Felborult a jogrend, az Orbán-kormány lehetőséget kapott a maradék zavaró tényező kiiktatására is

Európa egyetlen kormánya sem kapott olyan korlátlan különleges felhatalmazást, mint amilyet az Orbán-kabinet biztosít magának – mondta Pásztor Emese, a Társaság a Szabadságjogokért politikai szabadságjogi projektvezetője, egyetemi oktató.

A kormánypárti kétharmad kedden megszavazta az alaptörvény tizedik módosítását, amely lehetővé teszi a kabinetnek, hogy ha egy szomszédos országban háború dúl, veszélyhelyzetet hirdessen. Orbán Viktor miniszterelnök már aznap élt is a lehetőséggel, s noha a koronavírus miatti veszélyhelyzet még érvényben van május 31-ig, már bejelentette az újabbat. Racionális érvek vagy saját hatalmi elképzelései miatt állítja be úgy a helyzetet, hogy szükségesnek tűnjön?

Jogi természetű racionális indokok nincsenek, a kormány a cselekvőképessége fenntartására hivatkozott, ám a negyedik kétharmad után, megingathatatlan parlamenti többséggel a háta mögött ez csak üres magyarázkodás. Hiszen ebben a helyzetben lehet gyors döntéseket hozni a rendeleti kormányzás nélkül is. Utóbbira olyan esetekben lehet szükség, amikor az ellenzék olyan pozícióban van, hogy érdemben meg tud akadályozni döntéseket, például egy törvénymódosítás elfogadását. Ez pedig, ugye, Magyarországon nem áll fenn. Itt a kormány akár egy nap alatt is át tudja vinni az akaratát az Országgyűlésben.

Akkor indokként marad a saját érdek.

Valóban, a kormány számára ez egy nagyon kényelmes pozíció: alapjogokat, például sajtószabadságot, gyülekezési jogot, sztrájkjogot, információs szabadságot lehet korlátozni vagy csorbítani a veszélyhelyzet alatt, ami egy sokkal szélesebb mozgásteret biztosít a hatalom számára. Másrészt a parlamenti demokrácia bizonyos szempontból kellemetlen még kétharmados többséggel is, hiszen létezik parlamenti vita, az ellenzéki politikusok felszólalhatnak, feltehetnek kényelmetlen kérdéseket, kommentálhatják a készülő törvényeket, elhangozhatnak nemkívánatos vélemények. Rendeleti úti kormányzás esetén viszont minden a Karmelita kolostorban történik, dől el, oda nincs bejárása az ellenzéknek, a nyilvánosság kockázata nélkül lehet nagyon súlyos, akár szabadságjogokat korlátozó intézkedéseket meghozni.

Szimbolikus, hogy az alaptörvény újabb módosítása és az új kormány megalakulása után ez volt Orbán Viktor első lépése?

Ezt így nem tudom értékelni, az viszont biztos, erre nem kapott semmilyen felhatalmazást a kormány, hiszen a választások előtt ez egyáltalán nem volt téma, a tizedik módosítás gondolata csak április végén került elő. Az európai nyilvánosság előtt amúgy ez egy merész lépés, ugyanakkor arról is árulkodik, hogy nagy biztonságban érzi magát a kormány.

Ennyire semmibe veszik a parlamentáris demokráciát? Vagy ennyire kínos a teljesen eljelentéktelenített ellenzék néhány megnyilvánulása is?

Egyszerűen látják, lehetőségük adódott kiiktatni a maradék zavaró tényezőt is. Már több, mint két éve tart a veszélyhelyzeti kormányzás, s a hatalom nyilván úgy érzi, remekül működik, s nincs kedve ettől eltérni. A gond ezzel, hogy a különleges jogrendnek, mint azt az elnevezése is mutatja, különlegesnek kell lennie alkotmányjogi szempontból, vagyis a normális ügymenethez képest egy különleges, átmeneti időszakot jelez. Ha viszont állandósul, megborul a normális jogállam működési rendje. Magyarországon pedig az előzmények ismeretében ez fokozott megborulást jelent.

Meddig tartható fenn mindez?

Az alaptörvény szerint amíg az elrendelésre okot adó körülmények fennállnak. Ám a kormány mondja meg, fennállnak-e még. Azt, hogy a különleges jogrend elfogadható-e egy demokráciában, önmagában nem lehet eldönteni annak alapján, hogy meddig tart. Ehelyett inkább az a kérdés, hogy indokolható-e, s kapunk-e megfelelő magyarázatokat arra, hogy miért van rá szükség? Most nem kapunk. Az ugyanis nem indok, hogy gyorsan kell cselekedni, hiszen a törvényalkotás tempóját is fel lehet pörgetni. Például szerda este bejelentették a multicégek és a bankok extraprofitjának megadóztatását, s nem világos, hogy ezt miért nem lehetett normál törvényalkotással megoldani. Valós magyarázat nincs, csak a ködösítés megy, nincs komolyan vehető indoka a veszélyhelyzet elrendelésének.

Három hónapja tart az orosz-ukrán háború, miért csak most lett ilyen veszélyes helyzet?

Ennek bizonyosan inkább politikai, mintsem jogi okai lehetnek, de sokkal fontosabb, hogy most úgy tesz a kormány, mintha korábban sohasem lett volna háború a világban, s az alaptörvény ezzel a lehetőséggel a módosítás előtt nem is foglalkozott volna. Pedig több olyan különleges jogrend is létezik, ami a háború kezeléséről rendelkezik, ilyen a rendkívüli állapot vagy a megelőző védelmi helyzet, de ezeknek nem állnak fenn a feltételei. Most egy nagyon alacsony küszöbű módosítást írtak bele a háborús helyzetről, akkor is lehetővé teszi a veszélyhelyzet elrendelését, ha Magyarországot távolról sem fenyegeti az a veszély, hogy megtámadják.

Az emberek hisznek a veszélyhelyzet szükségességében?

A tudatos polgárokat láthatóan zavarja. Sokan persze nem látják, nem is foglalkoztatja őket, s ez annak a felelőssége, aki tudatosan elsorvasztja az oktatást, s tájékoztatási sötétségben tartja őket.

Vagyis a hatalomé.

Emellett azonban komoly a saját felelősség is: a közéleti önmegvalósítás az utolsó problémája az embereknek, érthető, hogy sokkal fontosabb az anyagi és az egészségügyi biztonság, ha mindez rendben működik, csak akkor következik a közélet. És itt kerülnek képbe többek között a civil szervezetek, nekik kell felhívni a figyelmet ennek fontosságára. Nem véletlen, hogy a kormány éppen ezeket, a közélet befolyásolására alkalmas civileket vegzálja. Részt venni a közéletben mindenkinek alapvető joga, a demokrácia éppen azt jelenti, hogy az emberek is alakíthatják a közéletet azzal, hogy elmondják a véleményüket.

A többség láthatóan nem érti ezt, sőt, azt sem veszik észre, hogy a parlament valódi szerepe tulajdonképpen már két éve megszűnt.

A parlamenti működés valóban szélsőségesen visszaszorult, de nem a veszélyhelyzet miatt, hiszen nem két éve tart, hanem a kétharmad megléte óta, amikor is drasztikusan visszavágták az ellenzéki képviselők funkcióit. Nekik a parlamentben a kormány elszámoltatása lenne a feladatuk, de ennek lehetőségeit szélsőségesen beszűkítették. Nincs politikai eszközük még egy törvénymódosításra sem, maximum kérdezhetnek, illetve még bemehetnek egyes állami szervekhez, igaz korlátozott jogkörrel.

A rendeleti kormányzással a saját képviselőiket is negligálja a Fidesz-kormány.

A veszélyhelyzet alatt hozott rendeletek 15 napon túl csak akkor érvényesek, ha a parlament megadja hozzá a felhatalmazást, tehát azért szükség lesz rájuk. Illetve kulisszának kellenek, már csak az Európai Unió felé is, mutatni, működik a parlament. Bár, ha úgy nézzük, korábban sem volt sokkal nagyobb feladatuk, igazából most a szereplési lehetősége csökken le a kormánypárti képviselőknek.

Ezzel valóra vált Kövér László 2013-as álma, aki akkor arról beszélt, hogy a rendeleti kormányzás lenne az ideális állapot.

Kövér László akkor még a hatékony kormányzás érdekében gondolhatta úgy, hogy a törvények végrehajtásához szükséges részletszabályozást dolgozzák ki rendeletben, tehát nem a törvényalkotást akarta kiváltani rendeleti kormányzással. Ma viszont felülírják a törvényeket a rendeletekkel, vagyis a törvényekkel szemben kormányoznak.

Belátható időn belül ez eléri a társadalmi ingerküszöböt, vagy fenntartható így a rendszer akár ciklusokon keresztül is?

Erre jelenleg nincs válasz, az előbb említett demokratikus tudatosság függvénye, s hogy megértik-e az emberek, a demokrácia nem azt jelenti, hogy négyévente elmegyünk szavazni.

Több, mint két éve tart a rendeleti kormányzás: ez még valódi demokrácia?

Kérdés, előrébb vagyunk-e, ha kimondjuk, ez egy nem normális demokrácia? A demokrácia rengeteg dologból áll össze, a leépülés nem két éve kezdődött, már korábban sérült rengeteg eleme. Ez a mostani helyzet egy újabb lépés a demokratikus lecsúszás hosszú útján. A rendeleti kormányzás szemben áll a parlamenti nyilvánossággal, ami a parlamentáris demokrácia sajátja. De attól nem változik meg a helyzet, hogy azt hangoztatjuk, ez már nem valódi demokrácia.

Európában akad olyan kormány, mely hasonló jogosultságokat szavaztatott meg magának?

Nem szokatlan, az uniós államok többségében kaptak a koronavírus járvány alatt különféle különleges felhatalmazást a kormányok, jellemzően az egészségügyi veszélyhelyzettel kapcsolatban. Ilyet korlátlan mértékben azonban nem.

A magyar kormány fel is használta, s nemcsak a veszélyhelyzettel kapcsolatosan. Pedagógusok, egészségügyiek, rendőrök, katonák: erőteljesen korlátozták a jogaikat, nem sztrájkolhatnak, nem mondhattak fel, nem szerelhettek le.

A rendeleti kormányzás láthatóan feljebb csavarta az ellenségképzési retorikát, csakhogy ezúttal már olyan társadalmi csoportok kerültek képbe, akikkel az átlagemberek napi szinten találkoznak és maguk is átlagemberek. És itt lenne a dolga az Alkotmánybíróságnak, hogy kivizsgálja az alkotmányellenes, érthetetlenül és túlzón jogkorlátozó rendeleteket.

A rendeleti kormányzás legfőbb őre, felügyelője asszisztál a hatalomnak?

Hogy asszisztál-e, vagy csak nem képes hatékony ellensúlyként működni, lényegében ugyanoda vezet. Hozzájárul mindehhez az alapvető jogok biztosa, Kozma Ákos is, aki nem jelez az AB felé.

Akkor csak a kormány önmérsékletén múlik, meddig megy el, mennyit enged meg magának?

Ez lenne a különbség a jogállam és a nem jogállam között. Előbbiben léteznek szabályok, amelyek akkor is megálljt parancsolnak a kormánynak, ha az éppen nem tanúsít önmérsékletet. Magyarországon viszont ezeket a szabályokat jelenleg könnyen át lehet írni. És át is írják.