- Irodalmi kavalkád a Könyvhéten és a Margó Fesztiválon

Eseménydúsan telt a hétvége az irodalom rajongói számára: a hőség ellenére a Könyvhéten szépen megtelt a Vörösmarty tér, míg a Városmajorba is sokan néztek el a Margó Fesztiválra. Az olvasók egy része a Könyvhétre azért érkezett, hogy aláírassa kedvenc szerzője könyveit, ha kellett, másfél-két órát is várakozva.

Krasznahorkai László dedikálására is egy kígyózó sor várakozott a tér közepén álló Magvető standjától egészen a Gerbeaud Kávéházig. – Krasznahorkaiban azt szeretem, hogy remekül adja vissza a kelet-európai emberek egy helyben toporgását. A Sátántangó történetéről mindig a saját felvidéki falum jut eszembe – mondta lapunknak a régész hallgató Bence, aki több kötettel is érkezett a dedikálásra. Más viszont csak most ismerkedik az íróval. – Már egy ideje szemezek Krasznahorkaival, így kíváncsi vagyok a hosszú és sajátos mondataira – mondta egy hölgy. A szomszédos asztalnál Nádasdy Ádám dedikált, akihez egy anglisztika szakos hallgató az Isteni színjáték fordításával érkezett. – Bevallom, Babits Dante-fordítása nekem kissé nehézkes, Nádasdy viszont sokkal jobban érthető – mondta a lány, hozzátéve, az író lábjegyzetei is segítik az értelmezésben. Nádas Péter szombat esti dedikálásán már százfős sor alakult ki, huszonéves egyetemisták és nyugdíjasok egyaránt eljöttek aláíratni a könyveiket. Voltak, akik még este tizenegy után is sorban álltak. A legtöbben a szerző frissen megjelent művét, a Rémtörténeteket hozták el, akadt olyan is, aki ismerősei helyett állt sorba az új könyv hat példányával. – Én eddig csak Esterházytól kértem aláírást – mondta egy idős hölgy –, Nádas Péter a második szerző, aki miatt sorban állok. Úgy hiszem, maradandót alkot, jó lesz az aláírásával büszkélkedni.

Az írók személye, a dedikáció ma is fontos, ahogy a szerzőket övező mítoszok, történetek sem vesztenek népszerűségükből. Nyáry Krisztián és Horváth János Antal dramaturg közösen írt drámája, a Száz Év Major épp ezt a népszerűséget aknázza ki. A két szerző a Városmajorban, a Margó Irodalmi Fesztiválon beszélt a vadonatúj darabról, melyben megjelenik Ady Endre, Polcz Alaine, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Karinthy Frigyes, József Attila és Molnár Ferenc is. Nyáry Krisztián, akinek neve összefonódott a magyar irodalomtörténeti bulvárral, elmondta: nehéz a Városmajor életének száz évéről úgy beszélni, hogy ne azonnal a nyilas terror kerüljön a középpontba. Utóbbi témát dolgozza föl Zoltán Gábor Orgia című 2016-os könyve. A Száz Év Major azonban egy szórakoztató, nyári előadásnak készül, melyet a Városmajori Szabadtéri Színpadon mutatnak be. A drámában a főhős maga a Városmajor, aki egy idős nő, Majoros néni alakjában jelenik meg, ő emlékszik vissza a száz év történetére. Nyáry Krisztián elmondta, sok dramaturgiai fogás, időrendcsere és fikció van a Száz Év Majorban, de a legmeglepőbb történetek mind valódiak. Az alkotók nem csak irodalmi anyagból dolgoztak: Mészöly Miklós hatvanadik születésnapját 1981-ben a Városmajor utcában tartották, melyen a magyar kulturális élet színe-java megjelent, többek közt a Majoros nénit alakító Peremartoni Krisztina is.

A Margón az is kiderült, hogyan érzi magát egy író az első sikerek után: Fehér Boldizsárt, a 2019-es Margó-díj nyertesét Valuska László, a fesztivál alapítója kérdezte a Nem nagy ügy című második kötetéről. – Az első könyv után az ember nyomást érez, hogy újabb kötettel álljon elő. Ahogy az új könyvem címe is mutatja, én nem akartam ebből nagy ügyet csinálni – mondta az író, akinek novellái kínos helyzetekre keresik a választ, például hogy miért vág az összes fodrász rövidebbre, mint kérjük, és milyen szabályai vannak, ha valakit vissza kell hívni telefonon. – A gimnázium utolsó évében egy rádiókabaréba küldtem írásokat, akkor sokat tanultam a humorról – mondta az író, hozzátéve, sosem árt figyelni a közönség reakcióit.

A Városmajorban az irodalom mellett a zene is képviseltette magát. Péntek este a Líra, egy szál gitár című koncerten költők és énekesek váltották egymást így teremtve sajátos ritmust az estnek. Fehér Renátó filozofikus, Horváth Benji szürreális, Kustos Júlia pedig a hatalomról szóló verseivel érkezett, míg Jónás Vera, Németh Róbert és a Platon Karataev duó gitárral és énekszóval vonta a közönséget egy másik dimenzióba. Szombat este a Csaknekedkislány nevű tánczenekar hozta a bulihangulatot, noha az esemény „ülőkoncertnek” indult. Amikor azonban Csepella Olivér rázendített a Falábú Nő című számra, rögtön beindult az est, sokan a sorok közt táncoltak, és egy kutya is felszaladt a színpadra. Tíz előtt nem sokkal viszont abba kellett hagyni a bulit a csendrendelet miatt, de a közönség hajthatatlan volt: tapssal és kiáltással követelte az együttest, mire Csepella felhívta a fiatalokat a színpadra, ahol egy kisebb népünnepély alakult ki. A lányok és fiúk közösen skandálták a Tihany című dal szomorkás refrénjét: „Senki, senki nem azzal van, akivel szeretne lenni”.