Nincs baj

Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni – kivéve, ha ki sem szállunk belőle. Tisztában van vele a kormány is, azért kezeli pontosan ugyanazon séma szerint az egymást követő járványhullámokat. Tagadás, bagatellizálás, kommunikációs kampány, és csak a legvégén – általában már túl későn – valamiféle népegészségügyi intézkedéscsomag, amit némi jóindulattal védekezésnek lehet nevezni. Ez vált be (mármint politikailag), ezt akarja a nép, minek változtatni rajta?

Immár harmadik hete felfelé mennek a számok, de Rogán Antal dolgozószobájában úgy ítélték meg, hogy éppen elég idén nyáron az infláció, a gazdasági lassulás és az eladósodás népszerűség-erodáló hatását kivédeni, új problémákat nem vesznek napirendre. Márpedig amiről nem beszélnek, az nincs – a tételt eddig 46 ezer halott bizonyítja.

Nehezen is tudna mit kezdeni a helyzettel a kormányzati kommunikáció. Mit mondanának? Hogy létezik egyéni felelősség, lehetséges csökkenteni a kockázatot, és ha az adatok indokolják, lesznek majd korlátozások is, mert az emberi élet a legdrágább? Minek mondanák ezt egy olyan országban, ahol havi sokmilliós fizetést húzó közszolgák szájából halljuk naponta – amúgy a globális klímaválság és egy kontinentális energiaválság közepén –, hogy botorság lenne limitálni a légkondicionálást és a fűtést még a középületekben is? Hogyan lenne összefésülhető bármilyen járványüzenet azzal, hogy a világban a baj csak a nyugati imperialisták miatt van – már megint –, de Orbán Viktor mindentől megvéd minket?

Apropó, melyik témával találkozott többször a kedves olvasó az elmúlt hetekben a közösségi médiában vagy a kormánybarát sajtóban: az amúgy nem létező titkos amerikai-ukrán biolaborokéval, vagy a nagyon is létező vuhani víruskutató intézetével, ahol tudottan a denevérvírusok emberre transzponálásával kísérleteztek?