Számos helyen olvashattuk már, hogy a diákok mennyire túlterheltek, ez természetesen mit sem változott, egészen 2020-ig. Ekkor sikerült még egy kicsit nehezíteni a versenyt az egyetemi jelentkezésnél. Egy emelt érettségi plusz egy nyelvvizsgácska. Nem számít, hiszen az érettségiig eltelt időnek „elégnek kell lennie arra, hogy egy nyelvet középfokon megtanuljon” a diák – Palkovics miniszter szerint. Ideális helyzetben ezzel egyet is lehetne érteni, ha például a közoktatás kiborgokkal tudná helyettesíteni az angoltanárok tömeges nemlétét. A jelentkezéskor a külföldi diákokkal szemben is hátrányt „élveznek” az itthoni tanulók.
Egyetem lett. Maradhat?
Sokkal nagyobb akadályokat kellett leküzdenie az évek során a hazai érettségi követelmények miatt a külföldről érkezett tanulókhoz képest – erről is beszélgettem Fehérpataki Lillával, az Állatorvostudományi Egyetem másodéves hallgatójával. A magyar diákokat további csapások is érték: az önköltséges képzések ára is emelkedett. A legnépszerűbb szak a gazdálkodás és menedzsment, ennek az elvégzése a Budapesti Corvinus Egyetemen magyar nyelven ma félévente 480 ezer forintba kerül. Ez 2019-ben – még a modellváltás előtt – 350 ezer forint volt.Továbbgondolva a friss egyetemista útját: választania kell, hol lakjon. Legjobb esetben továbbra is otthon élhet. Ez a szülőknek talán kevésbé kedvező helyzet, hiszen azt is jelentheti, hogy akár még évekig el kell tartani egy nappali tagozatos diákot. De nem lehet általánosságban beszélni a jelenségről, hiszen minden hallgató helyzete más. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy akár dolgozik egy egyetemista, akár nem, anyagilag ez az opció a legoptimálisabb a diákoknak és a családjuknak is.Viola az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója, és édesanyjával él. „Anyukámnak 180 000 forint a nettó fizetése, és ebből, illetve az ösztöndíjból kell gazdálkodnunk. Emiatt időnként alkalmi munkát is el szokott vállalni a munkája mellett” – mesélte. Nem egyedüli eset az övék: hiába tekinthető főállásnak a nappalis hallgatói jogviszony, mégsem kapnak ehhez mérten támogatást, ami sok család életét mérhetően megnehezíti. A nagykorúság elérését követően nem jár sem családi pótlék, sem családi adókedvezmény a fiatalok után (de legalább az eltartottak számába ezután is beleszámítanak). Ezt a pénzkiesést a csekély ösztöndíjak sem kompenzálják, amiket amúgy nem emelnek – minden egyéb, diákok felé támasztott kiadással szemben. Lillát idézve: „Az ösztöndíj mértéke egy vicc. Egyáltalán nem tükrözi azt a sok belefektetett munkát, ami egy ilyen nehéz egyetem elvégzéséhez kell. A legnagyobb probléma, hogy nem is nagyon tudunk dolgozni mellette.” Majdnem színjeles – 4,92-es – kreditindexnél Lilla esetében havi 25 000 forintot jelent az ösztöndíj. 2020-ban emeltek végre a hallgatói normatíván, így a tanulmányi ösztöndíjakon is (több mint tíz év után): a minimum érték 5950 forintról 8330 forintra emelkedett. Hogy az arányokat szemléltessem: tíz éve az ösztöndíjminimum értéke egy hónapban nagyjából 21 kilogramm kenyérre volt elég. A mostani helyzetben 14-re. Az amúgy sem túl magas ösztöndíj arányaiban még kevesebbet ér napjainkban.Sok egyetemista számára az otthonról elköltözés mondhatni luxusnak számít, de sokszor nincs más megoldás. Két lehetősége van a továbbtanulónak: albérlet vagy kollégium. A kollégiumok telítettsége az elmúlt években többször felmerült problémaként, nincs elég hely, a magánintézményekkel együtt sem. Nagyjából 56 ezer hely jut a csaknem 300 ezer hallgatóra (ahol egyébként a külföldiek szintén előnyben vannak). Ebből 14 ezer hely található Budapesten, ahol legalább kétszer ennyire lenne szükség. Számos kollégiumban áremelkedést is tapasztalhattunk, például az ELTE helyeinek ára 2019-hez képest 20-30 százalékkal emelkedett. A hatalmas túljelentkezés okán sokan albérletbe kényszerülnek. Csakhogy az ingatlan.com elemzése szerint egy év alatt 35 százalékkal nőtt a budapesti ingatlanok átlagos bérleti díja: havi 175 ezer forintra! Ez még úgy is többszöröse egy kollégiumi ágynak, hogyha többen veszik ki, megosztva ezzel a terheket.
A főúr fáradtsága
Az Eurostudent adatai szerint majdnem minden második hallgató vállal rendszeres munkát (ez 2014-ben még csak a tanulók harmadára volt igaz), és a diákoknak több mint fele küzd anyagi nehézségekkel. A munkába állás legnagyobb motivációja a megélhetés, valamint a tanulmányi költségek fedezése.Lilla az iskolával párhuzamosan kezdett dolgozni két éve egy állatorvosi rendelőben. Az ELTE az ország egyik legnehezebb egyeteme, a tanulás rengeteg időt felemészt, emellett csak szombatonként van lehetősége dolgozni. A szülei támogatása nélkül valószínűleg nem is járhatna ide. „Amennyit tudok, péntekenként is bejárok. Többet nagyon nem is bírnék egyetem mellett” – elmélkedett a helyzeten. Máté, aki mérnökinformatikus-hallgató, sem vélekedett másképp: „Nem tudom, hogy ez mindig így volt-e a korunkbeliekkel, de azt vettem észre, hogy egyszerűen senkinek nincs ideje semmire.”A munkavállalás ugyan nyújt némi anyagi biztonságot, de számos dolog szól ellene is. Felmérések bizonyítják, hogy gyakran a tanulás rovására megy, a tanulmányok kitolódásához vezet, illetve nagyban növeli a lemorzsolódás kockázatát. Ezt beszélgetőpartnereim egytől egyig megerősítették. „Nehéz, főleg a vendéglátásban dolgozva, hogy éjjel végzünk és reggel nyolckor óra van – mesélte Susa János germanisztika szakos hallgató. – Sok olyan tárgyam volt, ami azért nem lett meg, mert nem jártam be. Egyszerűen nem bírtam felkelni, olyan fáradt voltam. Úgyhogy igazából a munka ráment a tanulás rovására.” Felmerül a kérdés, vajon miért is ilyen munkát vállalnak akkor a hallgatók. A válaszhoz elég megnézni pár diákszövetkezet oldalát: lehetőségek jórészt a vendéglátásban és a kereskedelemben vannak, számos callcenteres és hoszteszmunka mellett. A legtöbb helyen nem szeretnek diákokkal dolgozni, ezt én is számos alkalommal tapasztaltam: nagy a fiatalokkal szembeni bizalmatlanság, a kevés tapasztalat sem őket erősíti. Persze nem egyedi eset, hogy a fiatalok nem tudják elvállalni a munkát, hiszen az órákkal nehéz összeegyeztetni, ha kevésbé rugalmas a munkaidő. Fontos figyelni arra is, hogy ha a diák rendszeres jövedelme eléri a minimálbér összegét egymást követő három hónapban, akkor már nem számít eltartottnak sem.Nem megnyugtató, de külföldön sem rózsás a helyzet: 2019-ben Franciaországban egy lyoni egyetemista felgyújtotta magát egy menza előtt, ezzel hívva fel a figyelmet az őt és hasonló helyzetű egyetemistákat érintő anyagi nehézségekre és a nem megfelelő állami támogatásra.
Diplomáig, és tovább
Vannak kételyek, hogy a járvány alatti online oktatás volt-e annyira alapos, mint a jelenléti, illetve a munkaerőpiacon majd egyenértékű diploma ként ismerik-e el az ekkor végzősökét. Máté szerint „nem könnyebb volt, csak más.” A kevésbé gyakorlatorientált szakokon persze nem jelentett gondot az online oktatás, sőt. Viszont Lilla számára a gyakorlat nélkülözhetetlen. Mindenesetre a jövőben megfontolandó lenne a hibrid oktatás alternatívája, ami számos hallgatónak adna lehetőséget és segítséget. Kevesebb lenne az utazás, az otthonról is hallgatható elméleti órák gazdaságosak lennének mind időben, mind anyagilag, és a visszahallgatható órák alaposabb, pontosabb tudás megszerzését is eredményezhetnék. Persze a pandémiás korlátozások számos szegmensben hátrányt is jelentettek: a diákok elsők közt veszítették el a munkájukat, illetve a szociális élet hiánya sok egyetemi kapcsolattól is elszakított minket. Ezek kulcsfontosságúak, de a jövőben remélhetőleg már nem jelentenek kockázatot.Kicsit én is kétségbeesetten állok a nagybetűs élet előtt. Mindannyiunkban felmerülnek olyan kérdések, hogy fogunk megélni, hogy engedhetjük meg magunknak akár a család gondolatát, ha így is alig jövünk ki a hónap végén. Egyáltalán, hol fogunk lakni? Ezek a kétségek nem is alaptalanok: a millennium után születettek generációja az első, melyben az ingatlan birtoklása csak minden harmadik embernek adatik majd meg. Sokan alapból diákhitellel a nyakukban zárják az egyetemet is. Egyetlen dolog nyugtasson: a sok lehetőség. A generációnknak ugyan nagyobb kihívással kell szembenéznie anyagilag, mint a korábbiaknak, de talán nagyobb esélyünk is van azt csinálni, amit szívből szeretnénk. Azt is mondják, a történelem során nem volt még annyira könnyű meggazdagodni, mint most. Már csak a hogyanra kell rájönnünk.
