Inkognitó

Magyarország olyan tempóban halad előre (nem hátra), hogy már az udvari szállítók koránál tartunk. Az udvari szállító volt az, aki legálisan kereshette magát degeszre a túlárazott állami megrendeléseken. Cserébe persze az udvarnak is jól kellett járnia – utóbbi kifejezés az uralkodó köröket jelöli, nem pedig az országot vagy pláne a nemzetet, amiről azok tudnának sokat mesélni, akiknek papírtalpú bakancsban fagyott le a lába a háborúban.

Engem a veszteségek révén családilag érint a dolog, ezért (is) figyelem mindig érdeklődve a jelenkori udvari szállítók és a hatalmi körök találkozásait. Legutóbb épp Palkovics ipari miniszter vacsorált együtt az első stróman valamelyik strómanjával, nyilván halaszthatatlan nemzeti ügyben. Erről ma még lehet kép- és hangfelvételt készíteni, de Orbán Viktor vagy Novák Katalin korrupciós találkáiról egy friss törvénymódosítás nyomán már nem, pontosabban „az érintett a tudomásszerzéstől számított 48 órán, de legfeljebb a kép-, illetve hangfelvétel közzétételétől számított 15 napon belül kérheti, hogy a kép-, illetve hangfelvételen őt tegyék felismerhetetlenné”.

Egyszóval kevesebb lesz azokból az emblematikus fotókból, amelyeken Mészáros Lőrinc traktorokat, Tiborcz István pedig pálinkás demizsonokat ajánl a miniszterelnök figyelmébe (lesznek azért talán, de kikockázva, az meg ebben a műfajban annyit ér, mint halottnak a beöntés). Ha pedig valamely kolléga magnóra tudná venni, miről beszélnek egy-egy hasonló pillanatban nagyjaink, legfeljebb magát szórakoztathatná vele, ha pontosan értjük a törvényszöveget.

A jövő leleplező képein tehát Minecraft-fejű homályhalmazok tárgyalnak majd az ország két vezetőjével. Egyelőre csak velük, de már Palkovicsnak sem kell sokáig aggódnia: egy módosító a módosítóhoz, és az inkognitó-törvény máris mindenkire kiterjed, akinek az Udvarral üzleti ügye van.