Hosszútávon nem fenntartható a 480 forintos üzemanyagár a magyar kutakon – ezzel a kormány már szembesült, és ezután az autósoknak is minden tankolásnál a képébe nyomják ezt a tényt. Péntektől ugyanis kettős árrendszert vezetett be a magyar kormány: a magyar rendszámú autóba továbbra is 480 forintért csorog a nafta, a szlovák autóba pedig 680-700 forintért. Tankoláskor azonban a magyar autós is a piaci árat fogja látni – szóval szokhatja a valóságot –, hisz előbb-utóbb úgyis meg kell szüntetni a hatósági ársapkát.
A folyamat a szokásos módon ment végben: három hónapja ismert volt a benzinturizmus, a megoldás mégis tipikusan magyarra sikeredett. A miniszter csütörtök délután bejelentette, hogy péntek nulla órától jön a kettős árazás. Éjfél előtt pár perccel meg is jelent az erről szóló rendelet. Esélyük sem volt sem a kutasoknak, sem az autósoknak felkészülni a változásokra. A kormány azt hiszi, hogy lehet kézivezérléssel irányítani egy országot - és lám, ideig-óráig valóban lehet, de sokkal olcsóbb, versenyképesebb és európaibb lenne, ha világos szabályok mentén élnénk. Ja, az a jogállam. Ami szitokszó.
Az árszabályozás a tervgazdasággal együtt egyszer már megbukott úgy 30 évvel ezelőtt.
Bebizonyosodott, a gazdaság nem épülhet arra, hogy hatósági eszközökkel szabják meg akár a benzin, akár a a csirke-farhát árát. Nem működik, ilyen nincs – ez csődbe visz egy országot. Az árszabályozással az a gond, hogy a végén úgyis mi, adófizetők fizetünk, csak általában sokkal többet. A kisautós az egyliteres benzinmotorjába kis támogatást kap, a milliomos vállalkozó a városi terepjárójába pedig sokkal többet. Pedig ez utóbbi nem is szorul rá, hisz ha futotta benzinfaló autóra, akkor tartsa is fenn ő maga. Az autózás viszont sokaknak valóban létkérdés, mert ha nincs autó, akkor munka sincs – no erre kellett volna kitalálni valami támogatást az elmúlt három hónapban.
Most még marad a kettős árrendszer. Ki tudja, meddig: egy hétig, egy hónapig? Ezt sem lehet tudni, de már vágják a centit.