A pünkösdi hétvégén kaptam ajándékba egy barátomtól Földes Anita: Átéltem egy évszázadot (Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel) című könyvét. Az ünnep alatt az időm mint a tenger, nekiálltam már másnap olvasni - talán érthető, hogy először a rendszerváltásról és az azt követő időszakról szóló részt. Itt bukkantam rá 1993-as találkozásunk történetére, amikor arról beszélgettünk a Luxembourg kert melletti kávéházban, hogy mennyire felkészült a Magyar Szocialista Párt a kormányzásra.
Fejtő óvott attól bennünket, hogy kormányra kerüljünk, mert még - ahogy fogalmazott - sok a volt apparatcsik közöttünk. - Ne siessetek - intett, amire későbbi beszélgetéseinkben rendszeresen visszatért. Az élet felülírta az ő igazságát, de most újraolvasva akkori intelmét, azt mondom magunknak: ne siessünk!
Az MSZP-nek most megadatik, hogy átgondolja a lépéseit, keveset, de azt intellektuálisan megalapozottan és politikailag hatékonyan tegyen.
Egy-két kivétellel elkerültük, hogy beálljunk a másokat hibáztatók sorába, és ez így volt helyes. Egymás hibáztatása ugyanis garantálja, hogy később senki sem fogja elhinni, ugyanazok képesek együttműködni és együtt kormányozni. Leszokóban vagyunk a 2010 előtti szocialista-liberális kormányaink indokolatlan hibáztatásáról is, ami nemcsak igazságtalan volt, hanem káros is. A választónak fontos, hogy az a párt, amelyikre szavazott, nem kormányzott rosszul. Ha ennek az ellenkezőjét hallja folyamatosan magától a pártjától, akkor érthető módon elfordul tőle, mert senki sem akar a rossz oldalhoz tartozni.
Ha most innánk kávét Fejtővel, arról győzködném, hogy az MSZP-ben egy új szociáldemokrata megközelítés kristályosodott ki, a jogállamiság követelését, az esélyteremtés, a gondoskodó állam eszméjét és a környezet- és természetvédelem gondolatát zászlajára tűzve. Azt is bizonygatnám, hogy Orbán rendszere leváltható, mert - hogy őt idézzem - „A győzelem sohasem végleges, a vereség sohasem végzetes.” Leváltható, ha képesek vagyunk azt meggyőzően bizonyítani, hogy ha mi kormányoznánk, akkor jobb életük lenne az embereknek. Persze azt is elmondanám, hogy még nem tudjuk, mindezt hogyan tegyük, de a politikai pártok, mozgalmak, közösségek együtt ki fogják kínlódni a megoldást.
Most azonban az MSZP-nek, ha politizálni akar, arra kell válaszolnia, ami az embereket aggasztja: a megélhetési költségekre, az energiaellátásra és a háborúra. Apropót ad erre a költségvetési vita, és hogy menetrendszerűen megérkezett a számla a politikai osztogatás áráról. Érzékelve, hogy baj van, már kezdeményeztük is az élelmiszerkuponok bevezetését, hogy a legszegényebbek is hozzájussanak a mindennapi betevő falathoz. A költségvetési vitában most beterjesztjük, hogy minden nyugdíjas 13. havi nyugdíjként az átlagnyugdíjat kapja jövőre, amivel háromnegyedük jobban jár, mintha mindenki a nyugdíjának megfelelő összeget kapná, és valamivel szűkül a közöttük lévő indokolatlanul nagy olló. Az adótörvényekhez benyújtjuk a minimálbér adómentességét, a mediánbér alatti jövedelmek 15 százaléknál alacsonyabb adóját, annak háromszorosa feletti jövedelemisávra a 25 százalékos kulcsot, úgy, hogy mindez az osztalékra is vonatkozna. Kezdeményezzük a családipótlék megduplázását, az alanyi jogon járó anyasági támogatások emelését és az adókedvezmények befagyasztását, hogy igazságosabb legyen a gyermekek támogatása; már csak azért is, mert minden negyedik gyerek rossz körülmények között él! Minden kormánypropaganda ellenére már a két keresős családokban is nagy a baj.
Itt kopogtat az ajtón az energiaszegénység is. Mi azért állunk ki, hogy a minimálisan szükséges villamosenergia- és földgázmennyiség mindenki számára megfizethető áron elérhető legyen. Mindenki a lakhelyén azonos mennyiségben jogosult lenne a legolcsóbb földgázhoz és villamosenergiához való hozzáférésre, vagyis a 30 Ft/m3 -es árú hazai kitermelésű földgázra és a 12 Ft/kWh költségű paksi áramra. Ez lenne a fogyasztási helyenkénti (lakásonkénti) tömbtarifa első sávja, és ezt a kedvezményes árú mennyiséget az adott fogyasztási helyre bejelentett lakók száma alapján számolnánk ki. Ebben a sávos rendszerben a kis mennyiséget fogyasztók számára olcsóbb, a nagy mennyiséget fogyasztók számára drágább lenne az energia egységára. Megszüntetnénk a földgáz és villamosenergia, valamint az ivóvíz esetében az alapdíjat. Nem a költségek fizikai eloszlását vennénk át automatikusan, hanem a szolidaritás jeleként - a tarifa rendszeren keresztül - a sokat fogyasztók néhány forinttal támogatnák a rászorulók alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférését.
S végül, mi azt tartjuk nemzeti érdeknek, hogy ne jelenjenek meg a mai ukrán-magyar határon „az ideiglenesen Ukrajnában állomásozó” orosz csapatok. Az MSZP álláspontja az első pillanattól fogva világos volt: Oroszország agressziót követett el. Magyarország minden humanitárius segítséget adjon meg Ukrajnának, de ez nem katonai részvételt jelent - mint ahogy a NATO többi tagállama is elutasítja azt -, mert nem akarunk világháborút. Álságosnak tartjuk ugyanakkor az Orbán-kormány rendeletét, hogy a fegyverszállítások ugyan áthaladhatnak Magyarországon, csak nem léphetik át az ukrán-magyar határt, hanem előbb átviszik őket Szlovákiába vagy Romániába. Kezdeményezzük a háborús bűncselekmények kivizsgálását és azt, hogy Magyarország vegyen is részt e folyamatokban. Felhívjuk ugyanakkor Ukrajnát arra, hogy a háború után maradéktalanul biztosítsa a kisebbségi jogokat.
Az MSZP-nek az embereket foglalkoztató ügyeken túl arra is válaszolnia kell, hogyan képzeli el az ellenzéki pártokkal való együttműködést. Elhatárolódó nyilatkozataik ellenére az tartom helyesnek, ha az MSZP már most javaslatot tesz az együttműködésre a 2024-es önkormányzati választásokra. Áprilisban világossá vált, hogy nem lehet későn előválasztást tartani vagy megállapodni a jelöltekről, mert nincs idő a felkészülésre, ezért 2023 közepéig célszerű lezárni a jelöltállítást. Az MSZP a helyi összefogás szabadságát képviselje, az adott városban szülessen döntés arról, hogy kivel van esély a Fidesz legyőzésére és az új ellenzéki politikus generációk fellépésére, ne pedig a pártközpontokban. A fővárosban, a kerületekben, a városokban mindenhol legyen polgármester- és egyéni képviselőjelöltünk, a falvakban saját vagy független polgármester-jelölteket és képviselőjelölteket támogassunk. Az európai parlamenti választáson is önállóan akarnak indulni az ellenzéki pártok, pedig ha egy listát állítunk, nagyobb az esélye annak, hogy ellensúlyozzuk a Fidesz fölényét és a Mi Hazánk jelenlétét. Az MSZP helyesen teszi, ha kezdeményezi, hogy a hat párt fogjon össze, és mozgósítsa azokat a választókat, akik hisznek az európai együttműködésben.
Ősszel dönteni fogunk arról, hogy milyen formában folytassa az MSZP politizálást, amiben minden tagunknak, támogatónknak a véleményére számítunk, és semmilyen kérdést nem tekintünk tabunak. Sokan eltávolodtak tőlünk az elmúlt évtizedekben, de ők is visszatalálhatnak hozzánk, ha látják, van értelme és eredménye annak, amit teszünk. Igaza van Hubai László választástörténésznek, aki a Népszavának adott interjúját azzal fejezte be: „Bármilyenek a körülmények, a politikai küzdelmet folytatni kell.” S ha így lesz, akkor a Pompidou Központ melletti lakás volt lakója majd azt mondja, rendben van, de igyekezzetek.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.