Vakbélnapló I.
„Balsejtelmeinkkel csaknem mindig eltaláljuk az igazságot.”
Honoré de Balzac
Szép, madárcsicsergős vasárnap kora délután gyűlt össze a család, hogy teszteljük unokaöcsém legújabb húsbeszerzési forrásainak különböző méretű, ízű és sütési fokozatban is eltérő marhasteakjeit. Komoly és felelősségteljes munka volt ez, hiszen később e falatok egy kedves falusi étterem étlapjára is felkerülnek majd, vagyis afféle előkóstolóként komoly felelősségünk volt abban, mire bólintunk és mire mondjuk azt, hogy ezen még dolgozni kell…
Gyönyörű nagy tükörtálcán érkeztek a rózsaszín, lazac, pink, bordó, mélybarna és rozsdavörös színű, puha és kevésbé puha falatok, szépen elrendezve egymás mellett, szép szószok és fényesre glasszírozott, roppanós spárgák, grillezett paprikák, roston perkelt paradicsomok, héjában sült burgonyák és édes hagymakarikák kíséretében. Műremek az ilyen tál, látszik rajta a séf minden igyekezete, hogy a legjobbat hozza ki ízben, zamatban a legkisebb falatból is.
Óvatosan jegyeztem meg, villányi szünetben, inkább halkan, mint hangosan az estebéd közben, hogy vajon nem piszkáljuk a sors kifürkészhetetlen útjait - még ha ez oly erős képzavar is! –, amennyiben negyven fokos kánikulában félig vagy éppen alig átsült pompás húsdarabokat eresztünk le a torkunkon. De aztán ez költői kérdésként ott maradt a levegőben, hogy később majd jó sokáig gondolkodjak azon: miért nem hallgatok gyakrabban a megérzéseimre, miért eresztem szélnek a gondolataim hátsó fertályában felbukkanó kételyt lazán és felelőtlenül, s miért térít le ilyenkor a józan észérvek útjáról a buja élvezet megkísértése.
Kora este a gyomrom aztán kezdte küldeni az első jeleket, amiket spirituálisan terveztem elsőként gyógyítani, spiritet, azaz alkoholt értve ezalatt. Bár, mint később egy tapasztaltnak tűnő altatóorvos elmagyarázta: a gyomor belső fertőtlenítése egy ilyen steak-vacsoránál eleve azzal kezdődik, hogy előreküldünk fél deci szilvapálinkát, fertőtlenítse, amit kell, majd a falatok közben is öblögetünk egyet-kettőt az ötven fokos szesszel, hogy végül a kávé előtt szintén szétterítsük a gyomorban a sterilizálásra szánt angyalcseppeket. Ilyesmire szavai szerint csakis a házi pálinka alkalmas, a rozsból, búzából, egyéb gabonákból készült italféleségeket jobb elfelejteni.
Az utólagos óvintézkedés persze már nem segített, így erősen incselkedő gyomorral tértem nyugovóra, mint később kiderült, egy elhúzódó tortúra első akkordjaként. Lefekvés előtt körbekérdeztem persze a többieket, tapasztalnak-e hasonló tüneteket az enyémhez, de mindenki elégedetten nyugtázta, hogy ő pompásan érzi magát, szájában a rib eye, a rib roll, a rack, a sirloin, a tenderloin, a top sirloin és a flank megannyi gyönyörű utóízével, s még annak sem volt semmi baja, aki kéttányérnyi félig nyers szeletet gyűrt le köret nélkül, nehogy ez utóbbival feleslegesen terhelje a gyomrát, elvéve a helyet a gyönyörű húsok elől.