Az igaz, hogy a július 7-én lezajlott műtétem után a klinikán kímélő üzemmódot írtak elő a következő egy-két hétre (pihenés otthon, semmi megerőltető fizikai munka stb), csak nem bírtam ki, hogy múlt csütörtökön este oda ne sétáljak az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez a KATA miatti tüntetést megnézni. Hogyan is maradhattam volna kímélő üzemmódban, mikor én is KATA-vállalkozó vagyok (még egy darabig)? Az emberek értem is tüntettek, oda kellett mennem, még ha nem is sok időre.
S milyen jól tettem!
Hiszen láthattam a demokrácia biciklis és motoros előfutárait. Igen, ezek az emberek a változás előfutárai, ebben bizonyos vagyok, nem pedig a Parlamentben ülő ellenzéki pártok tagjai, akiket az egy Hadházy kivételével mind Orbán bohócainak tartok – nem muszáj velem ebben egyetérteni, de nem is tartok rá igényt, hogy velem ebben bárki egyetértsen.
De nemcsak az új köztársaság polgárait láttam az Erzsébet hídon azon az este, hanem sok-sok sörivót is, s ez megmelengette a szívemet. Söröztek az emberek a Kutyapárt rendezvényén az elfoglalt hídon üldögélve, és söröztek a híd pesti hídfőjénél lévő Három Hollóban, amelynek tömve volt a terasza olyan emberekkel, akik vagy a tüntetésről rándultak át a Három Hollóba, vagy a tüntetésre menet ültek be oda, vagy éppen a tüntetés fáradalmait pihenték ki ott.
Meghatottan néztem a sok sörivót.
Milyen szép is lenne, ha a NER-t a sör buktatná meg, és majdan úgy vonulna be az Orbán család és üzletfeleik bukása a magyar történelembe, hogy rendszerüket a sörforradalom söpörte el! Egy sörforradalom az új köztársaságért! Milyen jól hangzik. Mindenesetre sokkal jobban hangzik a „sörpuccsnál”, elvégre a nácik szégyent hoztak szeretett italunkra – de a gyalázatot nem késő lemosni.
S milyen jól időzített az Orbán család a KATA módosítását illetően! Ha megvárták volna ezzel a telet, akkor olyan kutya hideg lenne, hogy senkinek eszébe nem jutna tüntetés közben sört inni – a tüntetők forró teát vagy forralt bort iszogatnának, márpedig az eléggé hülyén hangzana a történelemkönyvekben, hogy „forrótea-forradalom” vagy „forraltbor-forradalom”.
A sörforradalom viszont remek kifejezés.
Ha sörgyáros volnék, úgy értem, az ágazat nagyipari szereplője, akkor az Erzsébet hídra és a Margit hídra számolatlanul szállítanám a hordó söröket a tüntetőknek, s természetesen ingyen.
– Gyertek, barátaim, sörözgessetek csak és döntsetek rendszert – mondanám nekik, és arra gondolnék, hogy amelyik sörömből a legjobban fogy, azt a tüntetés hevében átnevezném „rendszerváltó sörnek”, és a későbbiekben ezen a néven hoznám forgalomba. De tőlem hívhatnák hídfoglaló sörnek is, nekem mindegy; az a fontos, hogy a sok sörivó látványától, mondom még egyszer, megmelegedett a szívem. Részeg embert ugyanis nem láttam egyet se. S ez nagy dolog. Részegen nem foglalunk hidat, részegen nem váltunk rendszert, részegen nem buktatjuk meg az Orbán családot és üzletfeleiket, mert félő, hogy a kijózanodás kellemetlen következményekkel járna. Például hatalomra kellene kerülni, márpedig attól mentsen meg az Isten.
Gondoljunk csak a Pilvax kávéházból vélhetően nem teljesen színjózanul induló márciusi ifjakra! Bennük többek között éppen azt csodálom – az ideológiai felkészültségükön és a társadalomért érzett felelősségükön kívül –, hogy nem azért akartak rendszert váltani, mert ők akartak volna a megüresedett bársonyszékekbe ülni. A márciusi ifjak közül egyetlen egy forradalmár sem került pozícióba, nem lett belőlük befolyásos politikus, éppen ellenkezőleg: néhányukból hősi halott lett…
Ebben a hídfoglalós tüntetés-sorozatban is éppen az a jó – mármint a sörözésen kívül –, hogy nem olyan arcokat látni ott, akiket politikai ambíció fűt. Miféle politikai ambíció fűti a biciklis futárokat, oppardon, az új köztársaság előfutárait? Semmi. Miféle politikai ambíció fűti a Kutyapárt vezetőjét, Kovács Gergőt? Ha jól értem, ő röhög az egész parlamenten, s bohózatnak tartja, ami ott folyik – merthogy az tényleg bohózat. S még a NER vezetőinek van képük lefitymáló képpel „viccpártnak” nevezni a kétfarkúak tömörülését, holott ha van viccpárt ebben az országban, azt Fidesznek hívják, oppardon, Fidesz-KDNP-nek – hogy ezt a gazdatesten élősködő kullancsot se felejtsük el, amelyik önerőből soha az életben be nem jutna az országgyűlésbe. Igaz, aki az Orbán család és üzletfelei által összegründolt országgyűlésbe be akar jutni, arról eleve megvan a véleményem – de hagyjuk, ezt már elmondtam fentebb.
Most még csak azt akarom elmondani, hogy remélhetőleg tényleg kitart a tüntetés-sorozat egész nyáron, s remélhetőleg központi szerepet játszik majd benne az Erzsébet híd, mert nekem – mint az egyik sörtárcámban már megírtam – úgy fél éve a Három Holló a törzshelyem. Mihelyst az egészségi állapotom megengedi, ott fogok üldögélni majd a teraszon, s elégedetten nézem, hogy a rendszerváltás lényegében házhoz jön. Kikérem a sörömet, helyet foglalok a teraszon és kímélő üzemmódról „szemlélődő üzemmódra” váltok át: reménykedem a jövőben és sörrel koccintok a tüntetők egészségére.
