Szokatlan módon nem egy habkönnyű szórakoztató darab várta a nézőket augusztusban, hanem egy ritka, keveset játszott dráma, Göncz Árpád Mérleg című darabja. Az idei bemutatót a Göncz Árpád-centenárium indokolta, augusztus 3-ára pedig azért esett a választás, mert ugyanez a nap a volt köztársasági elnök hivatali beiktatásának napja. A száz éve született írót nem kifejezetten drámáiról, inkább kiváló fordításairól ismerjük. A Mérlegen meglátszik a szerző filozófus vénája, remek ízlése, érdekes karakterszemlélete, de megírásakor láthatóan nem színházban, inkább párbeszédben, eszmecserében gondolkodott. Félreértés ne essék, a Mérleg nem politikai színmű – szerelmi történet, lecsupaszítva ész és érzelem küzdelmének drámája.
Az előadás a XV. kerületi kulturális intézményeket működtető Csokonai Nonprofit Kft. és a Terminál Workhouse független színházi alkotócsoport koprodukciójaként jött létre. A premier helyszíne a kerületi Csokonai Kulturális Központ volt, mely kiesik a fővárosi színházi vérkeringésből, de a hely maga bájos, és a nagy melegben igazán hívogató helyszín. A társalgási darab két szereplőjét Zsótér Sándor és Varga Mária alakították, az előadást Kerkay Rita színész-képzőművész rendezte, zenéjét Matkó Tamás szerezte.
Hatalmas, farsangi kavalkádot ábrázoló háttér, vörös műbőrfotelek, ízléstelen porcelándísztárgyak: az 1989 utáni időszakot idézi a színpadkép. A sokszereplős farsang nem valósul meg – ha a nippekkel folytatott bábjátékot nem soroljuk ide –, az előadás kétszemélyes karnevál első perctől az utolsóig. Nevekről nem érdemes beszélni, Göncz Árpád szereplői Nő és Férfi, ők pedig csak házastársaikat, rokonaikat, ismerőseiket nevezik meg. Nagyon korán rá lehet ismerni a Férfi alakjában az egykori köztársasági elnökre: ugyanúgy ült börtönben és az általános amnesztiával szabadult, nem hagyta el hazáját. A folyton mérlegelő, érzékeny férfihez bejelentkezik egykori szerelme, aki külföldről, egyenesen Amerikából tesz látogatást Budapesten. A mű nagyon személyes hangvételű, valójában azok a gondolatok játékos csatája, melyek a köztársasági elnököt foglalkoztathatták egykoron, életének talán pont ebben a szakaszában: az ötvenhatos forradalom után több, számára fontos ember külföldre költözött, a menni-maradni dilemmája az ő életében is sokáig jelen volt.
Huszonhárom éve nem látta egymást a két személy, az emlékek felidézésével, a történtek átbeszélésével gyakorlatilag XX. századi múltunk mérlegét kapjuk kilencven percbe sűrítve. A történet életszerű: két, egymásért rajongó, de nagyon különböző személyiség találkozott, bár a kapcsolat megszakadt köztük, végig egymásra gondoltak, itthon maradásban és emigrációban is. A félbaráti beszélgetés során kiderül, Férfi növénynemesítőként tengette életét hazájában, Magyarországon, Nő pedig, akit társa „embernemesítőnek” titulál, már angolul álmodik és angolul is lát, annyira bebetonozódott a tengerentúli társadalomba, hiszen sosem érezte otthon magát sem itt, sem ott. A Nő nem érti, hogy lehet röghöz kötötten élni növénynemesítőként, a Férfi pedig a genetika kapcsán a társadalom „morális DNS-éről” és „össznépi emlékezetkiesésről” beszél. Ez a virágnyelv uralja a két ember beszélgetését, és ez a lelemény több szempontból is Göncz Árpád személyét juttathatja eszünkbe. „Ötvenhat annyiféle, ahányan átéltük” – mondta 1990-ben a politikus, és darabja is valójában eszerint a filozófia szerint láttatja a két embert, történetüket. A dialóg áthallásos virágnyelve pedig valamiképp egy közös nyelv megtalálását jelenti, mely lényegében hasonló a műfordításhoz. Göncz Árpád drámájában központi téma a lelki értelemben vett levetkőzés, lecsupaszítás. Az egymás iránti nyitottság hiánya, a menekülés és a börtönévek hosszú évekre látszatéletté formálja egy ember sorsát, Férfi és Nő találkozása valójában ennek föloldozása, ahogy ők utalnak rá: ünnep.
Zsótér Sándor és Varga Mária kettőse jó választás. Zsótér Férfije érdekes módon szabadabb és függetlenebb lénynek tűnik, mint az Amerikából hazalátogató Nő, ez persze adódik a színésztől megszokott laza, szinte kamaszos játékmódból, ahogy szereti mozgásban tartani és uralni a színpadi teret. Varga Mária vele szemben szinte szobortermészetű, de meghitt pillanatokkal ajándékozza meg a nézőt. Az egész színpad egy átvitt értelemben vett játszótér, a nippekkel folytatott bábozás közben előkerülnek az 1980-as évek játékszerei, például egy játékkredenc. De nem csak ez a gesztus utal a játékosságra, a két szereplő cigaretta helyett ropikból szipákol, az egymásnak tett vallomások mégsem komolytalanok.
Az előadás egy érdekes adalékaként több magyar versből hangzik el idézet, így például Szabó Lőrinc Különbéke című költeményéből, mely talán az egész dráma legjobb lírai megfelelője. A Mérleg olyan írás, melyben összpontosul az az emberi természet, bölcsesség és filozófia, mely szerzőjét valódi államférfivá formálta, mégis megtartotta valódi haza- és emberszeretetét.
Göncz Árpád Mérleg című drámáját a Csokonai Kulturális Központban mutatták be augusztus 3-án.
