Párizsig érne a kamionsor a kidobott magyarországi ételekkel, miközben a rászorulók éheznek

Miközben naponta százezrek nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez Magyarországon, háztartásonként átlagosan évi 65 kilogramm élelmünk megy a szemétbe. A Magyar Élelmiszerbank Alapítvány is csak az üzletláncokból, gyárakból tudja menteni az élelmiszert. A tavaly összegyűjtött 8000 tonnával 250 ezer rászoruló embernek segítettek. Ám az igény ennél sokkalta nagyobb, sok szegénységben élő éhezik, leginkább a nők, utánuk pedig a gyerekek nélkülöznek a legtöbbet.

„Éheznek a szegénységben élő családok, a közmunkások és a szociális segélyen élők. Nincs ezen mit szépíteni – fogalmaz a Nemzeti Roma Összefogás elnöke. Daróczi Zsuzsa szerint ezekben a családokban a nők vannak a legrosszabb helyzetben.

– A tanév alatt a gyerekek napközben esznek az óvodában vagy az iskolában. Ha van étel otthon, ők abból is kapnak vacsorára, ahogy a közmunkából hazaérő apa is. Az anya pedig eszik, ha marad neki. Ha nem, akkor éhezik. És nincs ebből kiút.”

Mentés kilotonnaszám

Miközben százezrek nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez Magyarországon, a Nébih adatai szerint a hazai élelmiszer-pazarlás mértéke háztartásonként átlagosan évi 65 kilogramm. Leggyakrabban készételek, friss zöldségek és gyümölcsök, valamint kenyér és egyéb pékáruk mennek veszendőbe. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület ügyvezetője, Szabó Szilvia azt mondja, becslések szerint évente összesen 1,8 millió tonna élelmiszer kerül hazánkban a kukába, ennek felét a háztartásokban dobják ki. Szervezetük ezt nem tudja hasznosítani, ám az üzletláncokban, gyártócégeknél megmaradt, még fogyasztható alapanyagokat, élelmiszereket igen. Tavaly 8000 tonnányi élelmet mentett és osztott szét az Élelmiszerbank, de ennél jóval nagyobb mennyiségre is lenne fogadókészség.„Az élelmiszert 450 civil, önkormányzati és állami szervezeten keresztül juttatjuk el évente 250 ezer rászorulóhoz. A szegregátumban élőket, az intézményben lakókat, a fogyatékkal élőket, hajléktalanokat, időseket és nagycsaládosokat segítjük így, pékáruval, zöldséggel, gyümölccsel, vegyes áruval” – sorolja Szabó Szilvia.

Víz a cumisüvegbe

„Olyan sok ocsmányság van a sok kistelepülésen, hogy azt sokan el sem tudják képzelni” – meséli Daróczi Zsuzsa. Amikor egy kétgyerekes apa hazaviszi a 66 ezer forintot a közmunkából, a felesége meg otthon van a két-három gyerekkel, akkor ez a család egyetlen bevétele, plusz az alanyi jogon járó gyes meg a családi pótlék. Százhúszezer forintnyi összegről beszélünk, amiből négyüknek kellene enni, kevesebb, mint napi ezer forintból. Képtelenség egy hónapra beosztani ennyi pénzt, és a szociális támogatás is egyre inkább visszaszorul. A gyerekek ingyenes vagy legalább kedvezményes étkeztetése persze némi könnyítést jelent. Néhány önkormányzat hetente két alkalommal ad egy-egy kiló kenyeret a családoknak, de ez sincs mindenhol. „Egyébként eszik a 100 forintos boltban kapható, vízzel felönthető leveseket, mert egy zacskót ketté tud venni az anya a gyerekeknek. Meg marad az árstopos csirke far-hát, más hús nincs is az asztalon. De csak egy kérdés még: mit ér a far-hát, ha liszt, zsír, hagyma sincs hozzá? És tényleg normális, ha egy kisgyereknek már álmodnia sem lehet egy Túró Rudiról vagy egy pohár kakaóról? Mi azt szeretnénk, ha nem a csirke far-hát, a sárga mellény és a reklámszatyrok országa lennénk. Adófizető állampolgárok vagyunk. Ugyanúgy szeretnénk élni, mint azok, akik elsőrangúnak tartják magukat. Nem adományokból akarunk enni, hanem a saját fizetésünkből.”

Daróczi Zsuzsa szerint az elszabadult élelmiszerárak miatt most még jobban retteg mindenki. „Mondok egy példát, megpróbálom magam nem elsírni. Nemrég beszéltem egy háromszáz lelkes településen élő apukával. Közmunkás, a párja otthon van a két kiskorú gyerekkel. Az egyik kétéves, a másik szeptemberben megy iskolába. A gyerekek úgy tudnak elaludni, hogy tejet isznak. De az apuka azt mondja, már nem tudják megvenni. A két gyereknek a napi 400 forint – mert, ugye, ennyi egy liter tej vidéken – elvinné az ételre fordítható napi keretet. Az csak ráadás, hogy a bolt egy másik településen van. Így most vizet tesznek nekik a cumisüvegbe. A szívük szakad meg, de nem tudnak mit csinálni.”

Körültekintően segítenek

Az Élelmiszerbankkal kapcsolatban álló szervezetek a romlandó élelmiszerekért napi szinten mennek az üzletekbe – erről már ismét Szabó Szilvia beszélt. A programban jelenleg mintegy 550 üzlet vesz részt. A tartós élelmiszerek az egyesület raktárába kerülnek. A gyártóktól is sok minden érkezik, például gyártási vagy csomagolási hibával, vagy mert promócióban szerepelt, és a boltokba már nem kerülhet ki. Minden élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmas.Egy tavaly márciusi uniós szabályozás szerint már lejárt minőségmegőrzésű termékeket is lehet adományozni.

„Ezek főként tartós élelmiszerek. Üdítő, keksz, csokoládé, konzerv. Lehet, hogy a csokoládéban a kakaóbab már kifehéredett, vagy az üdítőben kicsit kevesebb a buborék, de azért még finom, és fogyasztásra tökéletesen alkalmas” – mondja Szabó Szilvia. Ezek is olyan termékek, amelyek nem közvetlenül, és nem aznap kerülnek a rászorulókhoz, hanem az Élelmiszerbank raktárában készítenek belőlük csomagokat.

„A szervezetek bentlakásos intézményekbe, nagycsaládosokhoz, hajléktalanoknak visznek belőlük. Figyelünk arra, hogy kinek mit adunk. Hajléktalanok például nem kapnak lisztet, mert nem tudnák felhasználni. Ők a konzervnek, instant levesnek, keksznek örülnek. A nagycsaládosoknak pedig a nagyobb kiszerelésű termékeket készítjük össze.”Szabó Szilvia azt mondja, az élelmiszerdrágulás vélhetően változtat majd a kereslet-kínálat piacán, de egyelőre ez most még nem érzékelhető. Ám, ha tovább emelkednek az árak, a cégek sokkal pontosabban tervezik majd meg a gyártást, az üzletek pedig a megrendelést.

„Amikor ilyen gazdasági változások vannak, mindig bővül a rászorulók köre. De keresleti oldalon nincs még nagy felfutás. Az utóbbi időben sok élelmiszer-felajánlás érkezett az Élelmiszerbankhoz, ezeket már eljuttattuk a rászorulókhoz. Minden támogatás jól jön, sok programunk van, amelyekhez csatlakozhatnak a cégek és a magánszemélyek is.”

Légy élelmes: vacsora fél áron

A Munch is az élelmiszer-pazarlás ellen küzd, csak másképp. Az internetes platformon keresztül vendéglátóhelyek és boltok kedvezményesen értékesítik az el nem adott, de jó minőségű ételeiket. A vásárlók napközben bankkártyás fizetéssel lefoglalják a meghirdetett terméket, majd – jellemzően a munkából hazafelé – bemennek a fél áron vásárolt vacsorájukért.

„A környezetvédelem, a társadalmi fenntarthatóság és a szolidaritás a célunk” – magyarázza a cég társalapítója, Wettstein Albert. Kétéves működésük óta több mint 180 ezer adag ételt mentettek meg. Ha ezeket mind kidobják, 500 tonna üvegházhatású gáz szabadult volna fel feleslegesen, és ebben még a lebomlás során felszabaduló gázok nincsenek is benne. Így viszont a környezetkárosítás és a veszteség helyett bevételre tettek szert az üzletek, a vásárlók pedig olcsóbban étkezhettek. Ráadásul olyanok számára is elérhetővé váltak jó minőségű éttermi ételek, akik egyébként ezt nem engedhetnék meg maguknak.

Van lehetőség a rászorulók támogatására is. „A felhasználók dönthetnek úgy, hogy egy étel teljes árából rajtuk kívül egy nélkülözőt is megvendégelnek. Mondjuk valaki lefoglal egy 1000 forintos pékárucsomagot fél áron a Munchon keresztül, 500 forintot pedig a Muncharityn keresztül nélkülözőknek ajánl fel. Az ételt elviszi és megeszi, a fele árat, az 500 forintból pedig egyenleget töltünk fel, amellyel ingyen vásárolhat, akinek a fél ár kifizetése is problémát jelentene.”

A Munch nem szállítja házhoz az ételt vagy az adományt úgy, mint a legtöbb jótékonysági szervezet. „Sok nélkülöző családnak van okostelefonja, internetelérése. Mi eljuttatjuk hozzájuk az információt és a kreditet, ők pedig elmennek az étteremhez, kifőzdéhez – magyarázza Wettstein Albert. – Igaz, így ez a megoldás a kistelepülésen élőnek nem jelent segítséget, hiszen csak a partnereink környékén élők számára elérhető a szolgáltatás. A mi modellünk így segít, de ahogyan egyre több vendéglátóhely, üzlet csatlakozik a Munchhoz, egyre több ember számára válik elérhetővé a szolgáltatás is.”

Ők abban hisznek, hogy ha professzionálisan és anyagi ösztönzőkkel végeznek egy olyan, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is hasznos tevékenységet, amellyel mindenki jó jár, akkor az előbb-utóbb sikeres lesz. „Csaknem 600 vendéglátóhely regisztrált már a rendszerbe, a nagyobb városokban már jó működik, a kisebb települések egyelőre kevésbé aktívak. Immár 200 ezer vásárló töltötte le az alkalmazást, és bár nem használja mindenki aktívan, vannak fekete öves ételmentők, nekik a muncholás már az életformájukká vált.”