Lázadó személyiségnek tartja magát Benedek Levente harmincnyolc éves képzőművész-tervezőgrafikus, aki nemrég utazott Kolozsvárról Budapestre, hogy bemutassa két kiállítását a nyolcadik kerületi Bunker Galériában. A dupla tárlatot Upor László, a Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektorhelyettese nyitotta meg, akit a művész még Temesvárról ismer, ahol a rendező-dramaturg évekig a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT) szakmai beszélgetéseit vezette, és rendezett a város színházában is. Levente másrészt a kiállításon szereplő kollázsok eladásából szeretné támogatni a volt SZFE-s hallgatók és oktatók által megalapított FreeSZFE Egyesületet, a művész ugyanis a szívén viseli a színházi szakmát, mivel tíz éven át a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház grafikusa volt, és olykor a díszlet kialakításában is segédkezett. Ha pedig alkot, fontosnak tartja, hogy a közönséggel is tartsa a kapcsolatot.
– Amikor kiállítást rendezek, végig a helyszínen tartózkodom, és tárlatvezetéseket is tartok – mondja Levente, hozzátéve, fontos számára, hogy mit gondolnak a műveiről a nézők.
Felnövéstörténet
– Számomra az alkotás belső kényszer – mondja Levente, aki a sorozatával életének egy nehéz periódusát, a 2017 és 2019 közötti éveket akarta összefoglalni. A tudatában kavargó gondolatokat családi fotókból, színházjegyekből és plakátokból állította össze. – Számomra ez terápiás jellegű foglalkozás volt, mivel pánikbetegséggel és bipoláris zavarral küzdök. Az első rohamaim 2017-ben voltak, és az akkor fellépő gondolatrohanást, a fejembe bevillanó megannyi képet megpróbáltam vizuálisan kifejezni – meséli a művész.
Így készült el két év alatt a negyven darab kollázsból álló Coll[age] című sorozata, melyet egyéni „kúrának” szánt, így mutatva be saját felnövéstörténetét, és dolgozva fel a legfontosabb gyerekkori, párkapcsolati és munkahelyi traumáit. A kollázsokon pedig tényleg mindenféle kép és alak megjelenik: gyerekkori képek, színházi jelenetfotók, Pieter Bruegel egyik festményének részlete, Kolcsár Jocó sepsiszentgyörgyi színész, David Lynch amerikai filmrendező vagy drMáriás arcképe. Levente másfelől azért akart kollázst készíteni, mivel grafikusként korábban sokat ült a számítógép előtt, idővel pedig gerincsérvvel kellett műteni, ezért egyre kevesebb időt szeretne a képernyő előtt lenni.– A műveket végül vastag lenolajréteggel fedtem be, így azok olyan érzést keltenek, mintha formalinba helyezném az emlékeimet. Így zártam le az életem egy súlyos szakaszát, hogy tovább tudjak lépni – mondja az alkotó, aki egy alkalommal Erdélyben olyan workshopot rendezett, melyen a közönség is elkészíthette saját múltkollázsait.
Magok és madarak
Levente a galéria másik termében már csak egy műtárgyat helyezett el, egy arany hátterű festményt, melyen egy személy látható, aki éppen szotyit eszik, míg a mű alatt nagy halomban szintén szotyolamagok láthatók.
– Ez az alkotás interaktív, mivel a látogatók hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az installáció növekedjen. Elég csak elvenniük pár szemet a kikészített szotyiból, majd ezt elrágva, a halomba dobni a héját – mondja a művész, hozzátéve, a képen látható személy nevét sosem mondja ki, mivel minden néző tudja, hogy kit ábrázol.
A szotyolák halmozásával egyébként a világhírű kínai képzőművész, Aj Vej-vej Napraforgómagok (Sunflower Seeds) című installációját is megidézi, melyet az alkotó a londoni Tate Modern Turbine csarnokában 2010-ben állított ki. Az alkotás nyolcmillió szem porcelán napraforgómagból készült, mely amúgy csak a tizede a teljes alkotásnak.
– A legújabb projektemben viszont már nem foglalkozom politikával. Most inkább a környezetrombolásra és a fenntarthatóságra szeretném felhívni a figyelmet – mondja a művész, aki szerint már a mindennapi életünkben is érezzük a klímaválság következményeit. Levente ezért most szemétből készít madarakat Tizenkét dühös madár (Twelve Angry Birds) címen. Az ötlet akkor fogant meg benne, amikor 2019-ben a temesvári színházban megtervezte Kokan Mladenović szerb rendező Hattyúk tava újratöltve című előadásának poszterét, melyhez műanyag szemétből formázott egy hattyút, és megrepedezett agyagon helyezte el, így keltve egy kiszáradt tó érzetét. Az alkotás hatására később elkészített egy sirályt is, amelyet a román tengerpartról származó homokból, kagylókból, valamint cigicsikkekből, injekciós tűből és söröskupakból applikált össze, továbbá egy vadkacsát, melyet Székelyudvarhelyen, a Pulzus nevű alkotótáborban kreált. Ehhez a Küküllő folyó partján szedte össze a szemetet, melyet aztán iszapba helyezett.
– Ezek a Románia különböző régióiból származó madarak azért olyan dühösek, mivel tönkretettük a környezetüket – mondja Levente, hozzátéve, ő nem egy idealista alkotó. – Tudom jól, hogy a művészet nem képes megváltani a világot, de ha az alkotásaim láttán csak tíz emberből egy elgondolkodik azon, hogy nem kellene fáradt olajat önteni a lefolyóba, vagy a cigicsikket eldobni az utcán, akkor már elértem valamit.
Kalandos életút
Benedek Levente 1983-ban született Székelyudvarhelyen, és már egészen korán belekóstolt a kultúra világába. Ötödik osztályos kora óta művészeti képzésben részesült, Székelyudvarhelyre járt képzőművészeti általános és középiskolába, majd a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen végzett textilművészet szakon. Az első év után meghalt tanára, Zimán Vitályos Magda, így elkezdett más szakokra – festészetre és grafikára – átjárni, és új technikákat tanulni. Levente úgy érzi, talán ezért nem tudott egyetlen technikában sem elmélyülni igazán. Később a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház plakáttervezője lett. Két éve Kolozsváron önálló plakátkiállítása volt a pandémiáról, CAPSLOCKDOWN címmel. A mostani kollázssorozatának darabjai még három hétig megvásárolhatók a Bunker Galériában (Budapest VIII. kerület, Mária utca 1.) – a befolyt összegből a FreeSZFE Egyesületet támogatják.
A DEUS EX SALIVA
című képet áprilisban mutatták be a kolozsvári White Cuib galériában. A művész öt éven át gyűjtögette hozzá a magokat. A Transtelexnek elmondta, provokatívabb munkái miatt korábban kapott már halálos fenyegetéseket, ezektől nem fél. Szerinte minden egészséges ember, akinek van humorérzéke, tudja élvezni az alkotást.
