A külföldön kötött melegházasságokat sem ismerik el Magyarországon, akadályozva ezzel az érintettek esetleges Magyarországra települését. Emiatt – az európai melegszervezeteket tömörítő ILGA-Europe-al közösen – panasszal fordultak az Európai Bizottsághoz. Ez újabb kötelezettségszegési eljáráshoz vezethet. Hány érintett lehet?
Ezt pontosan nem tudjuk, de az elmúlt években több tucatnyian kérdeztek meg minket, mi történne a kint kötött házasságukkal Magyarországon. Hat-hét ügyben képviseletet vagy jogi tanácsokat adtunk, ezek egy része még tart. Vannak azonos nemű párok, amelyek tagjai a világ valamely országában jogilag házasnak számítanak. Közösen élik az életüket, vagyont szereznek, aztán amikor elmennek egy másik országba, ott úgy tekint a jog rájuk, mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. Nem tudnak egymás után örökölni, bármi problémájuk adódna, nekik vagy a gyermeküknek, nem tekintenék őket egymás hozzátartozóinak, amiből egy csomó gyakorlati nehézség adódhat. Viszonylag sok olyan, azonos nemű pár él külföldön, amelynek egyik tagja magyar.
Nem csak Magyarországon nem ismerik el a melegházasságot.
A „Coman” kontra Románia-ügy központi kérdése az volt, hogy egy Belgiumban házasságra lépett román-amerikai pár próbált Romániában letelepedni, de az amerikai férfinak nem biztosították a családtagként való beutazás és tartózkodás lehetőségét. Idehaza ez a probléma sokáig nem jelentkezett, mert a magyar jog elég liberálisan szabályozta ezt a helyzetet: az érintettek házastársként nem, de családtagként kaphattak tartózkodási engedélyt. Ám 2019-ben az Országgyűlés törvényt módosított, megnehezítve a különböző állampolgárságú párok magyarországi lakhatását és életét. A lépés nyomán az egyszerű élettársakként együtt élők elvesztették családtag státuszukat. Ez több ezer embert sújtott, s nemcsak azonos nemű párokat. Mi azóta dolgozunk azon, hogyan lehetne az érintett melegpárok helyzetét rendezni, és mostanra vált egyértelművé, hogy az általunk indított kereseteket rendre elutasítják. Emellett tavaly az Idegenrendészeti Főigazgatósághoz, majd idén februárban az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultunk, hogy megtudjuk, mit gondolnak, a magyar gyakorlat hogyan felel meg a Coman-ügyben négy évvel ezelőtt hozott ítéletnek. Az Európai Unió Bírósága ebben leszögezte, hogy a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásáról szóló uniós irányelv keretében a “házastárs” fogalma nemi szempontból semleges, így kiterjed egy uniós állampolgár azonos nemű házastársára is. A tagállamok elismerési kötelezettsége pedig fennáll függetlenül attól, hogy saját nemzeti jogukban biztosítják-e az azonos nemű személyek közötti házasságot. Kérvényünkre válaszul azonban a minisztérium kerek perec leírta, hogy a magyar hatóságok nem fogják elismerni a külföldön kötött melegházasságokat. Ez az állásfoglalás most áprilisban született meg, azt követően szinte azonnal az Európai Bizottsághoz fordultunk.
Mire hivatkoztak eddig az illetékes hatóságok a konkrét kérelmek ügyében, és mi várható ezután?
Egy magyar állampolgár külföldön kötött házasságának anyakönyvezése Budapest Főváros Kormányhivatalához tartozik. Eddig, ha egy meleg pár ezzel megpróbálkozott, az elutasító levélben a hazai nemzetközi magánjogi törvényt idézték, miszerint egy házasság akkor érvényes, ha mindkét fél joga szerint érvényes, márpedig a magyar jog szerint az övék nem az. A minisztérium új állásfoglalása ezen is túlmegy, és azt mondja, hogy azokat a melegházasságokat sem ismernék el, ahol mindkét fél olyan állam – mondjuk Hollandia vagy az Egyesült Államok – polgára, amely egyébként elismeri az azonos neműek házasságát. Itt viszont már az Alaptörvényre hivatkoznak, mondván, hogy egy ilyen eljárás súlyosan sértené a magyar jogrendszer alapvető értékeit és a közrendbe ütközne. Az idegenrendészeti hatóságok eddig valamifajta rugalmasságot tanúsítottak. 2019 után esetenként „egyéb célú” tartózkodási engedélyt adtak az azonos nemű párok tagjainak. Ám ez alacsonyabb rendű jog, mint a családtagként elismerés, és meghosszabbítása mindig a hatóságok mérlegelésén múlik. Amióta viszont az új állásfoglalás kijött, már nem kell azon morfondírozniuk, hogyan kezeljék ezeket az ügyeket.
Javított is, rontott is a népszavazás
Kettős hatást gyakorolt a hazai LMBTQI közösség helyzetére a gyermekvédelminek nevezett, de homofób elemekkel megtűzdelt propagandatörvény tavalyi elfogadása, majd az arra rímelő, érvénytelenül végződött április 3-i népszavazás. A Háttér Társaság tapasztalata szerint egyrészt fokozott és nem feltétlenül negatív érdeklődést keltett a téma iránt. Kiderült, sokaknak fontos, hogy nemet mondjanak a kormány gyűlöletpropagandájára, és sokan érzékelték, hogy nekik is foglalkozniuk kell a közösséget érő hátrányos megkülönböztetés leküzdésével. Civilek, szociális ellátók, szakmai, pedagógus és egészségügyi szervezetek, vállalatok fordultak az egyesülethez tájékoztatásért. Volt sajnos egy negatív hatása is, megszaporodtak az utcai zaklatások az azonos nemű párok ellen, és friss közvélemény-kutatásaik szerint bizonyos kérdésekben romlott az LMBTQI emberek elfogadottsága. Mindez visszaköszönt az az ILGA-Europe májusban közzétett 2021. évi jelentésében is, amelyben három hellyel csúszott vissza Magyarország. A jelentés felhívja a figyelmet arra is, hogy Kozma Ákos ombudsman LMBTQI kérdésekben tanúsított inaktivitása miatt a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége (GANHRI) kezdeményezte az általa vezetett intézmény leminősítését A-ról B státuszúra.
Nehéz lenne a hazai jogba a külföldi melegházasságokat elismerni, hiszen Magyarországon az azonos neműek házasságára sosem volt jogszabályi lehetőség.
Jelenleg a Polgári Törvénykönyv tartalmazza azt a rendelkezést, amely szerint házasság csak férfi és nő között jöhet létre, s 2012 óta ez az Alaptörvényben is szerepel. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy 2009 óta az azonos nemű párok a házassághoz hasonló jogi helyzetbe kerülhetnek, ha bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítenek, s a jogszabály azt mondja, hogy a házastársakra vonatkozó szabályokat rájuk is alkalmazni kell. A KSH adatai szerint 2009 és 2020 között idehaza 904 pár élt ezzel a lehetőséggel, de azt nem tudni, hogy ebből hány volt olyan pár, ahol az egyik fél nem magyar. Minden észszerűség szerint a külföldi azonos neműek közötti házasságnak Magyarországon ez a jogviszony feleltethető meg. Tehát azt vártuk – és ilyen bírósági ítélet volt korábban –, hogy családjogi helyzetüket majd „lefordítják a magyar jogra”, bejegyzett élettársakként ismerik el őket, és onnantól már érvényes lenne rájuk a bevándorlás szokásos menete, satöbbi. Ezt a konvertálást azonban a magyar hatóságok nem hajlandóak meglépni, ami mögött egyértelmű politikai döntés áll, még ha a nyilvánosan nem is beszélnek erről. Úgy tűnik, mintha a külföldön kötött melegházasságoktól féltené családideálját a kormányzat. A Kormányhivatal arra hivatkozik, hogy ehhez jogszabályi rendelkezés kellene – de az nincs. Az érintettek számára az sem járható út, hogy a magyar jogban semmisnek tekintett házasságuk helyett bejegyzett élettársi kapcsolatot kössenek idehaza. Ehhez ugyanis bizonyítaniuk kellene, hogy egyedülállóak vagy elváltak. Ezt pedig nem tudják megtenni, hiszen papírjuk van róla, hogy házasok.
Dombos Tamás
Közgazdász, szociológus, antropológus. 2001-től 2011-ig a CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának kutatója esélyegyenlőségi témákban. 2015 és 2017 között az ELTE Társadalomtudományi Karának óraadója, majd 2020-ig az Állam- és Jogtudományi Kar kutatója. 2017 és 2021 között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának szakértője. 2007 óta dolgozik a Háttér Társaságnál, ügyvivőként az egyesület kutatási és érdekérvényesítési tevékenységének koordinálása, jogsegélyszolgálatuk segítése és a nemzetközi kapcsolatok ápolása a feladata. 2012 és 2021 között a Magyar LMBT Szövetség egyik ügyvivője volt.
