Az orbáni szisztéma lényege: „Megveszlek vagy elhallgattatlak”

A hazai kisebbségek képviselői betagozódtak az orbáni hatalomba – jelentette ki Kaltenbach Jenő volt kisebbségi ombudsman. Megállapítását az ukránokra is érvényesnek tartja.

Ukrajnából keményen bírálják az orbáni hintapolitikát, amely, úgy látszik, az itteni ukránokat, legalábbis a szószólójukat, egyáltalán nem zavarja – kifogásolta Kaltenbach Jenő alkotmányjogász, volt kisebbségi ombudsman a Népszavának nyilatkozva.

Grexa Liliána ukrán nemzetiségi szószóló a minap napirend előtt felszólalt a parlamentben. Köszönetet mondott többek között a kormánynak is, amiért segítséget nyújt az Oroszország által megtámadott Ukrajnának és az onnan menekülőknek. Egyebekben nem nyilvánított véleményt a magyar kormány politikájáról és Oroszországhoz fűződő viszonyáról.

Pedig a német nemzetiségű Kaltenbach Jenő szerint bőven lett volna ok a bírálatra. Önmagában azért, hogy a menekülőket nem toloncolták vissza Ukrajnába, szerinte nem jár „hatalmas dicséret”. A világ legtermészetesebb dolga, hogy a szorult helyzetben lévő embereket befogadják, és igyekeznek ellátni őket, nincs ebben semmi különös. Már csak azért sem, mert az anyagi terheket jórészt az Európai Unió viseli.

(A magyar kormány nem volt hajlandó beleegyezését adni az Oroszország elleni újabb szankciókhoz, amíg a beutazási tilalom és vagyonbefagyasztás alá vonható személyek listájáról nem törölték a háborús uszítónak tartott Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház fejét – a szerk.) Kaltenbach máskülönben úgy gondolja, hogy nincs ütőkártya Putyin kezében Orbánnal szemben.

A közelmúltban az Országos Roma Önkormányzaton belüli viszálykodás apropóján lapunk többször is foglalkozott a nemzetiségi szószóló intézményével. A nemzetiségek jogosultak arra, hogy egy-egy parlamenti képviselőt küldjenek a parlamentbe: a kedvezményes mandátum megszerzéséhez lényegesen kevesebb szavazatra van szükség, mint a pártlistákról bekerült jelöltek esetében. A legtöbb nemzetiség létszáma azonban a kedvezményes mandátum elérését sem teszi lehetővé, erre csak a németeknek és a romáknak van reális esélye. Azokat a kisebbségeket, amelyek nem tudnak élni a kedvezményes mandátum lehetőségével, szavazati joggal nem rendelkező szószóló képviselheti az Országgyűlésben.

Ilyen szószóló az ukrán Grexa Liliána is, aki a parlamenti választással együtt tartott nemzetiségi választáson mintegy 400 szavazatot kapott. (A belső viták miatt a romáknak nem sikerült se képviselőt, se szószólót választaniuk. A németeknek – Ritter Imre személyében, közel 25 ezer szavazattal – teljes jogú képviselőjük van.)

Kaltenbach Jenő nem emlékszik rá, hogy az elmúlt tíz évben a nemzetiségi vezetők bármit is bíráltak volna. A szószólói intézmény elsősorban üzlet, a szószólók nyilván próbálnak pénzeket szerezni a közösségüknek.

Az orbáni szisztéma lényege így foglalható össze: „megveszlek vagy elhallgattatlak”. Nincs kritikai hang. Azok, akik a nemzetiségek képviseletére lennének hivatottak, betagozódtak az orbáni hatalomba. Ugyanúgy viselkednek, ahogyan a magyarországi társadalom jelentős része. A nemzetiségi témák a sajtóból is kikoptak, a volt kisebbségi ombudsman úgy látja, hogy a nemzetiségi ügy mára megszűnt létezni.