Találtam 90 milliárd forintot. No nem az utcán, hanem a költségvetésben, és persze nem magamnak, hanem mindannyiunknak. A Tempus Közalapítvány honlapján jelent meg nemrégiben ez a közlemény: "A koronavírus-világjárvány következtében még mindig fennálló bizonytalanságok miatt Magyarország kormánya úgy döntött, hogy egy évvel elhalasztja a Külföldi Nyelvtanulási Program indítását. Ennek megfelelően a Programra való pályázási folyamat 2022-ben nem kezdődik el, arra 2023-ban lesz lehetőség."
A kilencedikesek és a tizenegyedikesek számára meghirdetett Külföldi Nyelvtanulási Program elhalasztásáról van szó, amely minden közoktatásban tanuló számára összesen négy hetes külföldi nyelvtanulást biztosított volna. Az erre a büdzsében elkülönített 90 milliárdnyi összeg tartalmazta volna az utazási költségeket, a kinti szállás és oktatás árát, a tanulók zsebpénzét és a kísérő tanárok honorálását.
Amúgy hatékony nyelvoktatásra csakugyan szükség lenne a közoktatáson belül. A magyar lakosság nagy része még mindig nem beszél idegen nyelveket. Ezért is váltott ki pánikot a felsőoktatásba jelentkezők és családjuk körében annak idején az a fideszes kormányzás alatt született kormányrendelet, amely a középfokú nyelvvizsgát felvételi követelményként határozta volna meg. Ezt aztán 2019 novemberében indoklás nélkül visszavonták. Érvényben maradt viszont a kormány az év februárjában született ígérete, amely szerint a nyelvtudás megszerzését kétszer két hét célnyelvi területen töltött nyelvtanulással egybekötött tartózkodással segíti elő.
Egyébként a felsőoktatásban részt vevő hallgatók nyelvtudásával sincs minden rendben. 1996 óta csak az kaphat diplomát, aki rendelkezik legalább egy idegen nyelvből középfokú nyelvvizsgával. Ennek hiányában több tízezer diploma "ragadt benn" az egyetemeken.
Amikor aztán 2020-ben a koronavírus miatt meghirdették az "amnesztiát", valósággal megrohamozták az egyetemek tanulmányi osztályait. Annak az évnek a nyarán 110 ezer ember vehette át a diplomáját a nyelvvizsgakötelezettség teljesítése nélkül.
2020-ban indult volna a középiskolásoknak beígért Külföldi Nyelvtanulási Program, ez is elmaradt a járvány miatt. Nem indult meg 2021-ben, és idén sem lesz belőle semmi. Maradt 90 milliárdnyi megtakarítás az éves költségvetésben, három évre számítva ez már 270 milliárd, tekintélyes összeg.
Helyeslem a kormány döntését, csakugyan nem lenne jó a bizonytalan háborús és járványhelyzet idején Máltára, Franciaországba vagy Angliába küldeni középiskolások csoportjait. A pedagógusképzésben dolgozó nyelvészként ennél csak azt helyeselném jobban, ha végleg lemondanának erről a látványos, pazarló és kevés valódi eredménnyel kecsegtető programról.
A nyelvoktató szakemberekkel együttműködve ennek az összegnek a töredékéből lehetne korszerű tananyagokat, hatékony módszereket kifejleszteni, kipróbálni.
Tudjuk, az internet korában nem csak a nyelvi célországokban hallhat az ember autentikus kiejtést, kommunikálni sem csak szemtől szembe lehet más anyanyelvűvel. Külföldi partnerkapcsolatok célzott kiépítésével személyessé, ösztönzővé tehető a nyelvhasználat akár az otthoni laptop előtt is.
Itt a lehetőség a talált pénz célszerű és okos felhasználására. A nyelvoktató szakma készen áll az együttműködésre. Ha eltűnik a járvány, s megnyugszik a világ, mehetünk akár Máltára is.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.