttatni.

Az Európai Unió különböző közösségi alapokból támogatja az ukrajnai menekülteket fogadó tagállamokat. A felhasználható pénz túlnyomó része a 2014-2020 közötti uniós költségvetésből különféle célokra elkülönített, de el nem költött és emiatt átirányítható forrás. Ebbe a körbe a tartozik a Magyarország számára a napokban odaítélt 8 milliárd forintos gyorssegély, amely az EU belügyi alapjából érkezik, és az áprilisban átutalt 110 milliárd forintos tétel, amely viszont a felzárkóztatási alapokból származik. Ennek megfelelően változnak a felhasználásukra vonatkozó szabályok is: míg az Európai Bizottság által menedzselt belügyi transzfer esetben előírás, hogy a pénz 30 százalékát a menekültek ellátásában fontos szerepet játszó civil szervezeteknek és önkormányzatoknak kell juttatni, addig az átcsoportosított kohéziós források elosztására nincs ilyen konkrét rendelkezés. Ezt a pénzt az EU-s támogatásokkal foglalkozó nemzeti irányító hatóság kezeli, de elvárás, hogy közben tiszteletben tartsa a partnerségi elvet. Ez azt jelenti, hogy be kell vonnia a civil társadalom és a regionális, valamint a helyi hatóságok képviselőit a pénzköltési programok előkészítésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe. A követelményt egy 2014-es kötelező erejű uniós rendelet tartalmazza, amelynek végrehajtása minden esetben a tagállami szervek feladata. - Népszava