Madarat tolláról, embert barátjáról. Akár ez a mondás is eszembe juthatott volna arról az eseményről, amely még 2018 májusában történt. Prága érseke tudniillik akkor vette át Áder Jánostól a Magyar Érdemrend középkeresztjét. Láttam a díjátadás alkalmából készült csoportképet. A díjazotton és az akkori államfőn kívül ott mosolyog az Országgyűlés az ellenzékkel szemben oly szigorú házmestere, valamint Erdő Péter bíboros-hercegprímás is.
Ez az archív fotó ma már alighanem kínos a szóban forgó elismerés adományozóinak, hiszen
a középkereszt cseh birtokosa bő egy hónapja tett vállalhatatlan kijelentéseket az ukrajnai háborúban az oroszok által elkövetett tömeges nemi erőszakkal kapcsolatosan. Ne ítéljék meg olyan keményen az ukrán nőket erőszakoló orosz katonákat, hiszen óriási nyomás nehezedik rájuk
– kérlelte a közvéleményt egy blogbejegyzésben Dominik Duka. Mi is lehetnénk persze megértőbbek Prága érsekével szemben, hiszen a cölibátus vállalójaként legalábbis elvben nem szerezhetett tapasztalatot a női lélek rejtelmeiről. Honnan tudná, hogy a szexuális abúzus milyen lélekromboló hatással bír a gyengébbik nem képviselőire? Mielőtt azonban a bűnelkövetőket mentegetné, a cseh főpap tanulmányozhatná a genfi konvenciónak erre a bűncselekményre vonatkozó rendelkezéseit.
A bűnelkövetők mentegetése persze egyenértékű az áldozathibáztatással. Idehaza az utóbbi szokás dívik. Azok, akik négy esztendeje díjat adományoztak a prágai érseknek, családpolitikájukat tekintve maguk sem a női egyenjogúság érvényesítésének bajnokai. Kategorikusan megtagadták a családon belüli erőszak visszaszorítását célzó Isztambuli Egyezmény ratifikálását, holott Magyarországon a bántalmazásnak ez a formája az alkoholizmushoz hasonlóan széles körben elterjedt. Sőt. Az Orbán-kabinetek még nehezítik is a családfő által bántalmazottak helyzetét, hiszen a Népszavának panaszolta el nemrégiben egy áldozatsegítő, hogy tavaly novemberben sunyi törvénymódosítás történt, mely a gyermekelhelyezés vonatkozásában kiterjeszti a bántalmazó jogait egykori családjának rovására. Eközben az áldozatok számára létrehozott menedékházak kihasználtsága maximális.
Az Orbán-rezsim természetrajzához tartozik, hogy támogatóinak „kemény magját” az ásatag, feudális eredetű itthoni hagyományok őrzői teszik ki. Asszonyverés, mértéktelen pálinkafogyasztás és az értelmiséggel szembeni konok gyűlölet bevett szokás a körükben. Ezt a számára örökös kétharmadot biztosító választói réteget idegenítené el magától hazánk miniszterelnöke, holmi „szépelgő emberi jogi handabanda” kedvéért? (Őt magát idéztem.) Ehhez jön hozzá, hogy a Fekete Doboznak adott 1989-es interjújában Orbán Viktor bevallotta: apja őt is bántalmazta annak idején. Időközben érzéketlenné vált volna az autokratává lett felcsúti jövevény a szóban forgó probléma iránt?
Nézem a négy évvel ezelőtti díjátadáson készült csoportképet. Látom Prága érseke mellett Orbán tekintélyelvű rendszerének emblematikus alakjait és arra gondolok: madarat tolláról…
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.