Hogy igen nagy a córesz, és az eddigi bőség után beköszöntött a hét szűk esztendő, az nem csak a rezsicsökkentés csökkentéséből, az „extraprofitra” kivetett szektorális különadókból, vagy a kata ellehetetlenítéséből látszik egyre világosabban. Mozgásba lendült a parlamenti törvénygyár is annak érdekében, hogy a költségvetésből oly fájón hiányzó uniós pénzek folyósítása végre meginduljon.
Az ország szuverenitását eddig körömszakadtáig védő Varga Judit igazságügyi miniszter a héten két olyan törvényjavaslatot is benyújtott a T. Háznak, amelyeknek már a címük is arra utal, hogy az „Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében” készültek. Az egyik módosítás a kiemelt korrupciós ügyekben megszüntetné az ügyészség vádemelési és (részben) nyomozási monopóliumát, a másik tervezet pedig hatásvizsgálatot és társadalmi egyeztetést írna elő a jövőbeli törvények megalkotásakor. Mindkét javaslat reményt keltő, bár hatékonyságuk csak elfogadásuk után, a gyakorlatban derül majd ki.
A tervezetek azzal a nem titkolt céllal készültek, hogy végre megegyezés szülessen a kormány és az EB között a járvány utáni helyreállításra szolgáló eurómilliárdok folyósításáról. Mára Magyarország maradt az egyetlen EU-tagállam, amelynek helyreállítási tervét az EB még nem fogadta el; a bizottság szerint a magyar kormány semmit nem tett a korrupcióval, a bíróságok vagy a média függetlenségével kapcsolatos kifogások orvoslása érdekében. Eközben a hasonló aggályok miatt tovább folytatódik a jogállamisági eljárás hazánkkal szemben, így egyelőre hiába várjuk a 2021-27-es uniós költségvetési ciklus forrásait is.
A két törvényjavaslatnak biztosan lesz pozitív hatása, de a fő probléma nem itt van. Hogy hol, arra az uniós pénzek megszerzéséért felelős Navracsics Tibor utalt, amikor azt mondta, hazánkkal szemben nagyon általános elvárásokat támaszt az EB, nem konkrét feladatokat kapunk, mint például a lengyelek. Vagyis általában nem hisznek nekünk, nem bíznak bennünk. Brüsszelben a kormány szava ma már mit sem ér.
