Feladat

Szijjártó Péter, Magyarország diplomáciai főméltósága elutazott Moszkvába, hogy az orosz gázszállítmányok fokozásáért kuncsorogjon. Előrelátó elöljáróink az energiabiztonság jegyében még kiszolgáltatottabbá tennék hazánkat Oroszországnak, békeszerető bölcseink egyben még több pénzt adnának a szomszédunkban háborúzó agresszornak. Mindez esztelenségnek hangozhat, ám Szijjártó Péter szerint nincs más megoldás, nekünk pedig nincs okunk kételkedni az orosz állami Barátságért Érdemrend díjazottjának értékítéletében.

Alternatív gázlelőhelyek eszerint nincsenek, hiszen híres-hírhedt fürkészeink és portyászaink bizonyosan a nyomukra bukkantak volna. Algéria, Azerbajdzsán, Katar vagy Norvégia mesebeli birodalmak éppúgy, mint Narnia - csupán a többi európai ország különösen kerge kormányai hisznek ezek létezésében.

Szijjártó Péter csütörtöki moszkvai útja ennélfogva szükséges volt. A magyar főméltóság látogatásával több mindent elért. Megtörte például Oroszország relatív diplomáciai elszigeteltségét - ő lett az első EU tagállami tekintély a háború kezdete óta, aki kereskedelmi tárgyalásokra utazott az orosz fővárosba. Szépen mosolygott régi cimborájára, Szergej Lavrov orosz külügyminiszterre, csendben végighallgatta, amint kedves kollégája az egyik legfontosabb szövetségesünket, az Egyesült Államokat szapulja, majd visszafogottan “nyomatékosította”, hogy Magyarország békét szeretne Ukrajnában. A magyar megalázkodásért a jutalma sem maradt el: Lavrov kegyesen közölte, hogy mielőbb megfontolják, teljesítik-e a gázszállítmányok növelésére irányuló magyar igényt.

Gázüzlet ugyan nem köttetett, de ez nem is baj, hiszen a "rezsiszökkentéssel" sokkolt magyar fogyasztók érdekei manapság mellékesek a kormányunk számára. A lényeg, hogy megint sikerült az orosz vezetés kedvében járni, Lengyelországot és a többi közeli szövetségesünket felbőszíteni. Mi más volna a feladata hazánk diplomáciai főméltóságnak, mint hogy a háború közepette az Európa békéjét megtörő agresszor kedvére tegyen?