– Ha már ambíciója sincs a kormánynak, hogy megismerje, mi folyik a valóságban, akkor hogy akar bármit csinálni a szociális ellátások területén – fakadt ki az LMP frakcióvezetője, amikor elolvasta Rétvári Bence belügyi államtitkár válaszát a Pintér Sándornak címzett írásbeli kérdésére. Ungár Péter azt szerette volna megtudni, hogy miért csökkent a bentlakásos szociális intézményekben ellátottak száma a 2015-ben rögzített 78 193-ról 2021-re 74 447 főre, a koronavírus-járvány milyen hatással volt a várólistákra, és főleg azt, tervezi-e a kormány új férőhelyek létrehozását, hogy ne csak a legrosszabb egészségi állapotban lévő nagyon idős emberek juthassanak be az idősotthonokba.
A minisztériumi válasz szerint szó sincs csökkenésről, sőt, az időskorúak otthonában, gondozóházában, a pszichiátriai betegek, a fogyatékosok, a szenvedélybetegek otthonaiban és a hajléktalan szállókon átmeneti és tartós ellátást igénybe vevők együttes létszáma 2020 és 2021 között, egy év alatt háromezer fővel bővült, 82 ezerről 85 ezerre emelkedett. Ez igaz, azt az apró részletet azonban nem említette meg az államtitkár, hogy 2015-ben még több mint 91 ezren és még 2019-ben is majdnem 90 ezren vettek igénybe valamilyen bentlakásos szolgáltatást, a visszaesés tehát összességében ebben a tekintetben is jelentős.
Az idősotthonok és gondozóházak létszámadataiba is becsempészett egy trükköt a parlamenti kérdésre adott válasz. Míg a többi adatnál az ellátottak, vagyis a szolgáltatást ténylegesen igénybe vevők száma jelenik meg, addig az idősotthonoknál a rendelkezésre álló férőhelyekről beszél Rétvári Bence, ami mindig több, mint a bentlakók száma. Az LMP frakcióvezetője mégsem ezeket az apró csúsztatásokat találja veszélyesnek, hanem azt, hogy a jelek szerint a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős vezetőinek fogalmuk sincs arról, milyen állapotban kerülnek be az idősotthonokba az intézményi ellátásra szorulók, erről nem készülnek statisztikák, ahogy azt sem akarják tudni, mekkora a valós gondozási igénye azoknak, akik nem jutnak be egy bentlakásos otthonba sem.
– Amikor az a felelet, hogy az aktív idősek ellátását a saját otthonukban kell megoldani, a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás és a nappali ellátás keretében, valójában azt üzeni a kormány, hogy nem akar újabb bentlakásos férőhelyeket létrehozni. Az említett alapellátásoknak pedig az önkormányzatok a fenntartói, amelyek az állami elvonások miatt egyre nehezebben tudják biztosítani a munkához szükséges feltételeket, és a térítési díjakat sem emelhetik nagyon magasra – fogalmazott lapunknak Kozma Judit, a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) ügyvivője. A Miskolci Egyetem oktatója hangsúlyozta, hogy az utóbbi 12 évben egyedül a szociális étkezésben részesülők száma emelkedett látványosan. A KSH adatai is ezt igazolják, a 2010-ben rögzített 146 ezerrel szemben tavaly már több mint 205 ezren kaptak így naponta meleg ételt. A házi segítségnyújtásban ugyanakkor 2015-ben még 113 ezren részesültek, 2021-ben már csak 91 ezren, de korántsem azért, mert csökkent az igény, sokkal inkább azért, mert a szolgáltatás feltételeit szigorították meg.
Az ellátás nehézségeit jelzi az is, hogy míg az ezredfordulón még csak 4,7 gondozott jutott egy házigondozást végző szakemberre, addig mára 7,3-ra nőtt ez a szám. Ezzel is magyarázható, hogy hosszú ideje megoldatlan az otthonukban élő, de már mozgásukban korlátozott idős emberek környezetének rendben tartása is, mert idegeneket, például közmunkásokat nem szívesen engednek be az otthonukba – sorolta a tapasztalatokat tanítványai elmondása alapján Kozma Judit. Hasonló a visszalépés az idősek nappali ellátásában, például az idősek klubjainak működtetésében. A 2010-ben még több mint 41 ezer ellátottal szemben tavaly már éppen csak a 37 ezerhez közelített a nappali gondoskodásban résztvevők száma.
Zsebbe kell nyúlni
Senki nem tartja nyilván, milyen arányban maradnak otthon a nagy ellátási igénnyel rendelkező idősek – mondta lapunknak Kozma Judit, a Szociális Szakmai Szövetség (3Sz) ügyvivője. Sokszor hiába derül ki a gondozási szükséglet felmérésekor, hogy valakinek több mint 4 órás segítségre lenne szüksége, nem kerülhet be egy intézménybe, mert kevés a férőhely. Azért nincs ebből nagy társadalmi tiltakozás, mert az idősek vagy családtagjaik mélyen a zsebükbe nyúlva megfizetik a plusz szolgáltatásokat nem egyszer azoknak a gondozóknak, akik egyébként az önkormányzatok alkalmazásában is végzik ezt a munkát, csak éppen lehetetlen a megszabott idő alatt például megfürdetni a nagymamát. Ilyenkor jön a különalku és a feketemunka, amiről a kormány megint csak nem akar tudni semmit. Ahogy az ágazatban dolgozók szerint az egész szociális területről sem.
