;

euró;

- Az önállóskodás ára

Az infláció felgyorsulásával egyre gyakoribbá vált, hogy egyes Magyarországon működő vállalkozások az árajánlataikat euróban teszik meg, s ha létrejön az üzlet, akkor napi árfolyamon számolnak el egymással forintban, de azért az európai közös pénzt is szívesen elfogadják. Ennek ellenére pillanatnyilag még nem áll fenn a kettős pénzrendszer veszélye, mint például Montenegróban vagy éppen Koszovóban. Horvátországban viszont jövő év januárjától búcsút intenek a kunának, de Bulgáriának is reális vágya, hogy 2024-től az euróövezet tagja lehessen. A románok szándéka ugyancsak erőteljes, viszont a maastrichti feltételek teljesítésével kissé megcsúsztak, s most 2029 a legfrissebb céldátumuk. Így a saját pénzüket tudatosan megőrző dánokon és svédeken kívül már csak a V4-ek három tagja Magyarország, Csehország és Lengyelország nem kívánja teljesíteni az uniós csatlakozásukkor vállalt kötelezettségüket az euró bevezetését, de jó esély van arra, hogy a másik két közép-európai ország, előbb-utóbb mégiscsak az Európai Monetáris Unió tagja lesz, s így csak mi maradunk pártában.

Magyarország helyzete azonban merőben különbözik a többi aspiránstól. Eltekintve attól a korántsem lényegtelen körülménytől, hogy a legújabb Orbán-kabinet illetékes tagjai majdhogynem dicsekedve jelentik ki, hogy az euró bevezetése sem rövid, sem hosszú távon nem kormányzati céljuk, a gondok még ennél is nagyobbak! Az Európai Központi Bank friss konvergencia jelentéséből kitűnik, hogy mi a belépési kritériumok egyikét sem tudjuk teljesíteni, most is ott tartunk, mint tíz esztendeje. Vagyis a magyar kormány számára nem a felvállalt konvergencia, a többi uniós tagállammal való összetartozás a cél, hanem a divergencia, a különbözőség, a szétágazás. Ez annál is elgondolkodtatóbb, mert uniós csatlakozásunk 18 esztendeje alatt akadt olyan év is, amikor már mind a három belépési feltételnek eleget tudtunk volna tenni. A megfékezhetetlen infláció, a GDP arányos államháztartási hiány és az államadósság mértéke, most egyaránt felülmúlja a megengedhetőt, éppúgy, mint a hosszú távú kötvények hozama. Az Európai Unió célja: csak olyan országok legyenek a "klub" tagjai, amelyek gazdaságilag stabilak. Magyarországról ez nem mondható el! Még ha időnként elő is fordulnak kedvező számok, ezek olyannyira hullámzóak, amely kihat a nemzeti deviza erősen ingadozó, tendenciózusan gyengülő árfolyamára is. Az Európai Unióban jól emlékeznek a csaknem államcsődöt eredményező 2009-2010-es görög válságra, amelyet csak csak jelentős pénzügyi támogatás nyújtásával lehetett orvosolni.

A maastricht-i kritériumok teljesítése még a jelenlegi súlyos világgazdasági helyzetben sem ördöngősség. Erre jó példa, hogy a Magyarországnál sokkal gyengébben fejlett Horvátország is teljesíteni tudta ezeket. Még olyan körülmények között is, hogy az ottani lakosság többsége nem bízik a zökkenőmentes átállásban, szemben a magyarországi közvéleménykutatási adatokkal, nálunk folyamatosan nő a támogatók, amúgy is többségben lévő köre.