Egy olyan országban, mint a miénk, ahol polgári demokrácia van, ahol a pártok szabadon, egyenlő eséllyel versenyezhetnek a parlamenti székekért, a cégek pedig a piaci pozíciókért, előfordulhat, hogy valamiért mindig ugyanazok győznek, de az teljesen elképzelhetetlen, hogy egy városban csupán egyetlen étterem legyen. Amiből egyenesen következik, hogy séf-sorozatból is léteznie kell választéknak.
A dolog hátterében az áll, hogy ugyan a magyar polgári demokráciában előfordulhat a köztévé politikai kisajátítása – ami látszólagos, hiszen csupán arról van szó, hogy az emberek, így a közmédiában dolgozó polgárok többsége is éppen a kormánypárt híve –, de két nagy kereskedelmi televízió is van, és köztük működik a tisztességes verseny. Ráadásul a híradóik (és állami támogatottságuk) alapján az egyik kicsit kormányos, a másik kicsit ellenzékis, így a néző, mikor válogat, milyen show-műsort, szappanoperát, amerikai filmet nézzen, politikai elkötelezettségét is megélheti.
Az RTL Klub és a TV2 versengése ma demokráciánk létezésének egyik ékes bizonyítéka, már-már szimbóluma. Ha az egyik elindítja az Álarcos énekest, a másik előáll a Nicsak, ki vagyok?-kal. Na, melyik a szórakoztatóbb ökörség? Lehet nézőszámmal szavazni. Most pedig hasonló helyzet állt elő a saját gyártású comedy-sorozatok terén. Az RTL orosz licenc alapján piacra dobta a gasztronómiai témát A Séf meg a többiek sitcommal. A TV2 pedig nem fordult a bírósághoz, nem kért politikai beavatkozást, mondván, ennyire nyerő témával tisztességtelen versenyelőnyhöz jut a konkurens, hanem ahogy azt normális helyeken kell, felvette a kesztyűt. Körülnézett, spanyol mintát választott magának, a Pepe tengerparti bárját, és magyarra adaptálásával megalkotta saját séfszériáját, a Pepét.
De epéskedhetünk, pattogtathatjuk a szarkazmust, az igazság az, hogy a versengés ezúttal a nemes fajtából való, a nézők mindenképpen jól járnak vele. Egyébként is elmondható, hogy egy ideje láthatóan javul „kereskedelmi” sorozataink színvonala. A Séf meg a többiek erényeiről már szóltunk két hete. A Pepe dinamikája visszafogottabb, elbeszélő szerkezete, tempója közelebb áll a magyar vígjátékok hagyományaihoz. Kicsit kényelmes, terjengős, de azért a mai elvárások keretei között tekergeti fordulatait, humorát. Rokonszenves, hogy van benne jellemfejlődés, és történetével szólni is akar valamiről. Azért nem kell megijedni, habkönnyűek az „üzenetek”. Kollár Gábor, a töretlen ambíciójú sztárséf megtudja, hogy vér szerinti apja, Pepe egy kis vidéki pecsenyesütő tulajdonosa. A fine dining királya üde csajszibarack jobbkezével, Fannival és egy időre neki passzolt kisfiával útnak indul a szentendrei külsőben megjelenő Dunaszéphelyre. Nem fedi fel kilétét, de elhatározza, hogy márkás éttermet csinál a konyhaszagú helyből, ahol Pepe a dupla paníros krokettjével büszkélkedik. Kollár persze olyan összeget kínál a többségi tulajdonjogért, amelynek nehéz ellenállni. És megkezdődik a küzdelem a népi konyha és az ínyenc gasztronómia séfje között. A pesti sztár érkezése persze megdobbantja a helyi női szíveket, főleg a cukrászdás Lauráét. Kollár igyekszik kiképezni Pepééket, partnerként kezeli Laurát, a húst a pecsenyés plátói szerelmétől, Marianntól, a piaci árusnőtől szerzi be. De képtelen eredményt elérni pöttömnyi ízvarázsaival. Be kell látnia, ebben a közegben az étkezés bőséges táplálkozást és nem exkluzív élvezetet jelent. Pepe és társai sok, hol vicces, hol csak harsány összeütközés során elfogadtatják vele, hogy jobban kell tisztelnie a helyi kultúra és ízvilág hagyományait, így nem vetheti meg a Nyárs Viadalt sem. Mindennek fényében számot vet rideg önhittségével, büszkeségével is. Nyolc rész után ott tartunk, hogy összehangolja a fine diningot Pepe hurkás, krokettes mutatványaival, és a két mester sikeresen megnyitja a felújított éttermet.
Aki a politika felől közelít a TV2 adásaihoz, persze mondhatja, ez egy kultúrharcos történet a vidék, a hagyományok, a magyar hurka tiszteletéről. De most hagyjuk ezt! Merjük jól érezni magunkat ebben a sok ismert elemmel játszó, de emberközeli, ízlésesen tálalt mesében. Értékeljük a váratlan fordulatokat, éljünk együtt a jól kidolgozott karakterekkel. Élvezzük a színészi játékot! Amely érdekes felfedezéseket kínál. A mai vígjátéki szituációk gyakran épülnek a zavarodottságra. Ezt a sorozat sok színésze mesterien, de technikailag oldja meg: elakadnak, kis szünetet tartanak apró mimikaváltással, majd lassan folytatják a szöveget. Az ő játékukban egyébként is dominál a szakmai tudás. A Pepét alakító Mucsi Zoltán páratlan színészegyéniség, neki elég hoznia saját figuráját, dikcióját, szeretett modorosságait, és máris minden megtelik élettel. Akit viszont most igazán érdemes kiemelni a jól összehangolt együttesből, az Básti Juli. Káprázatos eleganciával varázsolja elénk a húsárusnő kissé sablonos, mindenbe beledumálós alakját. Természetesre artikulálja a mesterkéltebb mondatokat is, nincsenek direkt hangsúlyai, fogásai, mégis kibontja a humort. Bohóságban is nagy színésznő. Bravó!
