Elhunyt Hajósy Adrienne

Augusztus 12-én elhunyt 75 éves korában Hajósy Adrienne geofizikus, környezetvédő, lapunk rendszeres megszólalója és alkalmi szerzője. Aktív éveiben az ELTE Geofizikai Tanszék munkatársa, Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter tudományos főtanácsadója, az MTA Szigetközi Munkacsoportjának tudományos titkára volt, közéleti szereplőként azonban a bősi ügyben vállalt szerepe tette őt ismertté.

Személyes interjút legutóbb – jónéhány éve, még a Népszabadság színeiben – a Duna mellett készítettem vele arról, hogy rövid távon is mekkora csodák történnek egy vízparttal, ha kiszabadítják a beton alól. Utána már csak telefonon beszéltünk, jobbára a Balatonról. Rengeteg cikkhez adott szakmai háttérinformációkat – utoljára a Paks II tervezett helyszíne alatt húzódó geológiai törésvonalról beszéltünk. Amennyire közel három évtizedes ismeretségünk alatt meg tudtam állapítani, ez a három szenvedélye volt: a Duna, a Balaton és a geológia. Geofizikus volt, de az ökológiához is értett, és képes volt valamire, amire azok közül is csak kevesen, akik évtizedekkel később szereztek diplomát: hogy egységben lássa a környezet élő és élettelen elemeit; hogy élő rendszerekben gondolkozzon.

Utolsó éveinek szakmai és szellemi közege, a Nők a Balatonért Egyesület képviseletében fáradhatatlanul küzdött a tó körbeépítésének, a vizet tisztán tartó berkek elpusztításának, a nádasok feltöltésének, a szabálytalan kikötőépítések elburjánzásának megakadályozásáért. Mindig harcolt valami ellen. Az ő generációjában mindazoknak, akiknek fontosak a környezeti értékek, ez jutott: a csatatér egy folyó, egy tó, egy hegy, néhány négyzetkilométernyi élet – az egyik oldalon maroknyi elszánt civil és tudós, a másikon legtöbbször a mindenkori kormány. Ellenfelei (ezzel a mentalitással könnyebb volt ellenfeleket vagy akár ellenségeket szerezni, mint barátokat), ma is buzgón papírtigriseznek a neve hallatán, fölemlegetve, hogy harminc éve akkori szervezete, a Duna Kör azt az álláspontot képviselte: Csehszlovákia nem meri elterelni a bősi Dunát, az épülő vízmű csak egy politikai játszma díszlete. Tény, hogy Gabcikovót sokan benézték – jóval több információval rendelkező politikusok is, nem csak a tudomány és a civil szféra emberei –, de a környezeti következményeket Hajósy Adrienne ítélte meg pontosan. Évtizedeken keresztül dolgozott a Szigetköz környezeti monitoringján, csak akkor hagyta abba, amikor az Orbán-kormány pénzügyileg ellehetetlenítette a munkát, megakadályozva, hogy a Magyarországot ért ökológiai károkat Szlovákiával szemben bizonyítani lehessen. Azon a kudarcon, a politika érthetetlen, értelmetlen rosszindulatán soha nem tette túl magát teljesen.

Nem adta föl, csak visszavonult: talán úgy gondolta, legalább a Balatonból megpróbál megmenteni még annyit, amennyi menthető. Mostantól, nélküle sokkal nehezebb lesz.