Hogy érzi magát kardiológusként az Országos Gerincgyógyászati Központ élén? Okoz nehézséget, hogy ami itt zajlik, ahhoz önnél mindenki jobban ért?
A gerincgyógyászatot ráhagyom azokra, akik eddig is professzionálisan végezték gyógyítói feladatukat. Intézményvezetőként, az intézet vezérigazgatójaként nem is kell minden orvosi szakmához értenem. A menedzseri tapasztalatom pedig megvan, hiszen sokáig egy 1600 ágyas, teljes körű ellátást nyújtó egyetemi oktató kórházat, nemzetközi Transzlációs Medicinaközpontot vezettem, melynek része volt egy 126 ággyal rendelkező mozgásszervi centrum is. Erre a tapasztalatra építve nem jelent nehézséget ez az új feladat. A Budai Egészségközpontnak jelenleg 150 ágya van, és bár nincs két egyforma ellátóhely, az elmúlt négy hónapban itt szerzett tapasztalataim alapján menedzselés szempontjából sok újdonság nincs. Pozitív kihívásként tekintek az új pozíciómra. Kérdésére visszatérve, köszönöm jól érzem magam.
Mégis csak egy speciális intézmény a Budai Egészségközpont olyan szempontból is, hogy egy nagyon erős szakmai tekintély személyes vállalkozásából nőtt piacvezetővé. Jelentett ez nehézséget? Egy menedzsernek mit kell ilyenkor másként csinálnia?
Lényegében mindent. Varga Péter Pál egy látványos evolúciós folyamaton vitte végig az intézményt, ami eljutott egy magas szintre. Amikor ő eladta és kiszállt a kórház vezetéséből is, akkor megváltoztak a célok, az ambíciók is. Az én feladatom az, hogy a Budai Egészségközpontot a gyógyítási palettáját kiszélesítve egy a gerincgyógyászat köré szervezett, azt mindenben támogató, komplex ellátást nyújtó járó- és fekvőbeteg ellátó intézménnyé fejlesszem. Megmarad zászlóshajóként a gerincgyógyászat, melyben további fejlesztéseket tervezünk, de más szakmákban is magas szintű ellátást szeretnénk működtetni, miközben méretben is kategóriát fogunk ugrani. A műtőink száma a mostani 7-ről 15-re nő, a betegágyak száma 150-ről 250-re bővül, és ezekkel párhuzamosan az egyéb szükséges kapacitásokat is növelni fogjuk, amibe beleértem az intenzív osztály méretét és a foglalkoztatottaink létszámát is.
Nem tart attól, hogy sokszakmás intézményként elveszti a „piaci varázsát”, ami éppen attól működik, hogy valami speciálisat tudnak az orvosaik nyújtani?
Nem, mert a gerincgyógyászat, mint az abszolút evidencia megmarad, csak mellette további népbetegségekre is koncentrálunk és azokban is jó színvonalú szolgáltatásokra törekszünk. Például a mozgásszervi betegségek mellett a másik nagy népbetegség, a szív- és érrendszeri problémák kezelésében. Miért ne lehetne az utóbbiban is hasonló jó színvonalú ellátást megvalósítani, mint a gerincgyógyászatban? Aki idejön a gerincfájdalmával, annak lehet, sőt gyakran van is sok más panasza. A kezeléséhez így egyéb szakemberek - például belgyógyászok, kardiológusok, ideggyógyászok - közreműködésére is szükség van. Mi ezekben is magas színvonalú ellátást szeretnénk nyújtani. Szeretnénk megszervezni a szolgáltatást minden olyan területen, ahol a megbetegedési mutatók alapján ellátási igény keletkezik, azaz több szakmában is mind fekvő, mind járóbeteg ellátásban meg kívánjuk erősíteni az intézményt. A bővülő gyógyítási palettához mind az épített környezet, mind az eszközpark megújul, illetve jelentősen kibővül.
Az említett új szolgáltatásokat a közfinanszírozással nyújtják majd vagy csak fizetőképes magánbetegeknek válik elérhetővé?
A magánszféráról beszélünk, az intézmény közfinanszírozott része jelenleg is egyértelműen csak a mozgásszervi páciensek ellátásához kötődik. A hosszútávú terveinket részben arra a reményre alapozzuk, hogy változik a biztosítási környezet, és mindenkinek lesz lehetősége hozzáférni a magánszolgáltatásokhoz akár kiegészítő biztosítással vagy hasonló, öngondoskodási finanszírozással hozzáférni.
Ezzel azt mondja, hogy lesz magánbiztosítás?
Ezt nem tőlem kell megkérdezni. Nem látok a jövőbe, csak arra utaltam, hogy mint minden magánszolgáltató, mi is látjuk, érezzük, hogy a váratlan betegség a családoknak milyen súlyos pénzügyi krízist okoz. A Covid-járvány ideje alatt csökkentett kapacitással működött az állami ellátás, ezért érezhetően sokan a magánszolgáltatókhoz fordultak ellátásáért. S ezt a betegek többsége zsebből fizette. Nyilvánvaló, hogy a forrásoldalt, az egészségpénztári és biztosítói környezetet meg kell teremteni a magánszolgáltatások mögé, de ehhez párbeszéd kell a biztosítók, a pénztárak, a kormányzat és a magánpiac szereplői között is.
A helyzet annyiban is speciális, hogy egy állami, a székesfehérvári megyei kórház igazgatójából lett egy magánintézmény vezetője. (A váltás részleteiről lásd keretes írásunkat.) Immár belülről milyen különbségeket lát a piaci és az állami működetetés között? Mit kellett átállítania a gondolkodásában?
Más a feladat, más a folyamat. Természetesen át kellett tekintenem a működést, meg kellett ismerkednem az intézménnyel, a munkatársakkal, de nem kellett átállítanom a „kapcsolót”. A feladatom a finanszírozástól független, az ars poetica-m sem változott. A betegbiztonság, a minőség, és a beteg java számomra a legfőbb törvény. A betegbiztonságnak, a minőségnek ebben az intézményben erős hagyományai vannak. Ez volt az az intézmény, amely talán az országban elsőként tette ki a honlapjára a műtéti fertőzések, a rosszul sikerült műtétek arányát, ami egy nagy lépés volt a transzparencia, azon keresztül pedig a bizalom megteremtésének irányába.
Kinek a gondja a finanszírozás?
Vannak a finanszírozással foglalkozó kollégáim, a pénzügyeket hozzáértő gazdasági vezető és pénzügyi stáb menedzseli, de vezérigazgatóként összintézményi szinten az ezirányú felelősség is természetesen az enyém.
Az új tárcák, kormányzati hivatalok még nem álltak fel, a választások óta kivel tudnak egyeztetni?
Finanszírozói oldalról nekünk ugyanaz a kapcsolatrendszerünk van, és ugyanazokon a kötelező, hivatalos folyosókon kell végigmenni, mint bármelyik másik intézménynek ebben az országban.
A belügyi tárcához került az egészségügy, ön látja, hogy ezután hogyan fog működni a rendszer?
Erre szakmai válaszom nincs, gondolom, hogy még másnak sincs. Ha politikai értelemben kérdezi, akkor még annyira sem tudok válaszolni, mert soha nem politizáltam, mindig a munkámra koncentráltam, és ezen az interjú kedvéért sem változtatnék.
Térjünk vissza a rendszer problémáira: hogy látja, valóban eltűntek az állami rendszerből az orvosok és fölszívta őket a magánellátás?
Túl nagy változás még nem történhetett, mert a szolgálati jogviszony a járvány alatt erősen korlátozta a szabad mozgást. Május végén a felmondási tilalom véget ér, így őszre kiderülhet, hogy marad-e elég orvos az állami kórházakban.
Ha ez így van, akkor minek tulajdonítja, hogy a betegek hosszú hónapokat várnak arra, hogy egy-egy szakorvossal találkozhassanak?
A várólista az nem feltétlenül csak attól generálódik, hogy nincs kapacitás. Az elmúlt két évben az ellátóknak a Covid-betegekre kellett koncentrálniuk, át kellett alakítaniuk a struktúrát, az ágyaik egy részére még most sem vehetnek fel beteget, még mindig fönn kell tartaniuk a Covid-ellátásra.
Több mint egy hónapja fújta le a kormány vészhelyzetet...
Persze, de nyilván vissza kell állítanunk az ellátó struktúrát, egy csettintésre még nem lesz ugyanolyan a pörgés, mint a járvány előtt volt. De erre hadd mondjak egy számot! Az aktív ellátó ágyaink kihasználtsága a járvány alatt nem Covid-ellátásra rendelt ágyakon - ami érinti a gerincgyógyászatot és a várólista programot is - 90 százalékos volt. Ennél följebb nincs, nem lehet az ágyakat száz százalékban kihasználni. Mégis nőtt a várólistánk, és most az a feladatunk, hogy ezt leoperáljuk.
Most mekkora a várólistájuk és mikorra tudják visszavinni legalább a Covid előtti szintre?
Műtét típusonként más és más, 140 és 280 nap között változik. Mi már visszaálltunk az eredeti működésre, de őszre újabb hullám, a pandémia megerősödése várható, ez alapvetően befolyásolhatja a várakozási időket is. Így jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni. Arra számítok, hogy a kapacitásnövelő beruházások után a jelenleginél hatékonyabban tudjuk kezelni a várólistákat, és jelentősen lerövidülnek a várakozási idők. Hozzáteszem, ennek feltétele, hogy legyenek mindehhez szakembereink is, ami időnként most is nehézséget okoz.
Vastapssal búcsúztatták
Csernavölgyi Istvánt, 2020 áprilisának elején, a pandémia kezdetén azonnali hatállyal felmentette a székesfehérvári Szent György Kórház éléről Kásler Miklós miniszter arra hivatkozva, hogy késtek a halottak számáról szóló jelentéssel. A megfélemlítésnek is beillő miniszteri erődemonstráció sokakat meglepett, mindenekelőtt a kórház dolgozóit, akik számára már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az adminisztrációs hibáért nem a főigazgató a felelős. Munkatársai vastapssal búcsúztatták a vezetőjüket. Az utódjának kinevezett Bucsi László ugyanezen a gyűlésen azt mondta: „a történet nem kerek”, és ha mindez Csernavölgyi rehabilitációjával végződik, akkor „felállok ebből a székből, és olyan gyorsan távozom, amilyen gyorsan ideültettek.” Utóbb a Győri Ítélőtábla megerősítette a korábbi első és másodfokú bírósági ítéleteket, melyek szerint jogellenesen mondtak fel az egykori fejér megyei kórház főigazgatónak, de addigra Csernavölgyi István már a magánegészségügyben dolgozott.
Névjegy
Csernavölgyi István 55 éves, orvos, belgyógyász, kardiológus. A Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója volt 2010-től 2020-ig. Négy hónapja az egyik legnagyobb egészségügyi magánvállalkozást, a Budai Egészségközpontot vezeti. Mint azt korábban megírtuk, múlt év augusztusa óta a Budai Egészségközpont a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonitás 2002 Zrt. 100 százalékos tulajdona.
