Akár életre szóló barátságok is szövődhetnek, ha befogadunk egy másik országból érkezett fiatalt: egy kiskunhalasi családnál megszálló török fiatalember például annyira megszerette hazánkat, hogy a Budapesti Corvinus Egyetemen tanult tovább, és a fogadócsaládját is gyakran látogatja. Persze ez csak egy példa a diákcsereprogrammal foglalkozó AFS Magyarország esetében.Egy másik személyt magunkhoz fogadni persze kihívásokkal jár, de kellő előrelátással megelőzhetők a gondok. A Gödön élő Molnár Natália és családja például biztosra ment, és olyan lányt választott, aki közel áll távol-keleti érdeklődésükhöz. – A szüleim hosszú ideig dolgoztak Tajvanon és a Fülöp-szigeteken, a lányom, Dorottya pedig érdeklődik Japán iránt, így nem volt kérdés, hogy ázsiai diákot fogadunk be – mondja Natália. Miután jelentkeztek az AFS-nél, nyolc diák bemutatkozó anyagát kapták meg, akik közül egy tizenhat éves hongkongi lány, Daphne volt számukra a legszimpatikusabb. – Már a fotójából és a leírásból is érződött, hogy mosolygós, életteli, pozitív kisugárzású diák, aki be tud illeszkedni a mi családunkba is – mondja Natália, aki fontosnak tartotta, hogy a lány talpraesett is legyen, mivel szerette volna, ha a személyes ügyeit maga intézi.
Támadnak a galambok
Daphne 2021 őszén érkezett a gödi otthonba, a kulturális különbségek viszont már az első napokban megmutatkoztak. Sűrűn kért bocsánatot, megköszönt mindent: ilyenkor összetette kezét, és szolidan meghajolt egy „thank you” kíséretében. – Idővel már mi éreztük zavarban magunkat, így mondtuk neki, hogy ezt a szokást nálunk nyugodtan elhagyhatja – mondja Natália.Az iskolához viszont Daphne könnyen eltalált, és hamarosan a városi közlekedéssel sem volt baja: a lány Hongkong metropolisza után könnyen eligazodott Gödön, ahogy később Budapesten is, idővel pedig több barátjának – még fővárosiaknak is – ő mondta meg, hogyan kell egyik pontból eljutni a másikba. Persze így is adódtak gondok: Daphne fél a galamboktól, így a családnak gyakran meg kellett védenie, amikor az utcán feltűnt egy-egy példány. – Szent meggyőződése, hogy a madarak szándékosan nekirepülnek. Ha meglátott egyet, mindig fedezékbe vonult, és várta, hogy megóvjuk őt. Aztán rájött, hogy az esernyőjével el tudja őket ijeszteni. Amúgy emiatt nem is mentünk állatkertbe – meséli Natália.A család arra is törekedett, hogy minden héten legalább egy napot együtt töltsenek. Ilyenkor szétnéztek az országban: utaztak Hollókőre, Szentendrére, a Balaton-felvidékre, a Börzsönybe, vagy csak meglátogatták a rokonokat. Amikor pedig Rómában vagy Horvátországban nyaraltak, Daphne már ott is otthonosan közlekedett velük.
Szelektív hallás
Persze nem mindenhol mennek ilyen flottul a dolgok. A Rácalmáson élő Varga Edina családjához például egy tizenhét éves thai lány, Kan érkezett, akivel heteken belül megromlott a viszony. – Kan eleinte szimpatikus volt, a bemutatkozó videójából is úgy tűnt, hogy nyitott, bájos és angyali teremtés – idézi fel Edina. A diák az érkezése után nem sokkal azonban felfedte igazi arcát: alig mozdult ki a szobájából, a család előtt csak az étkezésekkor jelent meg, a hallása pedig „szelektív” volt. – Noha Kan jól beszélt angolul, egy nap úgy határozott, nem feltétlenül hallja meg azt, amit mondunk. Néha az az érzésünk támadt, mintha eljátszaná, hogy nem ért minket – mondja Edina, aki nem tudta eldönteni, hogy a lánynak a családdal van baja vagy más áll a háttérben.Egy alkalommal aztán a bizalom is elveszett. Kan azt mondta a családnak, hogy egy AFS által szervezett eseményre hivatalos, de utólag kiderült, hogy egy házibuliba ment. – Ezután már nem tudtunk ugyanúgy megbízni benne. Négy hónap múlva aztán Kan elment, de egy másik thai lány, a barátnője, Vanda minket választott – mondja az anya. Vele pedig már nem volt baj, hisz nemcsak kommunikatív volt, de még a Google-fordítót is használta, ha valamit közölni akart – az anya ugyanis csak kicsit beszél angolul.Edina családja azonban már gyakorlott, az első cserediákot még 2017-ben fogadták be, azóta érkezett hozzájuk tanuló Costa Ricából, Dél-Koreából, Hongkongból, Olaszországból és Törökországból is. – A török fiú nagyon szimpatikus volt. Disznóhúst ugye nem ehetett, ezért miatta egyszerre két lábosban főztem két különböző ételt – mondja Edina, akinek a fogásaiért odáig volt a fiú. Olyannyira, hogy a hazaút előtt kérte fogadóanyukáját, csomagoljon neki a kedvencéből, ami a marhahúsos lasagne volt.
Őrangyalok vigyáznak rájuk
– Ha a diákkal gond van, az AFS küldhet egy vele egyidős „őrangyalt”, egy olyan önkéntest, aki a lelki problémáit orvosolja – mondja Lévai Blanka, az AFS Magyarország koordinátora. Az őrangyal mellett segítséget nyújthat a helyi körzetelnök is, aki már a szülőknek és a diáknak egyaránt próbál tanácsot adni, hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Ha viszont ő sem jár sikerrel, akkor a szervezet egy teszt kitöltésére kötelezi a diákot, aki leírhatja, hogy az adott országban mik a céljai, mi jelent számára motivációt, és milyen nehézségei vannak a családjával. Ez alapján egy harmadik tanácsadó, az úgynevezett support coordinator megpróbál segíteni rajta. – Ezzel a módszerrel banálisnak tűnő helyzeteket lehet megoldani – mondja Blanka, példának hozva fel, amikor egy ázsiai gyerek nem meri bevallani a szülőknek, hogy nem ízlik neki az étel, mert úgy gondolja, az illetlen.
Szükséges a nyelvtudás
Fontos, hogy a fogadócsaládban a gyereken kívül az egyik szülő is beszélje az idegen nyelvet, hiszen számos olyan helyzet adódhat, amit hirtelen kell megoldani, például egy hivatalos dokumentumot beszerezni – mondja Natália. Hogy a fogadóanya biztosra menjen, még egy családi Facebook-csoportot is létrehozott, melyben a Hongkongból érkezett Daphne mindig leírta, mikor és milyen programokon vesz részt, ahogy azt is, melyik vonattal indul, kikkel fog találkozni és mikor érkezik haza. – Mindez fontos volt, mivel ő egy olyan országból érkezett, melynek sokkal zártabb a kultúrája. Ezért is volt hasznos, hogy minden lépéséről tudjak – mondja az anya.