Ünnepélyesen, tűzijátékkal nyitották meg a kilencvenes években létrehozott, az idén mintegy 200 ezer látogatóra számító, egykor ellenzéki újvidéki Exit zenei fesztivált. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán! A rendezvény tulajdonosairól kósza hírek terjednek, változott a vezetőség és elvesztette ellenzéki jellegét. Ellenszolgáltatásként a köztársasági, a tartományi és a városi költségvetésből kiadós támogatásban részesül. Az alapító tagok egy része távozott az országból, a másik részt állítólag nem csábítja a politika, csak a politika csábítja őket. Most például titokzatos magyarázattal lemondták az idei Eurovízió győztes ukrán Kalush Orchestra együttes fellépését. Az apolitikus vezetőség jól tudja, hogy a lakosság többsége Putyinnal rokonszenvez.
A politika tehát jelen van. A város különös módon köszöntötte a vendégeket. Az Exithez vezető utakon a híd, a rakpart környékén és a péterváradi óvárosban ismeretlen tettesek az orosz agressziót jelképező "Z" betűvel díszítették ki a járdákat. Ez volt a welcome! A megnyitó napján hatalmas molinót emelt magasba vagy harminc fiatal, amelyre azt írták: "EU takarodj! A mi igazi Uniónk Oroszországgal kötendő." A molinóra két arcképet festettek, az egyiken Putyin volt látható, a másikon Vojislav Šešelj. A városi közvállalat dolgozói szorgalmasan eltüntették a feliratokat. Már amennyit lehetett. Az újvidéki aszfalt tele volt négyzetekkel, amelyekkel átfestették az orosz jelképet. A város feljelentést tett, s bár a városközpont be van kamerázva, a rendőrség mindeddig nem bukkant a tettesek nyomára. Lehet, hogy nem sikerül felfedni a kilétüket, mint ahogy a rendszeresen megjelenő náci jelvények szerzői is ismeretlenek maradnak. Azt sem tudjuk, kik rajzolják a házak falaira a háborús bűnös Ratko Mladić arcképét. Érthető, hiszen Milorad Dodik a Boszniai Szerb Köztársaság első számú politikusa, Putyin legbizalmasabb balkáni híve rokonszenvez Mladićtyal. A Putyin arcképével felvonuló fiatalok pedig joggal védekezhetnek azzal, hogy az orosz elnök Újvidék, Európa Kulturális Fővárosa díszpolgára.
Mindez akkor történik, amikor a szerb kormány erőteljesen hangsúlyozza, hogy politikájának gerincét az EU-ba való belépési szándék képezi. Mindeközben a nemzeti frekvenciával rendelkező tévéstúdiók és a költségvetési támogatást élvező tabloidok harcias Putyin-barátságot és EU-ellenességet hirdetnek. Az ukrajnai orosz agresszió kiélezte a helyzetet, úgyhogy a mérleg nyelve erősen Putyin felé billen.
A szerb kormánypártok elvesztették az önmagukkal vívott csatájukat.
A csata kimeneteléről szól a Demostat kutatócsoport legújabb felmérése is, mely szerint az ország legnépszerűbb politikusa Aleksandar Vučić, aki a lakosság 81 százalékának bizalmát élvezi. A külföldi politikusok között természetesen Putyin a legnépszerűbb: 80 százalék tekinti a legjobbnak. Őt követi Orbán Viktor 37 százalékkal. Magyar politikus soha nem volt még ilyen népszerű Szerbiában. Orbán sarkában van Milorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője (28 százalék). A polgárok 58 százaléka ellenzi, hogy Szerbia összehangolja a külpolitikáját az EU-val. 51 százaléka elutasítja az EU-ba való belepését, és csak 30 százaléka támogatja azt. A lakosság 81 százaléka Szerbia semlegességére szavaz, 80 százaléka ellenzi az Oroszország elleni szankciók bevezetését. A lakosság 7 százaléka szerint az ukrajnai háborúért Oroszország a felelős, 3 százaléka pedig azt vallja, hogy Oroszország felelősebb, mint Ukrajna. 17 százalék arról van meggyőződve, hogy Oroszország és a NATO is felelős, de a NATO felelőssége nagyobb. 54 százaléka pedig amellett teszi le a voksot, hogy a felelősség kizárólag a NATO-t terheli.
E számok tükrében nem meglepő az Európa Kulturális Fővárosában lejátszódó incidenssorozat. Miközben Vučić pávatánca is egyre kínosabb. Másfél évtizeddel ezelőtt sokkal határozottabban nyilatkozott az EU-csatlakozásról, mostanság egyre bizonytalanabb, hiszen az Unióhoz való csatlakozási programja a társadalom többségével kerül szembe. Ez többé nem titok, hiszen többször is elismerte. A minap drámai sajtóértekezleten nyíltan szembefordult az EU funkcionáriusaival, akik állítása szerint immár egy évtizede hitegetik az őszinte párbeszédet folytatni akaró Szerbiát. Drámai hangon közölte, hogy Pristina törvényt hozott: a koszovói szerb polgároknak az eddig szerb regisztrációjú autójukat koszovói regisztrációra kell cserélniük, továbbá
a reciprocitás alapján követelik, hogy a szerb állampolgárok többé ne szerb személyi igazolvánnyal, hanem ideiglenes koszovói identifikációs papírral lépjenek Koszovó területére. Azzal a megindokolással teszik ezt, hogy Szerbia is ugyanazt kéri a Szerbiába utazó koszovói állampolgároktól.
Vučić elnök jelezte, hogy ezek az intézkedések tragikus végkimenetellel végződhetnek. A döntés célja szerinte a szerbek elűzése Koszovóból. Jól gondolják meg magukat a koszovói albánok, jelentette ki, mert Szerbia nem katonai, ám mindenképpen halálos kimenetelű választ készít elő. Ezt a húrt csak tovább feszítette az Európai Parlament, mely szerint Szerbia stagnál a csatlakozási tárgyalásokon, s ugyanakkor kimondta, hogy Szerbiának el kell ismerni Koszovó függetlenségét – ami hideg zuhanyként hatott, annál is inkább, mert az újonnan megválasztott képviselőházban nincs olyan párt, amely ezt elfogadná.
Úgy tűnik tehát, hogy a jövőbeli kormánykoalíció idején az EU-csatlakozás, ha nem is kerül holtpontra, de hosszú stagnálásra ítéltetik. Többé semmi sem bizonyos, még a jövendőbeli koalíció összetétele sem. A Szerbiai Szocialista Párt határozottan ellenzi az Oroszország elleni szankciókat, vagyis ha Vučić netán mégis bevezeti ezeket, akkor kénytelen lesz alig-alig többséggel a kisebbségi pártokkal, a magyarokkal, a horvátokkal és a bosnyákokkal kormányt alakítani. Ugyan miféle egyetértés születik majd az EU-csatlakozás kérdésében?
A helyzetet bonyolítja, hogy a szankciók kérdésében Vučić saját pártján belül még a jelenlegi miniszterek között is ellentétek dúlnak. Jelenleg tehát Szerbiában minden kiszámíthatatlan. Az áprilisban megválasztott új parlament legfeljebb augusztusban ül össze. Az erőviszonyok sejthetők. Mindeddig csak egy-két ellenzéki párt, így például a Đilas vezette Szabadság és Igazságosság, valamint a Moramo pártkoalíció jelezte, hogy támogatja az Oroszország elleni szankciókat. Vučić pártja viszont határozottan ellenzi. Nem számít meglepetésnek, hogy a VMSZ a kormánykoalíció része lesz, tehát a Putyin-barát pártok közé sorakozik fel.
A szerb elnöknek előbb-utóbb döntenie kell: vagy Oroszország, vagy az EUAz áprilisi szerbiai választások arról tanúskodnak, hogy Szerbia egyértelműen jobbra tolódott. Az ukrajnai háború egyenesen Putyin karjaiba terelte az országot. Az egyre mélyülő gazdasági válságban a hatalmi harc tehát a jobboldalra helyeződik át. Vučić elnök négy-öt évvel ezelőtt, pártja népszerűségének csúcsán nem mert dönteni. Most a jobbközép pártok válaszútján kegyetlenebb döntés előtt áll: vagy szembeszáll a szélsőjobbal, vagy idomul hozzá. Az idomulás azonban komoly áldozatot követel: a legutóbbi választásokon megerősödő szélsőjobb pártok most már nemcsak szimpátiára számítanak, hanem feltételeket is szabhatnak a hatalom gyakorlásában. Megkövetelik a saját jussukat! Annál is inkább, mert erősen számítanak Putyinra, aki a szakértők szerint valóságos információs offenzívát folytat Szerbiában. Vučić tehát vagy megosztja velük a hatalmat, vagy az erősen megosztott saját tagságával is dacolva szembeszáll velük. Szendvicsbe kerül. Ezzel viszont bizarr helyzet áll elő. Pártjának számos funkcionáriusa az ellenzékieket eddig nemzetárulással vádolta. Ha a Putyin-barátságát megőrizve tovább járja a pávatáncot az EU előtt, ami azt jelenti, hogy elhatárolódik az EU-ellenes szélsőjobbtól is, akkor nem lenne meglepő, ha a közeljövőben az a szélsőjobb, amely iránt Vučić eddig kimondottan nagylelkű volt, most éppen őt fogja nemzetárulónak nevezni.
Csak az a kérdés, hogy mit szól mindehhez Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
