Az utóbbi időben Mario Draghi több fórumon is elmondott egy viccet: „Tudják miért a legkeresetteb egy majd’ nyolcvanéves bankár szíve? Mert alig használta”. Az olasz miniszterelnök ezzel elődjének, Giuseppe Conte volt miniszterelnöknek és az általa vezetett Öt Csillag Mozgalomnak üzent: zsarolhatják őt bármivel, róla ez lepereg. És valóban, az egyébként szeptemberben 75. születésnapját ünneplő Draghi gondolkodás nélkül benyújtotta lemondását, miután az olasz szenátusban csütörtökön zajlott, a családok megsegítéséről szóló szavazástól az M5S képviselői távolmaradtak.
Csakhogy Draghi nem csak egy egyszerű kormányfő, hanem Európa-szerte elismert szakember, mondhatni ikon, akinek nem olyan könnyű távozni. Sergio Mattarella elnök közölte, nem fogadja el a lemondását így egyelőre néhány napig biztosan marad. A helyzet azonban több szempontból is rendkívül bonyolult. Maga Draghi még a szenátusi szavazás előtt deklarálta: ha az M5S nem támogatja a (de facto) egységkormányt, akkor nem folytatja. Csakhogy a felsőházban tartott voksoláson a kormány sima győzelmet aratott, ami azt is bizonyítja, hogy itt a „csillagosok” nélkül is biztos többsége van Draghi kabinetjének, és a képviselőházban is többségben vannak a kabinet támogatói. Vagy legalábbis elvileg. Mert itt jön a képbe Matteo Salvini, a jobboldali populista Liga elnöke, aki közölte, ha Conte pártja nem támogatja a kormányt, akkor ők sem, és előrehozott választást akarnak.
Voltaképpen bizarr, hogy épp az M5S és a Liga idézheti elő a kabinet bukását és az idő előtti voksolást. A két párt a 2018 tavaszán tartott választás után közös kormányt hozott létre Conte vezetésével, aztán a következő évben szakítottak egymással és mára a viszonyuk meglehetősen hűvös. De ami elég kellemetlen számukra: akkori támogatásuk mára a töredékére zsugorodott, az M5S-re jó, ha 10 százalék voksolna, Salviniékre meg úgy 14 százalék. Ráadásul nemrégiben szakadás történt a „csillagosoknál”, a pártot előzőleg irányító Luigi Di Maio külügyminiszter vezetésével kivált egy csoport, amely deklarálta: mindenképpen támogatja Draghi kabinetjét. Több mint 60 képviselőről és felsőházi tagról van szó, összességében tehát egy idő előtti voksolással ez a két párt járna legrosszabbul. S akkor még nem is beszéltünk a Liga belső gondjairól, itt is van egy szárny, amely továbbra is kiállna a kabinet mellett.
A két párt mellett azonban Olaszország veszítené a legtöbbet. Az ország a pandémia negatív gazdasági hatásait ellensúlyozni hivatott, vissza nem térítendő támogatásból és rendkívül kedvezményes hitelből álló uniós helyreállítási alap legnagyobb haszonélvezője. Az összesen mintegy 200 milliárdos összegből már több tízmilliárdot folyósítottak Róma számára, de ahhoz, hogy a fennmaradó összeget is megkapja, komoly reformokat kell elfogadnia. Ha lelassul a törvényalkotás folyamata, megbénulhat az intézményrendszer egyrészt a politikai bizonytalanság, másrészt a kieső uniós pénzek miatt. Olaszországnak nagyon komoly kihívásokkal kell szembenéznie a háború okozta gazdasági gondok, a fenyegető gázválság,a gyorsan emelkedő megélhetési költségek, a katasztrofális vízhiány és szárazság miatt, ebben a helyzetben nagy hazárdjáték felrúgni egy politikai paktumot.
A választók mindezért Contét tehetik felelőssé. Természetesen az M5S vezetője is tisztában van ezzel, ha rajta múlt volna, alighanem meg is egyezett volna Draghival. Csakhogy a volt kormányfő már sodródik az árral: a Di Maio által fémjelzett csoport kiválása után az M5S-ben a kilépést szorgalmazó keményvonalasok váltak hangadókká, így Conte nekik próbál megfelelni, jóllehet ő is tudja, milyen súlyos politikai árat kell majd ezért fizetni, s akár az M5S fennmaradása is veszélybe kerülhet.
Többen vetették fel az utóbbi napokban a pártban: ha nem mennek át a javaslataik, akkor egyáltalán mit keresnek az egységkormányban? A gond az, hogy azok az előterjesztések, amelyekhez a párt megrögzötten ragaszkodik, komoly kárt okoznak az államnak és nem a rászorulókat segítik. Ezek közé tartozik a feltétel nélküli alapjövedelem. Tavaly novemberi közlés szerint 156 ezren vették igénybe, de a nyomozás kiderítette, hogy 90 ezer esetben alaptalanul vették fel. Az M5S felett továbbra is ott lebeg Beppe Grillo árnya, aki támogatásáról biztosította Contét radikális lépéséért. Az egykori humorista megannyi kárt okozott már eddig is Olaszországnak.
Az M5S annyit már elért, hogy megint teljes a politikai bizonytalanság Itáliában. De mit hoz a jövő? Draghi szerdáig biztosan miniszterelnök marad, kedden Algériába utazik, szerdán azonban megjelenik a parlament előtt, ahol politikai vitát tartanak a hogyan továbbról. Egyes pártok, így a balközép Demokrata Párt (PD), vagy a Matteo Renzi egykori miniszterelnök által irányított Italia Viva most azon mesterkedik, hogy ezen időpontig biztos többséget garantáljanak Draghi kormánya számára. Ebben partner lehet a Silvio Berlusconi által fémjelzett Forza Italia is. Sőt, állítólag tragikomikus módon a válságot előidéző M5S sem ellenezné a folytatást.
De mit lép Salvini? Elviekben gyors választást akar, legalábbis Salvini ezt mondta, de ő nem maga a párt. Ugyanis a párt több nagyágyúja, így Giancarlo Giorgetti gazdaságfejlesztési miniszter alighanem támogatná, hogy Draghi folytassa a megkezdett munkát.
A jobboldali populista Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek (Fd) vezetője ugyanakkor leszögezte, mielőbbi parlamenti választásra van szükség. Sietsége érthető, pártja, ha kis előnnyel is, de a közvélemény-kutatások élén áll, megelőzve Enrico Letta Demokrata Pártját. Bár a Ligának nem érdeke az idő előtti voksolás nagyon rossz közkedveltségi mutatói miatt, Salvini azért támogathatja a mihamarabbi voksolást, hogy ne tűnjön úgy: fél Meloni esetleges győzelmétől. A jobboldal ugyanis messze nem egységes, s egy gyors választás még jobban felszínre hozhatja a jobboldali populista vezetők közötti amúgy is komoly ellentéteket. A helyzet bonyolultságát mutatja azonban: ha Salvini az idő előtti voksolás mellett kardoskodik, akkor szakításra kerülhet sor Berlusconival.
Elvben az sem zárható ki, hogy Draghi marad, de nem tölti ki mandátumát a jövő tavaszi választásig, hanem őszig, a jövő évi költségvetés elfogadásáig marad hivatalban, ezután írnák ki és tartanák meg a voksolást. Ez a megoldás az olasz fejleményeket nagy aggodalommal szemlélő Európai Unió számára is átmeneti megnyugvást jelenthetne.
De akad még egy opció: ha Draghi mindenképpen távozna a megrendült bizalom miatt, akkor Daniele Franco gazdasági- és pénzügyminiszter követheti a kormányfői bársonyszékben. Ő sem vérbeli politikus, előzőleg az olasz jegybank elnöke volt. Ezzel a megoldással egyedül az a gond, hogy Franco messze nem olyan formátumú személyiség, mint a messze földön elismert Draghi.
A La Repubblica találóan jegyezte meg: öt nap maradt arra, hogy elkerüljék az összeomlást. De az olasz történelemben nem egy példát találhatunk arra, hogy bár minden észérv a kormány maradása mellett szólt, a pártok akár saját érdekeikkel is szembe menve szavaztak az előrehozott választás mellett. És félő, hogy ez esetben is ez történik majd.