A mostani azonban minden tűréshatáron túlmegy, hiszen egész Európában egyes-egyedül mi vagyunk, akik nem sodródtak bele ebbe a háborúba, és a jövőben sem tervezik, hogy a nyári kolbász- és pálinkafesztiválok helyett bazookadzsemborikon múlassák az időt a fronton.
A veszélyhelyzet bevezetéséhez ugyan a gránitszilárdságú tizedik módosítására is szükség volt, de nézzük a jó oldalát, az emberanyaggal (vö. parlamentben ülő képviselők) úgyis csak a gond van, a rendeleti kormányzás jobban csúszik kétharmados fölényben is. S még mielőtt a pedagógusok hiú reményeket dédelgetnének a béremelésre, Semjén miniszterelnök-helyettes világosan elmondta, vannak itt prioritások, dübörgő gazdaságunk az elhibázott brüsszeli energiapolitika miatt átmenetileg bizonytalanságok hányattatásába jutott, ennek fényében kell nézni a tanárok szempontjait, amelyek hovatovább sokadikak a sorban, a lágyan duruzsoló medencefűtéshez vagy a gazdasági-politikai elit városi terepjáróinak csurig tankolásához képest. Minden bizonnyal konstans fenyegetettségünkkel magyarázható az elszomorító tény, hogy az év első hónapjaiban rekordkevés gyerek született hazánkban. Miután rekordkevés fiatal jelentkezett tanár szakra is (ugyan ki akarna polgári engedetlenkedésből megélni?), logikus megoldásnak tűnik, hogy most azonnal szüljön mindenki egy tanárt, lehetőleg matematika–kémia szakosat.
Felvonulást tartottak múlt héten a Tényleg Bérből és Fizetésből élők, akik elutasítják, hogy a KSH által mért bruttó 511 ezer forintos havi átlagbérből igenis pompásan ki lehet jönni. Ez már a hálátlanság netovábbja, ahelyett, hogy örülnének, hogy mások kemény munkájukkal úgy emelik fel az ő átlagfizetésüket, hogy már az emberi érzékelés határain is túlmegy a reálbér-növekedés. De ha csak az elemi matekot nézzük, ha én Mészáros Lőrinc vagyonával átlagolok, nekem is 240 milliárdom van. Ehhez képest a lottóötös aprópénz, amiért lehajolni sem érdemes.Persze akadnak olcsójánosok és örök elégedetlenkedők, akik dafke nem a csirke far-hátat vennék, hanem a már hiánycikk csirkemellet, csak hogy elmondhassák, a harmadik Lidlben sem kaptak, és ezért véletlenül sem a magyarokon nyerészkedő multikra mutogassanak, akiket most leveszünk egy kis különadóval, épp eleget kerestek a minden magyart (köztük a nagybeszerzőket és az étteremtulajdonosokat) támogató árstopon, hogy aztán a különadót áremelések formájában tovább terheljék a dúskáló lakosságra.
„Megtörtént a baj” – írta meg a sokkoló hírt a Bors. Nemzetünk legdaliásabb lovasszínésze, Pintér Tenya balesetet szenvedett egy nagyszabású videóklip forgatásán, ahová sminkesek és drónok is elkísérték. „A forgatáson én mindent megtettem azért, hogy veszélyekbe sodorjam magam. Zabla nélkül vágtáztam a Dunába, és figyelmeztetett a kollégám, hogy vannak mélységek. Vágtáztunk, vágtáztunk, és egyszer csak eltűntünk” – mesélte a hős, aki ezután szerencsésen felbukkant a Szabadság hídon, bár ez lehetett a vágás miatt, így izgatottan várhatjuk a csudálatos Magyarország az én kedves szép hazám című népdal popzenésített feldolgozását, melyben fehér paripáját, akivel öt éve vannak együtt, veszélyes helyeken, köztük az ELTE lágymányosi campusán ugratja. Felkavaró dolgokról mesélt a közmédia műsorában Tóth Gabi művésznő is, akinek sajnos saját bőrén kellett megtapasztalnia, hogy a keresztényüldözés márpedig létezik, és nem csak Kínában. Az énekesnő úgy érzi, az ördög ott liheg a nyakában, és állandóan kísérti őt a sötét oldal. A klasszikus áldozathibáztatók persze azt mondanák erre, minek ment oda, meg miért állított ki nekik áfás számlát egyéb művészeti tevékenységről, aminek csak a neve ilyen bürokratikusan megsemmisítő, valójában mindannyian tudjuk, ez nem csak egyéb. A teljes honi összetartásunk és túlélésünk múlik az ő lélekjelenlétén, főképp, ha már nem lesz Pesti Tévé sem, ki fog bennünket vészhelyzetekben minőségi nemzeti popkontenttel ellátni? S hogy Tenya örökbecsű szavait idézzük, ki fogja a világ vadlovát a művészet lelkével megzabolázni?