orosz művészet;szamizdat;orosz-ukrán háború;

Nevessük ki a háborút!

Nem könnyű ma orosz művésznek lenni. Lemondta Anna Netrebko szeptemberi stuttgarti koncertjét a Baden-Württemberg Pénzügyminisztériumához tartozó vállalkozás „közbiztonsági veszélyhelyzetre” hivatkozva. Netrebkót korábban bírálták Putyinhoz fűződő jó kapcsolata miatt, de március végén – más művészekkel együtt – ő is elítélte Ukrajna megszállását. Nyugaton, úgy látszik, így sem bíznak benne.

Az internetes szamizdat betűformái az írógépekét idézik. Oroszul és angolul jelenik meg, így tájékoztatja a világot arról, hogyan gondolkodnak független művészek Ukrajna megtámadásáról és az oroszországi agresszió következményeiről. 

Oroszországban ma nincsen vélemény- és szólásszabadság. Több éves börtönbüntetésre ítélték azt az embert, aki háborúnak merte nevezni Ukrajna megtámadását a hivatalos „speciális hadművelet” helyett. Nagy bátorság kell a kritikus megszólaláshoz.

Meg természetesen szerzők és írások, valamint csatorna, hogy eljussanak a szavak a címzettekhez. Az önkényuralom évtizedei, sőt évszázadai során nem véletlenül született orosz földön a „szamizdat” (saját kiadás) ötlete. Most éppen újjászületik – persze már nem írógépes, stencilgépes másolatokban –, hanem az internet által lehetővé tett módokon.

2022 áprilisában létrejött az „oroszországi bűnös politikai rezsim” ellen fellépő művészek és értelmiségiek fóruma, a ROAR (Russian Oppositional Arts Review). Az angol betűszó üvöltést jelent.

Az oldalakra fel lehet tölteni szöveget, képet és zenét is. A téma a háború, Ukrajna gyilkos okkupációja.

Az ötletgazda az izraeli-oroszországi állampolgár Linor Goralik író és képzőművész volt, akinek kelet-ukrajnai szülővárosában, Dnyipropetrovszkban ma is véres harcok folynak. Lev Rubinstein, a moszkvai konceptualista iskola egyik alapítója a folyóirat beköszöntőjében „utálatos nosztalgiáról” beszél. A Szovjetunió szétesése annak idején magával hozott egyfajta véleményszabadságot, amelynek most vége szakadt. Újra szamizdatot kell kiadni, ha őszintén akarnak beszélni, ez nosztalgikus is lehetne, de ez nem édesbús, hanem keserű, utálatos nosztalgia.

De túl kell élnünk ezt a gyilkos erőszakkal és hazug propagandával teli világot, folytatja Rubinstein. A nevetés jogát még nem vették el tőlünk. Az egyetlen adekvát válasz arra, amit most az orosz vezetés tesz az ukránokkal, az a kacaj. Röhejbe kell fullasztani ezt a sötét, gyilkos abszurd játékot. Az úgynevezett kommunikációs tér tele van alávaló hazugságokkal. "A mi üzenetünk a gúny, a szatíra, a nevetés. Nem ölhetitek meg szabad szellemünket." 

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.