A hét első napja egy borzalmas nap. Úgy általában is, de most különösen. A mai napot a kormány teszi emlékezetessé, hiszen fennen hirdette sokáig: mindenkit megvéd, s akárcsak az élet, a gáz- és áramár is örök, senki ne aggódjon a jövő miatt, főleg ne is tegyen érte. A választás előtt jólétünk bizonyságául kiosztott úgy kétezer milliárd forintot a kiválasztottaknak. Voltak, akiknek a szavazataikért cserébe, másoknak, hogy ne lázongjanak. Ígért ehhez még fűt-fát, de ezen már senki nem csodálkozott, hisz ez történik tizenkét éve folyamatosan. Nagynevű közgazdászok, értékelve kormányunk gazdasági teljesítményét és véleményezve az eltelt éveket, egybehangzóan állapították meg: szerencséjük volt. Eddig.
Jött a háború, Oroszország megtámadta Ukrajnát. Magyarország, ahol teheti, támadja az Uniót. Hogy emiatt alig csordogálnak hozzánk az uniós források, vagy más oka is van, a történések szempontjából mindegy is. A kormány pénze elfogyott, és tartalék, valamint pótlólagos források nélkül csak elvenni tud onnan, ahol még pénzt lehet sejteni. A vállalkozásoktól: erre utal a kata kiherélése, a kedvezményes üzemanyagvásárlásból való többszöri kitiltás, a rezsikedvezmények megvonása és a különadók felsrófolása is.
A költségvetés és az elvonások oldaláról nézve a valódi fejőstehén mégis a nép. A háború nélkül is az egekbe szökő infláció e réteget sújtja, amire még rátesznek egy lapáttal a cégek, hiszen ami terhet kapnak a kormánytól, azt át is hárítják. Ezzel tisztában van a kormány is, nem véletlenül módosítja sorozatosan felfelé a világ negyedik legmagasabb áfájából származó bevételeit.
Eddig mintegy kétezer milliárd forintot „vett vissza” megszorításokkal a kormány. És akkor most jön hozzá ez a hétfő.
A megélhetési után a rezsiköltségek is az egekbe ugranak mától, hiszen sávossá vált a gáz- és áramdíj. Ez különösen fájni fog sokaknak, hiszen a kormány érzéketlenül nem vett figyelembe se kort, se élethelyzeteket, se szociális szempontokat.
Mert kell a pénz.