Hogyan fordulhatott elő egy európai uniós projekt esetében, hogy az irányító hatóság szerepét betöltő Emmi mind a záró-, mind a rendkívüli ellenőrzésén mindent rendben talált, de a bűnmegelőzési pályázat miatt mégis vádirat született, majd ennek nyomán a bíróság kimondta a vádlottak bűnösségét, akiket, kivétel nélkül, jogerősen elítéltek. Esetünkben „csak” 31 millió forintról van szó.
A történet szálait a honi sajtóban részletesen a Magyar Narancs dolgozta fel.
A hosszúra nyúlt büntetőügyben és a bírósági tárgyaláson elképesztő részletek derültek ki arról, hogyan nem valósult meg a program, s mindezt milyen hazugságokkal és lepapírozásokkal próbálták meg elfedni. Amikor a történtek után sok évvel a „programban” állítólag résztvevő munkatársakat behívták a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatóságára, előtte a méhkeréki polgármester, Tát Margit (Fidesz-KDNP) készítette fel őket arra, hogy mit mondjanak a hatóságoknak. A betanult szöveg élesen szemben állt a valósággal. Magyarul, hazudniuk kellett. Ezt később tanúként el is mondták a perben. De szerepelt az állítólagos programelemek között, hogy a bűnmegelőzési pályázaton résztvevő gyerekek kísérőikkel együtt mintegy kilencvenen voltak egy létavértesi táborban. Ám kiderült, hogy a szálláshely kapacitása alig több mint harminc fős, és a pályázati elszámolásban szereplő időpontban nem volt egyetlen vendége sem a turisztikai szállásnak. Ugyanígy nem jártak a Békés megyei kisközség tanulói a debreceni Kenézy Gyula Kórház drogambulanciáján. Ezt nem csak a cívisváros egészségügyi intézménye erősítette meg, de az érintett tanulók osztályfőnöke is, aki a bíróság előtt a kezét széttárva a leghatározottabban azt mondta: „Csak észrevettem volna, ha az adott napon minden tanulóm hiányzik!”
De a költségvetési csalás irányítói és végrehajtói más szempontból sem voltak szemérmesek. A bűnmegelőzési program egyik rendezvényeként egy rendőrségi bemutatót tüntettek fel, ám az ott megjelölt Sarkadi Rendőrkapitányság munkatársai nem tudnak arról, hogy ezen bármilyen formában részt vettek volna.
„Tát Margit elsőrendű vádlott a támogatási szerződés aláírásakor fennálló valós – az írásban lefektetett megtévesztő nyilatkozatától eltérő – szándéka az volt, hogy a legfeljebb 31 millió forint összegű, vissza nem térítendő támogatást az engedélyezett felhasználási cél megvalósítása nélkül jogtalanul megszerezze, és azt más, az eljárás során ismertté nem vált célra fordítsa” – olvasható abban a vádiratban, amelyet még 2019 májusban nyújtott be az ügyészség a Gyulai Járásbírósághoz. Egy fiatalokat érintő bűnmegelőzési programról volt, pontosabban lett volna szó. A helyzet pikantériája, hogy a helyiek korábban elmondták, Békés megyében, a román határ mellett található, a környező településekhez képest jómódú községben ismeretlen a gyermek- és fiatalkori bűnözés. Azaz, ha teljes körűen végrehajtották volna a programot, az akkor is felesleges lett volna, tehát úgy is az uniós országok és állampolgárok befizetéseinek értelmetlen elköltését jelentette volna – itt azonban egészen más történt.
A csalássorozat lefedésére a zsarukat sem hagyták ki a „játékból”, legalábbis papíron.
A kisebb stiklikről, a visszadátumozásokról, az utólag elkészített beszámolókról és a más eseményen készült névsorok és fotók e programban való felhasználásáról már nem is beszélünk.
*
A bírósági tárgyaláson pedig eljött a pillanat, amikor a EU finanszírozta program irányító hatósága, az Emmi ellenőrzési főosztályának illetékes munkatársát hallgatták meg tanúként, aki csapatával az előírásoknak megfelelően a méhkeréki program záróellenőrzését végezte el sok évvel ezelőtt. Itt mindent rendben talált. Majd az ügyben született egy feljelentés, amelyet rendkívüli ellenőrzés követett. Ezt nagyjából ugyanaz a csapat végezte a minisztérium részéről, akik az első kontroll során mindent rendben találtak. Talán nem is volt elvárható, hogy korábbi önmagukat felülbírálják, és végül nem is vetemedtek erre.
Eleve szokatlan helyzetben találta magát az Emmi egyik ellenőrzési vezetője, mert, ha minden a legnagyobb rendben volt, akkor mit kerestek a kedvezményezettek a tárgyalóteremben, őt pedig miért hallgatta meg tanúként a Gyulai Járásbíróság? Ahogy eleve ritka alkalom, hogy hazai vagy EU-forrásból megvalósuló beruházások esetén, ha csak tanúként is, de a közpénzek elköltését ellenőrző szervet, annak vezetőjét hallgassanak meg egy büntetőeljárásban. Cikkünk a tárgyalásfolyamot végig kísérő szerzője elképedéssel hallgatta a tárgyalóteremben tett tanúvallomást. Amelynek lényeg az volt, hogy maga az ellenőrzési szakember elismerte: munkájuk java része leginkább formális volt. Csak dokumentumokat, papírokat, kimutatásokat, programbeszámolókat láttak, de a tényleges teljesítésről nem volt képük. A bíró kérdésére az Emmi egykori ellenőre elmondta, a papírokból nem tűnhet fel, hogy 80 vagy 90 gyerek hogyan táborozhatott egy különben alig 30-40 főt befogadó szálláshelyen, mert a táborhelyről nincs semmi információja az ellenőröknek. Bírói kérdések kereszttüzében végül szinte bocsánatkérően azt jelentette ki a minisztérium ellenőrzési főosztályának egyik vezetője, hogy: „papíron minden rendben volt.” Így újfent kiderült, hogy a papír gyakorlatilag mindent elbír.
Egy másik tanú, egy volt méhkeréki tanárnő erre csattanós választ adott. Kijelentette, tudható volt, hogy a programban feltüntetett gyereklétszámnál sokkal kisebb a megjelölt táborhely befogadóképessége. Ekkor az egyik vádlott – egyébként meglehetősen nagyképűen és arrogánsan viselkedő – védője foghegyről azt kérdezte meg az időközben nyugállományban vonult tanárnőtől, hogy ezt ő honnan is tudhatja? „A tábor honlapjáról, ott minden ezzel kapcsolatos információ részletesen elolvasható, ügyvéd úr!” – szólt a válasz. A leforrázott jogi képviselő aznap már nem is szólalt meg többször.
Arról sem beszélek részletesebben, hogy a büntetőügy rendőrségi és ügyészségi szakában végig, míg a bírósági eljárásban a vallomást majdnem végig megtagadó Tát Margit több mint négy év után írásba rögzített vallomást olvasott fel, amelyben a nyilvánvaló bizonyítékok dacára szinte mindent tagadott, és azt mondta, hogy minden annak rendje és módja szerint megvalósult, ahogy azt papíron előzetesen (vagy utólag?) lefektették. (Kérdés maradt, hogy akkor miért kellett a hazugságokat betanulva felkészíteni a munkatársakat a NAV-kihallgatás előtt.) A nyomozóhatóságnak még azok a magánlevelezések is bizonyítékként a rendelkezésére álltak, amelyekben a kedvezményezett önkormányzat és az ál-program lebonyolításába bevont cégek munkatársai beszélték meg, kedvesen és tegező formában, hogyan kell minden úgy lepapírozni, hogy az Emmi ellenőrzésén átmenjenek.
*
Miután első fokon előbb a Gyulai Járásbíróság, majd másodfokon a Gyulai Törvényszék kimondta az összes vádlott bűnösségét, bizonyítottnak látta a költségvetési csalást, az okirat-hamisítást és egyéb bűncselekményeket, s ezért felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte a nyolc vádlottat, egymás után több levelet írtam az Emminek. Nyilvánvalóvá vált, s ezt már jogerős ítélet is megerősítette, hogy ellenőrzési főosztályuk, ebben az ügyben nagyot hibázott. A bírósági ítéletek az Emmi-ellenőrzés megállapításaival szöges ellentétben állnak. Ezért azt kérdeztem a tárcától: hogyan juthatott gyökeresen más következtetésre ugyanabban az ügyben az Emmi pályázati ellenőrző csapata, valamint a Gyulai Járásbíróság, majd utóbb a Gyulai Törvényszék? Megítélésük szerint melyik megállapítás az igaz? De azt is tudakoltam, hogy az Emmi részéről lesz-e ennek bármilyen közvetlen következménye? Végül azt kérdeztem, hogy tervezik-e az ellenőrzési mechanizmus/protokoll javítását? Ugyanis a konkrét méhkeréki példa arra enged következtetni, hogy erre szükség lenne.
Kérdéseimre az elmúlt egy év alatt semmilyen választ nem kaptam a minisztériumtól.
Pedig az adott ügy szempontjából, s jóval tágabban értelmezve és szemlélve a dolgokat, fontos lenne a reakció, s esetleg az ennek nyomán kialakuló diskurzus, miközben a honi viszonyok ismeretében pontosan tudom, erre jelenleg szemernyi esély sincs. Mégis elképesztő belegondolni abba, ha egy ilyen kis pimpf, 31 milliós ügyben, a perifériás magyar vidék kicsinyke településének aprócska iskolájával kapcsolatosan el lehet hihetni, hogy papíron minden megvalósult, miközben a valóság egészen mást mutat, akkor mi lehet a helyzet az ennél sokkal nagyobb, százmilliós, milliárdos, tíz- és százmilliárdos projektek esetében? Milyen távlatok, milyen mélységek, milyen visszaélés-cunami bontakozna ki a szemünk előtt?
Leszámítva azt az opciót, ha úgy gondoljuk, hogy a döntően a gazdagabb EU-tagállamok és állampolgáraik befizetései a magyar kedvezményezettek szabad rablógazdálkodásának tárgyai.
*
A jogerős elmarasztaló ítélet után a bűncselekmény-sorozat első számú vádlottjából elítélt lett, így Méhkerék fideszes polgármesterének megszűnt a mandátuma. Ám puhára esett, mert saját korábbi beosztottja, feltehetően ugyanazért a pénzért visszafoglalkoztatta őt, és valójában ma is ő polgármester a községben. S ezt újra hivatalossá is tehetik. A törvények ugyanis lehetővé teszik, hogy az immár büntetett előéletű Tát Margit elinduljon a jövő heti, június 19-i időközi polgármester-választáson, így pedig – miközben nem változott semmi a bűncselekmény megítélésében, a bűnösség megállapításában és a büntetési tételben – újra megszerezze a településvezetői posztot. Holott mandátuma éppen a bűnösség kimondása miatt szűnt meg. Ma Magyarországon ahhoz, hogy bárki polgármester lehessen nem szükséges erkölcsi bizonyítvány, lehet büntetett előéletű is.
Van még kérdés…?
