Újra ciripel a fél évszázados Tücsök

Ma egyértelmű, hogy a digitalizáció a kultúra és az oktatás része: a 2010 után született Alfa generáció - avagy a digitális bébik - számára az érintőképernyős tablet a papír, és a robotprogramozás fortélyait előbb tanulják meg, mint a folyóírást.

Legutóbb, amikor Nyíregyházán jártam, rácsodálkoztam a Magyar Ifjúsági Robot Kupán az általános iskolai tanulók által - robotkakassal és robotmalacokkal - előadott robotszínházra: gyermek és gép kooperációja megy, mint a karikacsapás.

Magyarországon elsőként Kovács Mihály (1916-2006) piarista szerzetes kezdett informatikát, pontosabban kibernetikát (vezérléstechnikát) tanítani a középiskolai oktatás szférájában. Ő az 1940-es évek elejétől tanított matematikát és fizikát, példaképe és kollégája Öveges József volt. Kibernetika szakkörét először az 1958/59-es tanévben hirdette meg a budapesti Piarista Gimnáziumban, ezzel többek között a József Attila Gimnáziumban elindított Központi Kibernetikai Szakkört is megelőzte.

A piarista rend tanító-nevelő hagyományaihoz kötődve igyekezett a legújabb tudományos újdonságokat megismertetni a diákjaival. 1959 tavaszán már megmutatta tanítványainak az első magyar elektronikus számítógépet, az MTA-n működő M-3-at. Mivel számítógép beszerzése egy középiskola számára még sok évig lehetetlenség volt, Ezermester boltokból és a Magyar Postától kapott elektromechanikus alkatrészekből kezdett el diákjaival kibernetikai játékokat építeni. Ezek közül több játék - mint a zsírozást játszó kártyázógép, a Tic-Tac-Toe-t (3x3-as amőbát) játszó Csodamalom és a labirintusból kitaláló Műegér - a magyar sajtóban és a fizikatanári ankétokon is nagy sikert aratott. Igaz, a sajtó rendszerint elhallgatta a csodálatos „gondolkodó gépek” „klerikális” eredetét és a Piarista Gimnáziumot átkeresztelte Mikszáth téri gimnáziummá…

Kovács Mihály alkotásai közül a tanártársával, Terényi Lajossal készült Didaktomat oktatógép („feleltetőgép”) és a diákjával, Woynarovich Ferenccel készített Mikromat kibernetikai építőkészlet (számítógépmodell) gyártásra is került. A Mikromat „Tücsök” fantázianevű prototípusát a Minivac-601 nevű kanadai építőkészlet megvizsgálása után készítette el Woynarovich Ferenc 1966-ban.

Ez a kis építőkészlet, a Mikromat a személyi számítógépek hazai őse. A Budai Járási Háziipari Szövetkezetben 1967-től gyártott készletet bárki megvehette (például a Keravillban), játszhatott vele, s így tanulhatott az informatika alap kapcsolásairól. Nyomtatott áramköri lapon történő megvalósítása újdonságnak hatott a maga korában. A négy jelfogóval működő, huzalozással „programozható” Mikromathoz Kovács Mihály írt Gyakorlati út a kibernetikához címmel ragyogó tankönyvet, amely legalább akkora érték, mint maga a játék. Tanítványa, Woynarovich Ferenc azóta a fizikai tudományok doktora, a szilárdtest-fizika neves kutatója lett a KFKI-ben (ma: Wigner Fizikai Kutatóközpont).

Ez tehát egy több mint fél évszázados történet. A Múzeumok Éjszakájára készülünk a Neumann Társaság Informatika Történeti Kiállításán. Ez egy több mint ezer négyzetméteres állandó tárlat Szegeden, a Szent-György Albert Agorában, ahova tódulnak a diákcsoportok: rácsodálkozni az abakuszra, a teremnyi Razdan számítógépre – és persze az első PC-kre. Egy lelkes, nagyszerű mérnöknek, Vid Gábornak köszönhetően egy új, interaktív tárggyal gazdagodunk majd: az 55 éves Mikromat 2022-es replikájával. Ez egy új trend, melyet magam is nagyon támogatok: a világ több pontján készülnek különböző gépreplikák, múzeumi és hobbi célokra is. Részben az elöregedett eredeti példányok kímélésére, részben azért, hogy a ritka darabok másolatain át lehessen élni az eredeti gép kezelésének élményét. Amerikában a korai otthoni mikroszámítógépek, a Kenbak-1 és az Altair replikái jelentek meg (olykor kicsinyített változatban, hisz ki ne akarna a zsebéből előkapni egy oktális kódokkal programozható mikroszámítógépet?). Magyarországon Nagy Attila az Aircomp-16 mikroszámítógép replikájával kápráztatta el a rajongókat. Most pedig Vid Gábor a Mikromatot éleszti fel, gondolja újra. Kicsit lazábban és kreatívabban értelmezve a replika szót, a teljes hűség helyett a használhatóságra törekedve.

A zseblámpaizzók helyett például LED-ek alkotják a Mikromat-2022 „kijelzőjét”. De ugyanúgy elektromechanikus jelfogók kattognak benne – és ugyanúgy huzalokkal kell „programozni”. A bináris összeadástól a Farkas, kecske, káposzta és gazda nevű logikai játékig terjed a lehetőségek sora. Azért fontos egy ilyen replika premierje, mert azt mutatja, hogy a gépen bemutatható kapcsolások alapvetései ma is helytállóak. És a jelfogók, azaz relék ma is számos érdekes, fontos témában használatosak.

A piarista rendnek (Piarista Gimnázium és Piarista Múzeum) köszönhetően a Mikromat 1966-os prototípusát, a ciripelő jelfogókról Tücsöknek hívott masinát évek óta a Neumann Társaság Informatika Történeti Kiállításán mutatjuk be – június 25-től pedig egy mai, újragondolt változat is megtekinthető és kipróbálható lesz a tárlaton. Mindez kiválóan illik a MúzÉj idei üzenetéhez, az „újragombolt hagyományhoz” is.

—

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.