„A mi nappalink kint van a világban”

A természetben élni gyógyító. Ez az érzés ösztönözte nyolc éve Csatlós Reginát, hogy földet vásároljon a Balaton-felvidéken, egy Pécsely melletti, elhagyott szőlőtermelő területen. Párja, Tőgyi Balázs villamosmérnökből váltott környezettudatos vidéki életre, és egy kis jurtával rakta le a letelepedésük alapjait. Néhány év alatt a semmiből, barátaik segítségével alakították ki a Hideg-hegyi Menedéket, amely az ökotudatos létezés egyik legtöbbet emlegetett hazai mintája. Ma már tíz tagú, zárt közösségként működik. Tőgyi Balázzsal beszélgettünk az életformát meghatározó alapelvekről, a közösség és a gazdaság fejlődési folyamatairól.

Videóval!

– Hogyan jött létre a közösség?

– A Gyüttment Fesztiválon, az ökotudatos élet képviselőinek éves találkozóján alakult ki a kapcsolat, eljöttek hozzánk, segítettek, mi biztosítottunk szállást, műhelyt, konyhát. Afféle ugródeszkát, kotlósfészket ebbe az életbe. Mikor úgy döntöttek, itt szeretnének élni, volt, aki nálunk felállított egy jurtát, de ma már önjáró. Van olyan közösségi tag is, aki már tudott területet vásárolni a szomszédságban. Hét hektárról van szó, ahol összefüggő rendszerben, ökológiai szemlélettel szeretnénk gazdálkodni. Egy szövetkezethez hasonlítanám, ahol igyekszünk az erőforrásainkat és a hasznot is megosztani. A lényeg, hogy valamennyiünk számára közös értékeket fogalmaztunk meg.

– Mik a közös értékek?

– Az egyik a természettel együttműködő életmód. Ökológiai gazdálkodás, egészséges élelmiszer termelése úgy, hogy az a tájnak, az élővilágnak is a javát szolgálja. Ez határozza meg az építkezésünket, az alkalmazott technológiákat is. A másik fontos érték a közösségi elv, az együttműködés, a jó szomszédság. Vannak persze szomszédaink, akik más módon élnek, de mi velük is igyekszünk jó kapcsolatot ápolni. Fontos elv a szellem-lélek-test egységes egészségének óvása is. És kiemelném még az értékrendünkhöz szükséges tudás gyűjtését, ami nem egyszerű, hiszen a mai világunkban információs káosz uralkodik. Az ősi tudás és a mai kor hiteles felismeréseinek földerítése komoly kutatói munkát igényel, legyen szó akár ökológiai szemléletű építkezésről, akár gyógyításról vagy oktatásról. A felgyülemlő tudást és a tapasztalatainkat igyekszünk megosztani másokkal is. Ezt a célt szolgálják a képzéseink, nyári táboraink, és afféle nyílt napokat is tartunk, amelyeken bemutatjuk a területünkön alkalmazott módszereket. A mai kor kihívásai ebbe az irányba sodorják a társadalmat.

– Jogilag milyen formában működnek?

Van egy egyesületünk, a Mindenegyüttmegy 18 taggal, akik közül öten-hatan élnek itt. Ezen keresztül bonyolítunk hivatalos ügyeket, pályázatokat, szerződéseket, projekteket. Magának a közösségnek nincs jogi formája, leírt működési rendje. Organikus, belső fejlődési folyamat, nézőpontok, vélemények egyeztetése és tapasztalatok mentén formálódik. Úgy érzem, sikerült demokratikus közösséggé érnünk. A legfontosabb döntéseket igyekszünk együtt meghozni. Egy hektáron tudunk gazdálkodni, az élelmiszer-ellátásunk a legfontosabb közös ügy. Arra törekszünk, hogy mindenki tegyen bele munkát, pénzt. Van napi szolgálati idő, mindenki a maga módján tölti le, hol kertészkedéssel, az állatok gondozásával, vagy éppen rendrakással, főzéssel. Próbáltunk táblázatot vezetni, ki hány órát dolgozik, de nemigen figyeltük.

– Könnyű őrizni ezt az egységet?

– Nagyon érdekes a közösségi fejlődés dinamikája. Fejben sok működési mintát kidolgoztunk már, de nehéz tartani magunkat hozzájuk. A komolyabb nehézségek egyéni elakadásokban jelentkeznek. Ahogyan egy párkapcsolatban, úgy egy ilyen kisközösségben is megmutatkoznak, és valahogy fel kell dolgozni, meg kell fejlődni őket. Kemény önismereti utazás, sok időt, energiát igényel. Őszinteségre ösztönöz, ami nagyon lényeges egy ennyire intenzív együttlétben. Itt nem lehet kitartóan alakoskodni.

– Nehéz átállni a környezettudatos létre?

– Először is meg kell találni, mi szükséges valóban a létezésünkhöz, és keményen tartani magunkat hozzá. Nehéz feladat, mert a kényelmi igények, üzleti sugallatok eluralták az életünket. Azt hisszük például, feltétlenül 20-22 fokra kell felfűteni egy lakást, hogy meleg legyen. De lehet, hogy 18 fok is elegendő, ami nem kis energiamegtakarítást jelent. A vízhasználatnál is hasonló a helyzet. Valóban tengernyit kell magunkra locsolni fürdésnél, hogy tisztának érezzük magunkat? Vagy ott a vécé: egy sötét lyukba akarjuk eltüntetni vízzel az ürülékünket. Ezzel komoly környezeti problémát okozunk, hiszen azt a vizet meg kell tisztítani, ami nagy ipari tevékenységet igényel. Miközben az emberi ürülék is értékes természeti anyag, elkomposztálható, tudja növelni a talajerőt.

– Mennyire lehet függetlenedni a fogyasztói kultúrától?

– Mi ezért költöztünk ide. Itt nincs semmilyen hálózat, se áram, se gáz, se csatorna. Ráadásul ez egy szőlőhegy, minden köves, nehezen járhatók az utak. Könnyű volt minimalizálni az igényeinket, és elkezdhettük az alapoktól felépíteni új életünket. Beköltöztünk egy 30 négyzetméteres jurtába. Egy pici kályha volt benne, két óránként kellett fűteni. Ez így azért nem lesz jó, mondtuk, és építettünk egy olyat, amelynek komolyabb hőtartó tömege van. Azóta télen is jól érezzük magunkat a jurtában. Fejlesztünk tehát, ha valóban szükségét érezzük. Van már napelemes rendszerünk, akkumulátoros teleppel. Kis kapacitású, de igazodunk hozzá. Amikor süt a nap, használjuk az áramot, asztalosműhelyt működtetünk vele, vagy hűtőt, vagy a vizet szivattyúzzuk a ciszternából a hegyen lévő nyomótartályba. Ha pedig nincs nap, nem használjuk a nagy gépeket, és a tartályból gravitációsan jön le a víz. Az élelmiszer-termelésünk ugyanígy hat a táplálkozási kultúránkra. Amikor valamelyik szezonális zöldségünknek eljön a termési időszaka, akár hetekig belőle főzzük az ételeinket, ami nagy gasztronómiai találékonyságot szült. A tökből nemcsak főzeléket, hanem fasírtot, pörköltet, levest, süteményt is készítünk. És vannak cukkinis, padlizsános, paradicsomos meg egyéb hetek is.

– De mi van, ha egy idő múlva arra már arra születik igény, hogy kéne ide egy medence?

– Nem ördögtől való óhaj, van is már annyi technikánk, hogy gondolkodhatnánk róla. A lényeg, hogy a megoldás ökológiai szemléletű legyen. Ezért élővízre épülne. És bár tudom, hogy létezik tófólia, régóta foglalkoztat, hogyan tudnánk műanyag nélkül vízzáró réteget létrehozni. De mivel a legtöbb dolgot mi magunk csináljuk, az igazi kérdés az lenne, hajlandók vagyunk-e a barátaimmal munkát, szellemi energiát fektetni ebbe a fejlesztésbe.

– Miért olyan fontos, hogy önmaguk állítsanak elő csaknem mindent?

– Egyrészt a költségeink minimalizálása miatt. Másrészt érdekel minket a tudás, a tapasztalat. Jó ezeket a teremtő folyamatokat megélni. Sok ember azért nem érzi jól magát, mert elszakadt a teremtéstől. Öngyógyító folyamatot generál, ha magunk termeljük meg a saját élelmünket, ahogy minden más élőlény teszi. Közben találkozunk a növény- és állatvilággal, és harmonikusan beleilleszkedünk a természeti körforgásba.

– Nem azért vonzó ez a fajta lét, mert áttekinthető, kézben tartható?

– Lehet, bár a vidéki élet, amikor az erőforrásainkat is itt teremtjük meg, nagyon komplex rendszert rajzol ki. A régi paraszti kultúra elképesztő hagyományt hozott létre, amelyben minden mindennel összefügg, mindennek megvan a maga ideje, módja, ritmusa, rítusa. Ez az ősi tudás felértékelődik ebben a környezetben. De a lényeg maga a tapasztalat. Addig csak beszélünk valamiről. Én is éveken át csak jártattam a számat afféle városi zöld forradalmárként az ökológiai paradigmaváltásról.

– Csak teljes életmódváltással érhető el a környezettudatosság?

– Még villamosmérnökként feladatunk volt, hogy környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve automatizáljunk rendszereket, például bioüzemanyagot előállító vagy szennyvíztisztító üzemet. Komoly ökológiai tanulmányokat folytattunk hozzá. Szépen hangzó elképzelés, és izgalmas technológiai feladat, hogy szerves anyagból készítsünk üzemanyagot, biogázt, csak az a probléma, hogy ez is környezetpusztítás. Hiszen a szennyvízből irdatlan nagy áron tudjuk csak kivenni a szennyeződést. Azt kellene elérnünk, hogy az emberi ürülék az indokolatlan vécélehúzással ne kerüljön a vízbe. Még súlyosabb példa: megújuló energiáról beszélünk, és ide soroljuk a növényeket, a biomasszát is. Vagyis az élővilág anyagát alakítjuk energiává, környezetvédelem címszó alatt.

– Egyszerű kárcsökkentésről lenne csak szó?

– Igen, bár a biomassza energetikai felhasználása még súlyosbíthatja is a helyzetet. Próbálunk toldozni-foldozni egy rendszert, ami alapvetően hamis. Akarjon továbbra is mindenki autót magának, csak elektronikusat. Lehet ugyanennyi hulladék, csak gyűjtsük szelektíven. Illúzió, hogy ennyi ember éljen ilyen komfortszinten ezen a bolygón! Ez fenntarthatatlan.

Amíg nem alakítunk az életmódunkon, a fogyasztói szokásainkon, nem lesz igazi változás.

– És a Hideg-hegyi Menedéken milyen változásokat tervez az elkövetkező pár évben?

– Szeretnénk befejezni a biztonságunkat és megélhetésünket szolgáló rendszerek kialakítását, ami döntően agrárfejlesztés, vízmegtartó tájhasználat, változatos növénykultúra. Egyelőre jól érezzük magunkat a kis jurtában, szeretjük, hogy kör formájú, közös térben vagyunk. Bár hosszabb távon el tudnék képzelni helyette egy hasonló, fix épületet. Esetleg kis oldalsó helyiségekkel. Ökoépítészeti megoldással, akár félig beépítve a földbe, ami nagyobb hőtehetetlenséget eredményez. Továbbra is faszerkezettel dolgoznék, bár a hátsó falat ki lehetne rakni kőből. Egy sátor, egy jurta arra való, hogy az ember letelepedjen, elkezdje valahol az életét. És ha gyökeret tudott verni, idővel megépítheti a saját kis házát. Annak se kell nagyobbnak lennie, mert döntően alvásra, pihenésre szolgál. A mi nappalink kint van a világban.