Nincs köze az aszályhoz a jégkár-elhárító generátoroknak

Nem egyedi eset, hogy a generátor működtetőit valaki felelősségre vonja, mert nem esik az eső, de a halálos fenyegetés eddig még nem volt divat. A rendszernek egyébként semmi köze az aszályhoz.

– Minden évben akadnak, akik jönnek és reklamálnak: vagy azt, hogy miattam nincs eső, vagy, hogy milyen munkát végzek, hiszen volt jégverés – legyintett a somogyjádi határban található kertje végében Kovács Zsolt. – De halálos fenyegetést, mint az alföldi kollégák az elmúlt időben, még sohasem kaptam.

Ahogyan arról a Népszava is beszámolt, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) jó néhány alföldi körzetben leállította a jégkármérséklő rendszer működését. A tartós és súlyos aszály miatt ugyanis megannyi generátorkezelő halálos fenyegetést kapott helyi gazdáktól, akik szerint a nagy jégesők mérséklése érdekében bevetett-elégetett ezüst-jodid a felelős az esők elmaradásáért.

– Hozzám is jöttek már ilyen vádakkal, éppen vihar volt, szakadt az eső, így szépen kihívtam a reklamálót a kert végébe és megmutattam neki: tessék, most is működik a generátor, s láthatja, ettől még éppen ronggyá ázunk – folytatta Kovács Zsolt, aki négy éve kezeli a somogyjádi jégkár-mentesítőt. A gép egyébként a projekt kezdete óta, vagyis cirka harminc éve működik a településen a NEFELA Dél-magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülésnek köszönhetően.

A társulás Baranya, Somogy és Tolna mezőgazdasági nagyüzemei, érdekképviseletei összefogásával 1991-ben alakult meg, beszálltak biztosítók és az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) is, jelenleg 141 saját talajgenerátor mellett a NAK 55 berendezését is működtetik.

– Egyszerű, de hatékony technika – mutatta a szántóföld szélén álló, leginkább a PB-palackok tárolásához hasonlatos ketrecben pihenő eszközt Kovács Zsolt. Bonyolultabb szerkezetre számítottunk, de a betonba erősített talp, az égőfej, a védőkupak és a cirka húsz centi átmérőjű és egy méter hosszú cső nagyjából egy perc alatt üzemkész. A működéshez két fémtartály szükséges még, az egyikben nagynyomású levegő, a másikban acetonos ezüst-jodid keverék található, előbbi nyomja az oldatot az égőfejhez, az aceton pedig az égést táplálja. Gyufa lobbant, majd tűnt el a csőben, s abban a pillanatban némi sziszegéssel megjelent egy apró koromfelhő, majd átforrósodott a levegő a cső körül: hivatalosan megkezdődött a jégkár-mentesítés.

A folyamat során az elégett ezüst-jodid nagyjából 2-3 kilométeres magasságba jut fel a jégesőgyanús felhők közé. Ugyan a vihar miatt kialakuló jégszemeket nem tudja megsemmisíteni, viszont, miután molekulái ugyanúgy vízcseppeket kötnek meg, mint ahogyan a jégszemek, kvázi konkurenciát teremtenek: a vízmennyiség több tapadási helyet talál, így mennyiségileg nagyobb, de kisebb méretű jégdarabka keletkezik. A jégverésnél pedig a földet elérő méret a lényeg, s mivel a magasból a földig olvadnak, s így veszítenek térfogatukból a jégszemek, apróbb, ezáltal kisebb kárt okozó áldás hullik az égből. Például baracknyi-szilványi méretű helyett csak cseresznyemag nagyságú.

– Persze nem minden jég ellen hatékony a rendszer – magyarázta Kovács Zsolt. – Mostanában egyre több, ráadásul intenzívebb szupercella alakul ki, amelyek azonban 7-9 kilométer magasan képződnek, így ezek ellen szinte tehetetlen a generátor, hiszen harmadmagasságig tudjuk csak feljuttatni az ezüst-jodidot.

A rendszer április 15-től szeptember 30-ig áll készenlétben, bár jégvihar ezután is lehet, a földeket később nem védik, hiszen a kukorica kivételével akkorra már mindent betakarítottak a gazdák. Nekik egyébként hektáronként ezer forintba kerül a védelem évente, de szívesen fizetik, hiszen sokmilliós, akár több tízmilliós károkat okozhat egy kiadósabb jégverés. A generátorok kezelői naponta háromszor kapnak előrejelzést az OMSZ-től, reggel 7, délután 1 és este 7 órakor, ebben a következő hat órára várható időjárásról tájékoztatják őket.

– Ehhez külön mobiltelefont adnak, amelyre csak ez az applikáció van telepítve – mutatta a somogyjádi generátorkezelő. – Ha pedig jégeső esedékes, akkor úgy három órával előtte jön az üzenet, hogy el kell kezdeni működtetni a rendszert. Legkésőbb húsz perccel a jelzés után már be kell indítani.

Ami egyúttal azt jelenti, hogy a generátorkezelők április közepétől szeptember végéig nem nagyon mozdulhatnak el a szerkezet mellől, vagyis például nyári vakációra esélyük sincsen. A szezonra kapott 365 ezer forinttal messze nincsenek túlfizetve.

– Évente 70-75 alkalommal kell beindítani a rendszert – állította Kovács Zsolt, ami gyors utánaszámolással azt jelenti, hogy öt napból átlag kétszer működtetik a jégkár-elhárítást. Ami nem olcsó mulatság, egy kannányi – 30 liter – oldat ugyanis 75 ezer forintba kerül, s nagyjából 20-22 óra működésre elegendő. Alkalmanként átlagosan hat órán át égetik az ezüst-jodidot, vagyis csak Somogyjádon – ahol 13 órányi folyamatos működés eddig a csúcs – szezononként 1,5 millió forint az alapanyagköltség. Ugyanekkora átlaggal számolva a Dél-Dunántúlon évente 300 milliót visz el a jég elleni védekezés.

– Úgy tíz kilométeres kört fed le egy generátor – folytatta a somogyjádi férfi –, nem véletlen, hogy a környéken nagyjából minden második faluba telepítettek. Amúgy a szerkezet sohasem az adott településen hatékony, hiszen a felhőkbe feljutva az áramlatok elviszik, vagyis amikor én „tüzelek”, akkor nagyjából két faluval arrébb, Jutában, de az is lehet, hogy még távolabb, a megyeszékhelyen, Kaposváron akadályozom meg a nagyobb jégesőt. Általában ezt tudják is az emberek, nem is értem, hogyan merülhet fel bárkiben, hogy egy ilyen szerkezettel meg lehet akadályozni az esőt. Bocsánat, de 2022-t írunk, aki ebben hisz, az a koronavírus ellen is úgy védekezne, mint a középkorban járvány idején: leszúrná a vasvillát a falu végébe.