Átírták a történelmet a májusi tengerentúli művészeti árveréseken, megdőlt a XX. századi alkotások aukciós rekordja, trónfosztás történt a legnagyobb bevételt fialó magángyűjtemények kategóriájában is, és eljött a nagy pillanat számos fiatal, az ismeretlenségből a világ egyik leglátványosabb művészeti színpadára bevezetett nő számára, akik a „The Now” névre keresztelt rendezvényen bemutatkozva feliratkozhattak a maradandót alkotók listájára. Persze sikereikhez kellettek az „öregek” is, a nagy aukciósházak dörzsölt marketingesei, és az olyan pártolók, mint a világ talán legtekintélyesebb galériatulajdonosa, az örökifjú Larry Gagosian, aki egymaga is ellátná áruval és vásárlókkal a piacot.
De kezdjük krónikánkat a legnagyobb durranással, Marilyn Monroe portréjával, amely a két aukciós hét vitathatatlan csúcsát jelentette. A különleges, kék alapú, vibrálóan színes akril szitanyomat Andy Warhol alkotása; a Shot Sage Blue Marilyn 195 millió dollárért kelt el a Christie’s rendezvényén, megdöntve ezzel a XX. századi alkotások aukciós csúcsát, amelyet 2015-óta Pablo Picasso Les Femmes d'Alger (version 0) című műve tartott 179,4 millió dollárral. A pop kvintesszenciája, a kortárs, de az egyetemes művészet fénypontja, és nem utolsósorban Warhol karrierjének csúcsa is, lelkendeztek a dicsérő jelzőkből kifogyhatatlan krónikák, amelyek nem szűkölködtek a képhez kapcsolódó valóban izgalmas sztorikban sem. Már a mű születése is regényszerű. "Nem szexszimbólumot, hanem egy embert látok Marilynben, és ha azt kérdezitek miért az élénk színek, amelyeket használok, amikor megörökítem őt, akkor azt mondom, a szépséget akarom vissza adni, ő szép, gyönyörű, és ezt gyönyörű színekkel lehet megjeleníteni" – mondta Andy Warhol, érzékeltetve személyes alkotói szándékait. Warholt mélyen érintette a művésznő halála, akivel amúgy soha nem találkozott személyesen. Egy 1953-as filmforgatáson készült fotót használt „modellként” az öt képből álló sorozathoz, amelyet 1964-ben készített és „Shot Marilyns” néven került a köztudatba.
Hogy honnan jön a „lövés” (shot), annak története sem akármi. Történt, hogy Warhol műtermébe, a „The Factory”-be ellátogatott egy barát, Dorothy Podber performance-művész, aki megkérdezte „rálőhet”-e (shoot) a félkész alkotásokra. Warhol azt hitte, fényképet szeretne „lőni” Podber, ám ő ehelyett egy fegyvert varázsolt elő ruhája rejtekéből, és vadul tüzelni kezdett. A lyukakat Warhol később eltüntette, és a legendás eset csak növelte a művek ázsióját. A sorozatból egyébként egyedül a vörös, a „Shot Red Marilyn” fordult meg aukción; 1989-ben 4 millió dollárt, majd 1994-ben már csak 3,6 millió dollárt adtak érte a Christie’s rendezvényén. Amúgy ez idáig több, mint 3100 Marilyn került nyilvános árverésekre, köztük egy White Marilyn 2014-ben, melyet a Christie’s 41 millió dollárért „kalapált el”, 2021 novemberében pedig 47,4 millió dollárt adtak a Nine Marilyns-ért. A most eladott "kék Marilyn" évtizedek óta egy svájci testvérpár Thomas és Doris Ammann gyűjteményét gazdagította. Az Ammann-kollekció, mintegy száz tétel, összesen 318 millió dollárt fialt New York-ban és a testvérek végakaratának megfelelően gyermekeket segítő jótékonysági célokra fordítják a költségek levonása után maradó összeget.
A Blue Marilynért az árverési teremben Larry Gagosian mondta ki az utolsó szót, az ő 170 millió dolláros ajánlatánál koppant a Christie’s árverésvezetőjének kalapácsa. Go-Go, ahogy a művészvilágban ismerik, 77 esztendősen is a piac örök fiatalja, egyes értesülések szerint magának vette meg a jutalékkal együtt 195 milliót érő, képet, mások lehetséges megbízókként emlegetik David Geffent, Leon Blacket, Steve Cohent, Leonard Laudert. Gagosian New Yorktól Hongkongig 19 galériát működtet világszerte, és 80 felé közeledve sem mutatja jelét a kifáradásnak. A 70-es években 20 eurós posztereket árult Los Angelesben, majd a befolyásos műtárgykereskedő – Jasper Johns, Roy Lichtenstein, Frank Stella és Warhol képviselője –, Leo Castelli vette szárnyai alá. 1980-ban nyitotta első galériáját, Jean-Michel Basquiat került elsők között pártfogoltjai közé. Azután jött Warhol, Cy Twombly, Willem de Kooning, Damien Hirst és Jeff Koons. A “Shot Sage Blue Marilyn” már járt nála: 1986-ban az amerikai gyűjtő, Samuel Irving Newhouse megbízásából Gagosian adta el az Ammann testvéreknek a képet. Newhouse-nak volt egy Orange Marilynje is, amelyet halála után, 2017-ben, közvetlenül az örökösöktől 200 millió dollárért vásárolt meg a milliárdos Kenneth Griffin. Gagosian egyébként a hírek szerint már a nyilvános eladást megelőzően mazsolázott az Ammann-gyűjteményből, Cy Twombly, Brice Marden, Franz West műveire elköltött 47 millió dollárt.
Két másik kollekció is versenybe szállt New Yorkban. A Chritie’s-nél elárverezett Anne Basse hagyatékban olyan értékek voltak, mint Edgar Degas híres táncosnő szobra, a „La petite danseuse de quatorze ans”, amely annak ellenére, hogy az eredeti a National Gallery of Artban, Washingtonban van kiállítva, és ez csak egy tíz évvel későbbi másodpéldány, most 41,6 millió dollárért kelt el, ezzel Degas eddigi legdrágább műve lett. Egy Picasso szoborritkaság is bekerült az eladásra kínált értékek közé, a Tête de femme (Fernande) 48 és félmillióért kelt el. Három kivételes mű képviselte Monet-t, a csúcs egy londoni naplemente volt: a Le Parlement, soleil couchant (1903) című sejtelmes, időtlenséget sugárzó látképért heten licitáltak, 75 millió 960 ezer dollárt fizetett érte a szerencsés nyertes. A Peupliers au bord de l’Epte, (Nyárfasor az Epte partján) közel 36 és félmilliót, a Vizililiom-sorozat (Nymphéas) egyik darabja 56,5 millió dollárt ért. Mark Rothko Untitled (Shades of Red) című vászna 66 millió 800 ezer dollárért talált vevőt, míg egy másik Rothko (No.1) 49 millió 625 ezerért. Anne Bass 1988-ban vált el 23 évnyi házasság után a Texas-i olajmilliárdos Sid Bass-tól, aki 200 millió dollárral „jutalmazta” az asszonyt, akinek így volt miből kielégíteni gyűjtőszenvedélyét. Most tucatnyi értéktől váltak meg örökösei, a bevétel 363 millió dollárra rúgott.
A Sotheby’s tavaly elkezdett története végére tett pontot. Egy Rothkot 48 millióért, egy Richtert 30 millióért, egy Warholt közel 19 millióért adott el, ezek voltak a Macklowe-kollekció maradékának zászlóshajói, amelyekért most 246 milliót kalapáltak össze. Egyszerre nyertesnek és vesztesnek érezhette magát az árverési teremben ülő Harry Macklowe, akinek feleségével közös gyűjteménye végül 922 milliót fialt, ennél többet még soha nem fizettek nyilvános aukción egyetlen magángyűjteményért, ám a siker keserédes lehetett számára. Az elmúlt év novemberében, az értékesítés első fordulójában 35 tétel eladása után 676 millió dollárt jelzett a mérleg, akkor 82 és félmilliót ért egy Rothko, most az alkukedv halványabb volt a maradék 30 tételért. A végleges búcsú azonban vélhetően fájdalmasabb volt a közvetlen üzleti mérlegnél, 65 év gyűjtőmunkájának eredménye szóródott szét a világban, és nem egészen a tulajdonos szándékából. Négy éve annak, hogy Laura Drager, New York-i bíró arra kötelezte a milliárdos gyűjtő, immár csak volt házaspárt, Harry és Linda Macklowe-t, hogy – miután nem tudtak megegyezni a vagyonfelosztásban – dobják piacra páratlan műtárgy-kollekciójukat. Az akkor 81 esztendős ingatlanmágnás és felesége válását 59 évnyi házasság után mondta ki a bíróság. A nyilvánosság 2016-ban értesült az ügyről, amikor Harry az egyik ingatlanjára kihelyezett óriásplakáttal tette nyilvánvalóvá, hogy félrelépett. A képen ő és új párja Patricia Landeau, egy francia üzletasszony volt látható, ami nem tette engedékenyebbé elvált feleségét. Az osztozkodás tétje számos ingatlan és jacht mellett a műtárgygyűjtemény volt, amelyet a Christie’s szakértői 937,5 millió dollárra értékeltek 2015-ben.
De nem csak privát kollekciókban turkálhattak a gyűjtők a májusi aukció-sorozaton, az árverőházak ezektől függetlenül is fényes kínálatot vonultattak fel XX-XXI. századi alkotásokból, és ezúttal a két piacvezető, a Chistie’s és a Sotheby’s mögött szorosan ott nyomult a Phillips is, egyetlen esti 225 millió dolláros értékesítéssel, története legjobb eredményét érve el. A főszerepet egy Basquiat-műnek osztották, a kép 85 millió dollárért kelt el. Eladója Yusaku Maezawa, egy online kereskedelemre specializálódott japán üzletember, akinek nevét, bár nagy műgyűjtő, a világ onnan ismeri, hogy ő volt az első japán űrturista, aki decemberben beszállhatott a nemzetközi program keretében felbocsátott orosz űrhajóba. Az űrkirándulás 87 millió dollárjába került, és nemrég úgy nyilatkozott, Hold-utazásra készül Elon Musk SpaceX-ével. A Basquiat-képért 2016-ban 57,3 millió dollárt adott, és a következő évben vett egy másikat is, 110 és félmillió dollárért a Sotheby’s aukcióján.
A XX. századi válogatásban mind a Sotheby’s-nél, mind pedig a Christie’s-nél impresszionisták, modernek és háború utáni alkotások kerültek fel az étlapra. A tudósítások kiemelték, hogy bár a modernek tartják az értéküket, igazi versengés nem volt értük a rendezvénysorozaton. A Sotheby’s aukciójának sztárjára, Picasso aktjára összesen egy ajánlat érkezett, míg Monet vásznára kettő, igaz ez is elég volt a sikeres értékesítéshez. Picasso Marie-Thérèse Walterről készített vásznát Amy Cappellazzo, az Art Intelligence Global társalapítója szerezte meg 67,5 millió dollárért, a kép Steven A. Cohen, gyűjteményét gazdagította, és most először fordult meg nyilvános aukción. Claude Monet “Le Grand Canal et Santa Maria della Salute" című képének megszerzéséért összesen ketten szálltak ringbe, a szerencsés győztes 56,6 millió dollárt adott érte. A XXI. század már jobban lázba hozta a közönséget, és ez annak tükrében, hogy a vásárlóerőt itt kevéssé a klasszikus gyűjtők, mint inkább a műtárgypiacon menedéket kereső pénzemberek jelentik, nem meglepő. A spekulatív tőke egyfajta ízlésváltást is hozott a piacra, ha úgy tetszik fiatalos rugalmasságot, bátorságot, aminek haszonélvezői voltak a szárnyukat bontogató, újonnan megjelent alkotók, miközben tény, hogy a műveiket felvásárló új vevőgeneráció nem hosszú távra, inkább a gyors megtérülésben bízva vásárol.
A Sotheby’s marketingesei pontosan felmérték a helyzetet, és az igényeket. Ultrakortárs válogatásuk, amit „The Now” címmel bocsátottak szárnyra, beváltotta a reményeket. A kéthetes aukció-sorozat méltó befejezése volt a rendezvény, amely 70 millió dollárral járult hozzá a bevételekhez, a főszereplői nők és a piacon frissen megjelent alkotók képei voltak. Az egyik krónikás „fészekben nyüzsgő éhes fiókákhoz” hasonlította a vevőaspiránsokat. Tényleg nagyon éhesek lehettek, becsértékük sokszorosára srófolták fel az újoncok munkáit. Rögtön az első tétel, egy 27 éves alkotó, Anna Weyant 2020-ban készült, maximum 200 ezer dollárra becsült képének árát 1,6 millióra tornászták fel a licitálók. Weyant egyébként már néhány nappal korábban bemutatkozott, egy másik festménye 1,5 milliót ért a Christie’s rendezvényén. Igaz a hölgynek előzőleg jól „megágyaztak”, a rosszmájúak szerint szó szerint is, bejárta ugyanis a művészeti sajtót, hogy Anna minden idők legfiatalabb alkotójaként csatlakozott Larry Gagosian galériájához, mellesleg kiegészítve azzal az információval, hogy „randiztak” is a tulajdonossal. A nagy öreg nem nyugszik…
Mindenevő gyűjtők
A festményeken, szobrokon túl más csemege is akadt a gyűjtők számára a közeli napokban. A Sotheby’s például autóárverést tartott, amelyen történelmet írt egy Mercedes. Az 1955-ös Coupé 300 SLR világrekordot jelentő áron, 135 millió euróért kelt el. Az eddigi csúcsot egy 1962-es Ferrari 250 GTO tartotta, amely ugyancsak a Sotheby’s árverésén talált gazdát 2018-ban 45 millió euróért. A Mercedes SRL-ből összesen két példány készült, miután egy szörnyű balesetben, Le Mans-ban Pierre Levegh-gel a volánnál 80 néző halálát okozta 1955-ben, így a gyártást beszüntették. Az eladott példány a stuttgarti Mercedes-Benz Múzeumból érkezett az aukcióra. A másik példány a múzeumban maradt.
A Christie’s gyémántokkal csábította a közönséget Genfbe. Több különlegességre, közöttük a világ jelenleg legnagyobb fehér gyémántjára keresett vevőt. A 228,3 karátot (61,3 gramm) nyomó „The Rock” nem váltotta be egészen a hozzá fűzött reményeket, a 20-30 millió svájci frankra becsült kőért „mindössze” 18,6 milliót kínált a győztes licitáló, akinek jutalékokkal együtt 21,7 millióba került a megszerzett darab. A májusi árverésen a show-t egy 205,7 karátos kanárisárga gyémánt, a Le Diamant Croix-Rouge vitte el; 14,1 millió frankot adtak érte. A követ 1901-ben hozták felszínre, először 1918-ban fordult meg a piacon 700 ezer franknak megfelelő összegért, majd 1973-ban az akkor már Red Cross Diamond néven ismert kő 1,8 millió frankot ért. Idén áprilisban még egy nevezetes kő került kalapács alá, a világ legnagyobb kék gyémántját Hongkongban 57,5 millió amerikai dollárnak megfelelő hongkongi valutáért adták el.
Amúgy a májusi New York-i rendezvénysorozaton olyan értékeket is eladtak, amelyek nem igazán tartoztak a klasszikus műtárgy kategóriába, de a maguk nemében történelmet írtak. Így Man Ray Le Violon d'Ingres című alkotása lett a valaha aukción elkelt legdrágább fénykép. Az amerikai művész által 1924-ben készített, saját kezűleg aláírt, egyedi nagyítást 12,41 millió dollárért vették meg a Christie’s aukcióján. Az eddigi világrekordot Andreas Gursky 1999-ben készített tájképe tartotta, amelyet 4,33 millió dollárért adtak el 2011-ben. Vevőre talált egy dinoszaurusz váz is, amelyet a XX. századi műtárgyak végére csempészett be a Christie’s. Soha ilyen állapotú dinó-maradvány nem került napvilágra, és ezt honorálta is a közönség. A Raptor pont annyit ért, mint Man Ray fotója, 12,4 millió dollárt adott érte a sikeres alkudozó.
