Olyan kiállítással lepi meg a látogatókat a Trafalgar-téri National Gallery, amely minden megkésettsége ellenére legyőzte a korlátokat: a több mint kétéves pandémiát, a kulturális cserét alaposan megnehezített Brexitet a biztosítási díjak megugrását és a festmények szállítása kapcsán felmerült környezetvédelmi aggodalmakat. A showt eredetileg 2020-ra, Raffaello halálának 500. évfordulójára tervezték. A máris kasszasikernek bizonyuló vállalkozás legnagyobb erénye, hogy az itáliai géniusz szerteágazó munkásságának valamennyi elemébe bepillantást enged. Kronológiai sorrendet követve belekóstolunk olajfestményeibe, freskóiba, metszeteibe, gobelinjeibe, mozaikjaiba, szobraiba. Műszaki jellegű rajzokra is kiterjedt tehetségét kamatoztatva képet kapunk építészeti és régészeti tehetségéről is, amint több római ásatásban és az ókori Róma műemlékeinek konzerválásában részt véve dokumentálta a rá bízott feladatok elvégzését. Egy tárló tartalmazza Raffaello X. Leó pápához írt levelét, melyben kiemelkedő fontosságú romok pusztulását "kora szégyenének" minősíti.
Raffaellónak, aki Leonardo da Vinci és Michelangelo oldalán az itáliai reneszánsz egyik óriása volt, nagyon rövid életút jutott, alig húszévi pályafutás után 37 évesen érte a halál. A National Gallery kiállítása még Raffaello rendkívüli diplomáciai érzékére is kiterjed, hiszen mint látható, egyházi, hercegi és pápai patrónusokat, megrendelőket egyaránt ki tudott szolgálni.
A múzeumi látogató az első teremben 15 évesen ismerkedik meg Raffaellóval a Head of a Boy címet viselő, kb. 1498-ból származó önarckép révén. A már ekkor kitűnően rajzoló művész feket krétájával csodálatosan megragadja, ahogy a fény megvilágítja a szemét, míg orcájára és ajkaira árnyék vetődik. Egyenes tartása és tekintete fiatal kora ellenére is becsvágyat tükröz. A 91 műkincset tartalmazó tárlaton jelentős helyet kapnak az Umbriában született alkotó 1504-1508 között készült firenzei munkái. Közép-Itália művészeti és pénzügyi központjában gyorsan ki tudott építeni egy új megrendelői hálózatot, de közben más helyszíneken is dolgozott, köztük Perugiában. Ennek a korszaknak az egyik remeke a National Gallery saját Ansidei Madonnája, mely a trónon ülő Szűz Mária, a gyermek Jézus, Keresztelő Szent János és Bari Szent Miklós remek kvartettjét mutatja be. A Raffaello legnagyobb erősségének számító, a tárlaton jelentős számban képviselt Madonna és Bambinó ábrázolások között több, különleges érzéket igénylő kerek festményt is láthatunk, köztük az 1510 körül született Alba Madonnát.
A római fejezet bemutatja Raffaello legfontosabb világi megrendelőjét, Agostino Chigi bankárt, akinek ma Farnesinának nevezett villájába freskókat készített. Olaszországon kívül Londonban látható most először két, a római Santa Maria della Pace templom számára bronzba öntött két dombormű. Külön termet szenteltek a kurátorok a II. Gyula pápa megrendelésére készült freskósorozat történetének. A vatikáni pápai rezidencia négy, közepes méretű terme, a Stanzák falain Raffaello az itáliai reneszánsz csúcspontját valósította meg, az egyház történetéből kiragadott jelenetek mellett például a költészet allegórikus ábrázolásával. Legnagyobb műve, az Athéni iskola életnagyságú másolatban tanulmányozható. A festők fejedelme és fejedelmek festője Arisztotelész, Platón, Püthagorasz és mások mellett önmagát is "becsempészte" a képbe. A nagyszabású pápai megbízás mellett egy lenyűgöző portréra is maradt ideje. II. Gyula öregen és betegen jelenik meg a méretes arcképen, de erős akarata így is kisugárzik. A portré óriási változást hozott a nyugati művészetben: soha többé nem lehetett a korábbi módon megörökíteni a társadalom hatalommal rendelkező befolyásos tagjait.
A teljességre törekvő showból nem maradhattak ki a gobelinek sem. A X. Leó megbízásából megvalósult falikárpitok, az Apostolok cselekedetei a Sixtus-kápolnában Michelangelo mennyezeti freskóival "versenyeztek". Az eredeti festett karton - mint a kiállítás sok más kincse - a királynő gyűjteményének egyik büszkesége, melyet állandó kölcsönként a Viktória és Albert Múzeum rendelkezésére bocsátott. Az ennek alapján a tárlat számára megvalósított digitális fakszimile önmagában is látványos, de segít annak megértésében is, milyen szofisztikált együttműködésre volt szükség a faliszőnyeg művészeti megálmodója, a festő-asszisztensek, rajzolók és természetesen a végterméket "jegyző" németalföldi takácsok között.
A felkapott és túlterhelt Raffaello rövid élete utolsó éveiből néhány remek arckép maradt fenn, melyeket vagy rajongásból, vagy tiszteletből vállalt el. Utóbbiak közé tartozhat Lorenzo de Medici 1518-as portréja, míg a Louvre-ból kikért híres Baldassare Castiglione arcmás barátságra vezethető vissza. A kihagyhatatlan kiállítás utolsó darabja valószínűleg Raffaello kedvesének, becenevén La Fornarinának, egy pék lányának állít örök emléket.
Infó
Raffaello
National Gallery (Trafalgar Square London WC2N 5DN)
Nyitvatartás július 31-ig naponta 10-18 óra között, pénteken 21 óráig
Belépődíj hétköznapokon 24, hétvégén 26 font
