Ha az egyetemi hallgatók egy nem elhanyagolható része nem tudja megszerezni a diploma átvételéhez szükséges közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát, az súlyos hiányosságokat mutat a nyelvoktatásban. A kormány lépett: egy tollvonással megszüntetik a nyelvvizsga-kötelezettséget. Elvégre a döntéshozók is zömmel nyelvvizsga nélkül diplomáztak még valamikor a szocializmusban, aztán mégis milyen jól boldogulnak.
Pedig a gond nem a kötelező nyelvvizsga-követelménnyel volt. A XXI. században egy diplomástól elvárható lenne, hogy legalább angolul tudjon írni, olvasni, viszonylag folyékonyan, érthetően beszélni (igen, még Orbán Viktor főispános-vármegyés, lelkibeteg Magyarországán is). A problémát elsősorban az jelenti, hogy az egyetemek, miközben megkövetelik a nyelvvizsgát, néhány kivételtől - például ahol szaknyelvi tudás kell - eltekintve semmit nem tesznek azért, hogy hallgatóik teljesíthessék is ezt az elvárást. A képzések nagy részén nincsenek még szabadon választható nyelvi órák, nyelvvizsga-felkészítő kurzusok sem. Ez körülbelül olyan, mintha középiskolában úgy kellene idegennyelvből kötelezően érettségizni, hogy négy évig egyetlen angol-, német- vagy franciaórát sem tartanának a diákoknak.
Ebben a kérdésben is gyakori a magyar társadalomra oly jellemző egymásra mutogatás: az egyetemek a középiskoláktól várnák el, hogy legalább egy középszintű nyelvismerettel felkészítsék a leendő hallgatókat. Ennyi erővel a gimnáziumok visszamutogathatnának az általános iskolára, az általános iskolák az óvodákra, az óvodák a bölcsődékre, a bölcsődék az anyaméhre. Ez így nem megy. Az idegennyelv-tanulásnak is az egész oktatáson átívelő folyamatnak kellene lennie, nem akadhat el a középiskoláknál. Az egyetemi képzés átalakítására, modernizálására lenne szükség.
Az egyszerűbb, lustább megoldás persze az, ha hátrább lépünk. Nem előre.
