Autóvilág;Ganz;Bogarasok Klubja;oldtimer;

2022-06-26 19:00:00

Ganz, Porsche és Hitler egy sztoriban, avagy a 90 éves autómatróna 16 milliós felújítása

Az Álmok Álmodói 20 kiállításon bemutatott számos régi autócsoda közül az egyik kitüntetett figyelmet érdemel: a magyar származású Josef Ganz tervei alapján, 1933-ban elkészült Standard Superior, mely később Hitler népautó vízióját, és az ennek megtervezésével megbízott Ferdinand Porschét, a Volkswagen Bogár atyját inspirálta. A Millenárison kiállított autó Paul Schilperoord holland autós újságíró tulajdona, ő restauráltatta és tárta fel történetét, amiről könyvet írt A zsidó mérnök Hitler Volkswagenje mögött címmel. Budapesti látogatásán mesélt nekünk Ganz József lenyűgöző, egyben XX. századian tragikus életéről.

„A régi Kelet-Németország területén bukkantam az autóra, valaki szólt, hogy van egy eladó. Egy Svájcban élő barátommal – aki történetesen Josef Ganz rokona – elmentünk megnézni. Igazi Frankensteinkocsi várt. Az ajtói például Trabantból voltak. Idős gazdája évtizedeken át szinte mindent lecserélt rajta, hogy tovább használhassa, még új részeket is hozzáácsolt, hogy összefogja a kasznit. De láttam, hogy alatta ott az eredeti, 1933-as karosszéria és műszakilag kevésbé nyúltak bele, így megvettem, hogy restauráltassam.

Egy ilyen csoda felbukkanása igazi különlegesség, hiszen nagyjából ötszáz készült a modellből Stuttgartban, és csak pár maradt fenn belőle” – meséli a büszke tulajdonos.

Sufnituningból muzealitás

A restaurálást, ami csaknem 45 ezer euróba (csaknem 16 millió forintba) került, és részben közösségi finanszírozásból valósult meg, három évnyi kutatás előzte meg. „Meg kellett állapítani, melyek az eredeti, és melyek az „extra” részek, jóformán az utolsó csavarig, ami nem mindig volt olyan egyértelmű, mint az ajtók esetében. Szerencsére rengeteg fotóm van Josef Ganz archívumából, ami sokat segített. Utána újabb évekbe telt a hiányzó alkatrészek felkutatása. Párat az e-Bayről sikerült megvennem, emellett napokig jártam a németországi oldtimer-vásárokat alkatrészekre vadászva. A restaurálást végül egy romániai műhelyben végezték, Németországban két-háromszor ennyibe került volna” – idézi fel Paul, aki olykor ki is gurul az utakra a kiskocsival. Holland veteránautó-rendszáma miatt nem kell rá adót fizetni, sem rendszeresen műszaki vizsgára vinni.

„Különleges élmény vezetni, a kétütemű motornak sajátos, összetéveszthetetlen hangja van. Legalább már nem okádja úgy a füstöt, mint régen, a modern keverékeknek köszönhetően. Érzésből kell váltani, mert ennek a kocsinak lelke van” – mondja elfogódottan. Noha nevet még nem adott az autómatrónának, biztos benne, hogy női személyisége van. Számára ez egészen mást jelent, mint nekünk, akik kétüteműek közt élték az életüket, bár, amint megkapta a jogosítványát, első útja az egykori keleti blokkba vezetett. „Az első autóm egy 1972-es gyártmányú Tatra 603-as volt, ezzel utazgattam Csehországban a vasfüggöny lebontása után, a kilencvenes évek végén. Így még láthattam az utakon sok Trabantot, Wartburgot, Škodát, olyan volt, akár egy időutazás.”

Ganz nyomában

Paul Schilperoord a népautó (Volkswagen) történetéről írt cikket egy holland műszaki folyóiratba, ekkor bukkant rá Josef Ganz nevére. Lenyűgözte, hogy egy zsidó mérnök agyából pattant ki az ötlet, amiből kiindulva pár évvel később Hitler megbízására Ferdinand Porsche megtervezte a Volkswagen Bogár kisautót. Ekkor kezdett mélyebb kutatásba, ami már egy könyvre valót kitett. Felkereste Ganz még élő családtagjait, elment Svájcba és Ausztráliába. Utazásairól dokumentumfilmet is forgatott, Ganz: Hogyan vesztettem el a Bogaramat? címmel. Ekkor kezdett számára személyessé válni a történet. Elhatározta, hogy visszaírja a történelembe a nácik által méltatlanul mellőzött, elüldözött zsenit. Könyvét lefordították angolra, németre és portugálra is, majd Lorenz Schmiddel – Josef nagybátyja, Alfred Ganz leszármazottjával – közösen létrehozták a Josef Ganz Alapítványt, hogy a különleges életművet kutassák, megőrizzék.

„Gyerekként imádtam a Bogarat, mert gömbölyded volt, ellentétben a korra jellemző, szögletes autókkal. Ismertem a történetét, hogy Hitler alapította a gyárat, komoly náci projekt volt. Mikor évekkel később rádöbbentem, hogy ez nem a teljes igazság, úgy éreztem, meg kell írnom. Az első cikkemet lefordították németre, megjelent Svájcban, valaki kivágta a lapból és elküldte Kanadába, Ganz egyik unokaöccsének, aki kapcsolatba lépett velem, küldött rengeteg fotót. Utána jutottam el az ausztrál rokoni szálhoz, tőlük is kaptam dokumentumokat és mikrofilmeket. Hatalmas anyagot halmoztam föl, amiről a világ addig nem is tudott. Ezekből tudtam rekonstruálni Josef Ganz életét” – mondja az újságíró, aki készségesen mesél is róla. – Amikor Hitler 1934-ben előállt a népautó tervével, a nagy autógyárak nem támogatták, de szükségük volt egy tervezőre, aki nem lehetett Ganz, zsidó származása miatt, ezért választották Ferdinand Porschét. Két héttel később Ganzot mindenhonnan letiltották, nem adhatott be szabadalmi kérvényt, nem publikálhatott. Mikor kutattam a német archívumokban, 1934 márciusáig rengeteg anyagban említik, áprilistól azonban a neve is eltűnt az akkori médiából. Mai szemmel nézve a története bár tragikus, mégis lenyűgöző, mert a történelem nagy fordulópontjait átélte. Az Osztrák–Magyar Monarchia szülötte volt, majd Bécsben élt, Hitlerrel és az akkoriban még bádogosinas Porschéval egy időben. Aztán a németek oldalán harcolt az első világháborúban. Az is különös, hogy bár Hitler antiszemita volt, Ganz a motorizációs törekvéseit támogatta, mert ugyanazok voltak az ő álmai, ambíciói is. 1933-ban még azt írta, támogatni kell az új kormányt, hogy végre megépítsék az autópályákat, és készüljön el a népautó, amit akár motorjogosítvánnyal is lehet vezetni. Egész biztos, hogy a munkássága inspirálta Hitlert, ahogy a teljes német autóipart. A náci Németországban pedig korlátlanul lehetett használni a zsidók szabadalmait – Porsche külön felhatalmazást is kapott, hogy minden német tudást latba vessen a népautó tervezésénél –, így utólag nehéz megállapítani, milyen mértékben zsákmányolták ki Ganz szellemi tulajdonát. Emellett egy ilyen kisautónál a bogárhátú a logikus forma, melyben hátulra kerül a motor, csakhogy ez Ganz fejében fogalmazódott meg elsőként.”

Az arany középúton túl

Az Álmok Álmodói kiállításra Négyesi Pál autótörténész hívta meg a Standard Superiort és tulajdonosát, aki boldog, hogy egy újabb országban mutathatja be az autót és Josef Ganz történetét. Reméli, hogy további rokonok, családi ismerősök is megkeresik, akik gazdagíthatják az eddig összegyűjtött anyagot. „Nálam van Josef Ganz születési anyakönyvi kivonata, innen szeretnék tovább indulni, az anyai, magyar szálat felkutatva. Zseniális feltaláló volt, aki a magánéletében sem követte a társadalmi normákat. Például sosem házasodott meg, pedig több mint húsz éven át egy (nem zsidó) nővel élt, miközben abban az időben az együttélést is házassághoz kötötték. Emiatt a családjában ő lehetett a fekete bárány. Kíméletlenül kritikus és kellemesen szarkasztikus volt a cikkeiben is, melyeket a Motor-Kritik nevű lapjában publikált. A Brennabor Jewel modelljéről például azt írta, reméli, hogy egyedi ékkő lesz, mert ezt nem kéne sorozatgyártani. Még a tervei alapján gyártott Standard Superiort is kritizálta, hogy félmegoldás lett, az áramvonalas és a kocka közt, mire a gyártó sértődötten úgy reagált, inkább hálás lehetne, hogy megépítették az álmát. Nem volt könnyű személyiség, de így – hogy sosem az arany középutat kereste – új irányokra tudott buzdítani.”