Ukrajnában látják Orbán cinizmusát, és hogy Putyint nem érdekli a népe, csak a világtérkép

Az Ukrán Prizma nevű kijevi külpolitikai intézet katonakorú igazgatója, Hennagyij Makszak csak azért kapott kiutazási engedélyt, mert Belgiumból haza kell vezetnie egy adományként kapott mentőautót. Pénteken hazája budapesti nagykövetségének kertjében válaszolt a Népszava kérdéseire.

Kitart-e még Volodimir Zelenszkij elnök támogatottsága?

Zelenszkij 2019-ben nagy fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást, az idő múlásával azonban jelentkeztek a problémák, s ezekkel politikai újoncként meggyűlt a baja. Még az európai orientációt támogató pártok sem értettek mindenben egyet, később pedig jött a Covid-járvány. Ez és az elkövetett hibái érzékenyen érintették a népszerűségét, bár jó kommunikátorként igyekezett ura maradni a helyzetnek. Azt gondolom, hogy erősebb kézzel kellett volna fellépnie a bíróságok reformjáért és a korrupció ellen, el kellett volna takarítania a kormányból néhány ártalmas embert. A szűkebb környezete sem mindig volt rá jó hatással. A háború első pillanataitól azonban megmutatkozott, hogy igazi vezető. Mindenki tisztában van vele, hogy ha akkor elfogadja a nyugati menedéket és elrepül, akkor Ukrajna már nem létezne. De maradt Kijevben és az addigi bírálói, a választáson másokra szavazók is beálltak mögé, benne látják a garanciát az ország túlélésére.

Mit gondolnak az ukránok az elhúzódó háborúról?

A felmérések szerint a lakosság jelentős része kész fegyvert fogni, ezért Ukrajnának jelentős tartalékai vannak az agresszióval szembeni ellenállásra. Úgy számoljuk, hogy az ország akár egymillió embert is mozgósíthat. A háború nem most kezdődött, hanem már 2014 óta tart, majdnem mindenkinek volt rokona vagy ismert valakit, aki elesett. Az egész társadalom támogatja az erőfeszítést, drónokat, teherautókat, mentőkocsikat veszünk a hadseregnek. Vajon az orosz civilek is vesznek a saját pénzükből drónokat és felszerelést a saját katonáiknak? Úgy véljük, hogy ha most megfogadjuk a Nyugatról hallható „békepárti” tanácsot, akkor mindent elveszítünk, nem lesz hazánk. Churchill 1938-ban emlékezetesen azt mondta Chamberlainnek: „Ön a háború és a becstelenség közül választhatott. A becstelenséget választotta és megkapja a háborút.”

Hogyan lesz vége a háborúnak? Folyik-e párbeszéd a társadalomban a „területet a békéért” opcióról?

A francia és német „békepártiakat” jelenleg egyetlen helyi erő sem támogatja, mert az most Ukrajnában a politikai halállal lenne egyenlő. A kérdés inkább az, hogy ki határozza majd meg a jövendő béketárgyalások formátumát, Washington és London vagy Párizs és Berlin. A „területet a békéért” megoldás felvetése kifejezetten veszélyes lenne a mai Ukrajnában, ahol az elmúlt nyolc évben százezrek fordultak meg a fronton és rengeteg fegyver van az emberek kezében. A mi értékelésünk szerint igaz, hogy az ország ötödét megszállták az oroszok, de az ő ottani helyzetük ingatag, a harci moráljuk alacsony, fegyvereik pedig fogytán vannak vagy elavultak. A Nyugat tartós anyagi segítségével vissza tudjuk őket szorítani.

Csakhogy nyugaton attól tartanak, hogy a sarokba szorított Putyin harapni fog…

Már most is harap. Ahogy az orosz író Borisz Akunyin is mondta, Putyinnal nincs értelme tárgyalni, ő csak az erő nyelvén ért. Nem érdekli, hogyan él a népe, nem érdeklik a szankciók, őt csak a világ térképe érdekli. Amúgy pedig, ha végképp sarokba szorítják, akkor azt is győzelemként fogja eladni.

Miként vélekednek az ukránok az oroszokról, akikkel rengeteg a közös szál, a családi kapcsolat? Mikor lehet majd újra futballmeccset rendezni a két ország csapatai között?

A sebek olyan mélyek, hogy a gyógyulásukhoz sok évtizedre lesz szükség. Értjük az Oroszországban élő rokonainkat, hiszen hosszú ideje ukránellenes propagandának vannak kitéve. Az egyetlen lehetőség a további szakadás elkerülésére, ha nem beszélünk velük politikáról vagy a háborúról. Sok Oroszországban élő szülő a saját, ukrajnai pincékből telefonáló gyerekeinek se hiszi el, hogy az orosz hadsereg lövi őket. Úgyhogy sokáig nem lesz ukrán-orosz futballmeccs, mert a szurkolók szétszednék a lelátót.

Különbséget tesznek-e az ukránok a magyar kormány és a kárpátaljai magyar kisebbség között? Fenyeget-e az ottani helyzet kiéleződése?

Odáig még értjük az Orbán-kormány álláspontját, hogy igyekszik minél olcsóbban energiahordozókat importálni. De az már tényleg túlzás, hogy az olcsó nyersanyagot tovább akarja adni harmadik országoknak is és ezen nyerészkedni szeretne. Orbán okos és nagyon tapasztalt politikus, ugyanakkor látjuk a cinizmusát, hogy mit miért tesz, ezért vele a kapcsolataink nagyon lehűltek. A magyar kisebbség kérdése most fel sem merül Ukrajnában. Az ukrajnai magyarok harcolnak az ukrán hadseregben. Ha mások is a gyökereik, társadalmunk részeiként gondolunk rájuk. Persze van egy harmadik szereplő is, Oroszország, amely titkosszolgálati akciókkal igyekszik rontani a kárpátaljai helyzeten.