Az sohasem jelent jót, ha egy pénzügyminiszter a saját vállát veregeti: "Magyarország bizonytalan nemzetközi környezetben is képes magát a piacról finanszírozni." Varga Mihály a hazánk által 3 milliárd dollár és 750 millió euró értékben kibocsátott devizakötvény sikere felett örömködött imigyen. Lehetett ugyanis egy előzetes félelme, hogy a hirtelen növekvő költségvetési hiányunk nyomán nehezen akad olyan nemzetközi bankház, amely fantáziát lát egy olyan ország finanszírozásában, amelyről kiderült, uniós támogatásának kiszáradása miatt a meg sem termelt (extra)profitot is megadóztatja az alapvető gazdasági szektorokban.
Magyarország azonban kegyelmi állapotba került. A külföldi finanszírozók azt díjazhatták, hogy hazánk gazdaságának legrosszabb évtizedeiben is mindig pontosan fizetett, s a második világháború vége óta egyetlen alkalommal sem esett késedelembe, sőt még átütemezést sem kért. (A Fidesz-kormánnyal egyszer túlbuzgóságában még az is előfordult, hogy idő előtt törlesztett, igaz, olyan áron, hogy a visszafizetett pénzt drágább hitelekből teremtették elő. Ezzel kívánták bizonyítani, hogy mi tűzön-vízen át elutasítjuk a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való együttműködést.)
Átvéve a miniszterelnök kommunikációs paneljét: a magyarok úgy tartják, hogy a családban akkor képes egy fiatal eltartani magát, ha a jövedelme elegendő önmaga finanszírozására. Ha hitelt vesz fel, ami korántsem elítélendő, akkor már inkább arról beszélhetünk, hogy megélhetését, otthonának megteremtését részben kölcsönökből fedezi. A pénzügyminiszter ezt az elvet - az egész ország vonatkozásában - már korántsem vallja.
Természetesen nem szégyen, ha Magyarország az egyre nehezedő hazai és világgazdasági körülmények közepette devizahitelt vesz fel. Az azonban intő jel lehet, hogy korábban négy-öt bankház tett - a mostaninál kedvezőbb - ajánlatot, most azonban feltehetően csak kettő. Az is bevett gyakorlat, hogy a felvett devizahitelből a lejárókat átütemezik hosszabb futamidőre. Ezt a megoldást azonban a Fidesz - igaz, ellenzékben - a legutóbbi gazdasági világválság kezdeti időszakában nagyon, de nagyon nem kedvelte. 2008-ban Orbán Viktor úgy fogalmazott: fennáll a veszélye annak, hogy a magyar gazdaság benne maradhat egy "adósrabszolgaságban", vagyis mindig annyi hitelt kap, hogy vissza tudja fizetni az előző kölcsönöket, de "soha sem fog levegőhöz jutni". Értelmezése szerint ilyenkor egy ország elveszíti a szabadságát, és a hitelező hatalma alá kerül.
A miniszterelnök megnyugodhat, 2022-ben ennek a veszélye sem áll fenn. De az újonnan felvett devizahitel egy részének akár néhány napon belül is váratlan funkciója lehet. A még a korábbinál is nagyobb mértékben meggyengült forintot - félve írjuk le a kormánypropaganda által elcsépelt szót - a jegybanknak meg kell "védenie" a további értékvesztéstől. Ehhez pedig tekintélyes mennyiségű devizára lesz szükség, és az egész művelet eredményességére aligha merne bárki is fogadni. A felhőtlen örömködéssel még érdemes egy kicsit várni.