A gimnázium felsőbb éveiben szerepelt kötelező olvasmányaink között egy Krúdy-novella. Oly rég volt, sok-sok évtizede, már nem emlékszem, melyik. Csak arra, hogy nálam az egyébként is utált „kötelezők” között a legkevésbé szeretettek közé tartozott. (Jaj, azok a kötelező olvasmányok! Szinte egytől egyig utáltam őket. Pedig igencsak jó tanuló voltam, sőt, a két imádott kedvencem, a matematika és a fizika után harmadikként a magyar, vagyis az irodalom szerepelt a sorban. Vigasz lehet, hogy felnőttként sorra olvasván őket, beláttam, a döntő többségük igazi remekmű. Ám a kötelezőség visszataszítóvá tette őket.) Hanem Krúdyval nem sikerült ez a rehabilitálás. Most, hogy elolvastam Lévai Katalin nagyon szerethető könyvét, elővettem a polcról egy Krúdy-kötetet, benne két regénnyel. Belefogtam A vörös postakocsiba, de csak nyolc oldalt sikerült elolvasnom, annyira idegen maradt nekem ez a szépelgő stílus, ez a túlírtság.
Lévai könyve – amelyet egyébként élvezettel olvastam – sem szerettette meg velem az írót. Természetesen kiváló lehet egy regény akkor is, ha a főhőse igencsak ellenszenves alak. Hiszen Rastignac, Duroy vagy Raszkolnyikov visszataszító figurák, mégis a művek, melyeknek hősei, mind közel állnak hozzánk/hozzám. Lévai most megjelent könyve is szép, érdekes, alig letehetően olvasmányos regény, holott a két főhős egyike, az író önsorsrontó, iszákos, feleségeivel, családjaival szemben szinte bűnösen viselkedő ember. A szerző részéről eredeti és érdekes megoldás, hogy a másik főhőst, a „rózsát”, vagyis Rózát, egykori szerelmese, az író által keserves küzdelemben megírandó nekrológja nyomán ismerjük meg.
Izgalmas női sors tárul elénk. Róza apja ismeretlen, legalábbis annak mondják (nagy csavar, a könyv vége felé kiderül a titokzatos apa sorsa), anyja eltűnik, ezért jómódú vidéki nagyszülei nevelik szeretetben a fiatal lányt. Ő azonban végzetesen belehabarodik egy katonatisztbe, el is szökik vele. Ám az egyetlen, a lánynak igencsak megalázó közös éjszaka után a szerető meglép, magára hagyva szegény Rózát. Ő azonban nem kérezkedik vissza a boldog és kényelmes családi otthonba, hanem igen keserves megélhetési módon, prostituáltként tengődik valahogy. De rámosolyog a szerencse, virágárus lány lesz. Nagy előrelépés lehetett ez a szakma abban az időben, a XIX. század vége felé, hiszen az igencsak távoli Angliában Eliza Doolittle-nek is ez a legfőbb célja, vágya. Aztán az üzletbe naponta betérő előkelő urak, akik itt vásárolnak akkor elengedhetetlenül fontos virágot a kabátjuk gomblyukába, felfedezik a szép és intelligens Rózát, és így a magyar történelem egyik hírességének, Apponyi grófnak lesz a kitartott kedvese. Innen már felfelé visz az útja, a gróf pénzéből meg egyéb támogatásokból elegáns „szalont” nyithat, ahol tulajdonosként és főnökként a magyar főváros befolyásos és jómódú szereplője lesz.
A szalon látogatói kizárólag férfiak, természetesen, hiszen ez egy finom, úri kupleráj. A vendégek pedig arisztokraták, nemkülönben a kor legkiválóbb magyar írói, költői, zsurnalisztái. Ide keveredik be egy jóképű, nemesi származású vidéki fiú, az ígéretes tehetség: Krúdy Gyula. És minő romantikus fejlemény! Egymásba szeretnek a húszéves ifjú, meg a nála ugyanennyi évvel idősebb Róza. Sőt, a szerelem elmúltával a barátság megmarad.
Ez a felszíne a regénynek, amelynek mélyén sorra bukkannak fel a századforduló társadalmából érdekes és erős képek, érdekes személyek (egyebek között Batthyány Elemér gróf, a kivégzett miniszterelnök szánható sorsú fia), és főleg egy nagy hatású, rendkívül termékeny magyar író élete. Izgalmas és vonzó írói cselként, mondhatnám, balzaci fogásként felvillannak személyek, események Lévai előző könyveiből. Például a fáradt Krúdy emlékeiben előbukkan a híres, kiváló cukrász: „Szavanov okozott karambolokat a hatalmas fekete motorjával az Andrássyn, mert még mindig motorversenyzőnek képzelte magát, holott már régen nem volt az, cukrászdákat vezetett, a legjobbakat Pesten.” Cseles kis emlék, minthogy Szavanov Emilről, a híres cukrászról tavaly jelent meg Lévai Katalin érdekes könyve (Tűzmadár. Tericum Kiadó, 2021). Másutt, tragikus emlékként támad fel Róza lelkében 1914 nyara, visszaidézi, milyen riadtak voltak akkor a pesti belváros szerb iparosai, boltosai, lakói. Kérdésére, mi is történt, Petrucz Miksa fodrászmester válaszol: „sápadtan, aki az üzlete előtt toporgott már kis ideje – Gavrilo Princip megölte a trónörököst”. Az idézet Lévai Bábel-Budapest című családregényéből (Kossuth Kiadó, 2019.) származik, a fodrászmester nem más, mint az író nagyapja.
A Krúdyt idéző könyv kapcsán más emlékem is előbukkant. Megbetegedett gimnáziumi magyartanárunk; az osztályunk által imádott, nagy Ady-rajongó Ilonka néni tán egy hónapig is távol volt. Helyettesíteni egy másik tanárnőt, Zsuzsa nénit kaptuk. Nem szerettük. Ledarálta az anyagokat, gépiesen feleltetett, gőgös, nagyon távolságtartó, egyébként csinos, harmincas éveiben járó nő volt. És a vezetékneve: Krúdy. Igen, a nagy író lánya. Nem kedveltük, boldogok voltunk, amikor Ilonka nénit viszontláthattuk. Lévai Katalin könyvéből most már megértem ezt a Zsuzsa nénit, megismerve drámai gyermekkorát. Imádott apja szinte mindig részegen járt haza, pénzt alig adott, de azt sem engedte, hogy a felesége munkába járjon. Néha csak úgy lett némi töpörtyűből és kenyérből vacsorájuk – tudjuk meg a könyvből --, hogy a szomszéd néni megszánta őket.
Róza nagyon vonzó személyiség. Amikor az állam bezáratja a bordélyokat, visszavonul szülőhelyére, házat, kis birtokot is vesz. Ott sem tétlenkedik, segít a szenvedőkön. „Amióta Róza visszaköltözött Pilisre, és a házát átmenetileg hadikórháznak rendezte be, mindennap reggeltől estig gőzerővel dolgozott” – olvashatjuk. Egy rendkívül intelligens, erős akaratú, igen jó ízlésű nőt ismerhetünk meg. Elgondolkodtató, napjainkban milyen sokféle pálya bontakozhatott volna ki egy ilyen tehetséges asszony előtt.
Némileg zavaró számomra a könyv alcíme: Egy kurtizán írónő története. Nos, a ma már kevéssé ismert „kurtizán” szó kétségtelenül illik a hősnőre, ám a könyvből az is kiderül, Róza írónak bizony gyenge volt. Úgy vélem, ez sokkal inkább egy tragikus életvezetésű magyar író története, párhuzamosan egy szép és intelligens kurtizánéval. Ám ez mit sem von le abból, hogy nagyon érdekes és igen szórakoztató könyvet – Lévai immár tizennegyedik regényét – vehet kézbe az olvasó.
(Lévai Katalin: Krúdy Rózsája. Kocsis Kiadó, 2022)
