A több mint két évtizede indult – a pandémia időszakában kényszerszünetet tartó – amersfoorti World Jazz Festival igazán rendhagyó, hiszen itt különböző PR-fogások helyett minden a muzsikusokról, az ő nemzetközi kapcsolataik fejlesztéséről, új koprodukciók létrehozásáról szól. Alexander Breest, a fesztivál megálmodója és direktora kezdetben aktív zenészként, szaxofonosként szállt be a kezdeményezésbe, és arra gondolt, hogy nagyon hasznos lesz, ha építenek egy olyan európai bázist, amely széles közönségréteget vonz, de közben nem kényszeríti szakmai kompromisszumokra a művészeket. Húsz év múltán elmondható, hogy Breest elképzelése valóra vált, hiszen a zenészek nemcsak fellépnek Amersfoortban, hanem a szervezők által nemzetközi konferenciának hirdetett, négynapos összejövetellel lehetőségük nyílik más fesztiválok és koncertügynökségek számára betekintést engedni éppen aktuális vagy a közeljövőben tervezett produkcióikba.
Az idei fesztiválon több mint hetven zenekar lépett színpadra – köztük holland, luxemburgi, olasz, magyar, lengyel és dél-afrikai formációk, valamint vegyes összeállítású csapatok. A konferencián londoni, brüsszeli, marseille-i, berlini és düsseldorfi szakemberek cseréltek eszmét a többi között lengyel, ukrán, izraeli vagy éppen indiai kollégáikkal. Magyarországot a Vásárhelyi Péter vezette Babel Sound produkció képviselte, akik saját fesztiváljuk (Balatonboglár) mellett mind több európai együttműködésben vesznek részt. Előadást hallottunk az internetes zenei platformokhoz kapcsolódó reklámlehetőségekről, a közösségi médiabázis felépítéséről, az ebben rejlő, szinte korlátlan lehetőségekről és kockázatokról. Az egyik szekció kifejezetten a bookinggal (művészügynökségi feladatokkal) a másik a műfaj-specifikus marketinggel foglalkozott. Ez különösen fontos, hiszen a jazzt – akárcsak a klasszikus zenét vagy a népzenét – nem lehet olyan „tömegtermékhez” illő eszközökkel értékesíteni, mint a pop-rock produkciókat. Örömmel és meglepetéssel tapasztaltam, hogy ezen a fesztiválon nem a könnyebben eladható jazzprodukciók dominálnak, hanem a modern és avantgárd improvizatív zene: Amersfoort szinte művészteleppé válik ezekben a napokban. Az estéket hajnalig tartó örömzenélés (jam session) zárja, amelyben az aznap fellépő összes szólista és zenekar képviselteti magát.
Minden évben van azért a fesztiválnak egy sztárfellépője is: idén a Brazíliában született, de már Hollandiában felnőtt szaxofonos-zenekarvezető, Lucas Figueiredo Santana, akiről mindenki csak szuperlatívuszokban nyilatkozott. Fiatal kora ellenére igazán mély gondolkodású, több nyelven beszélő, nyitott és váratlanul humoros zenész, aki a legutolsó milliméterig tökéletesen ismeri hangszerét. Második lemeze épp a napokban jelent meg, s ezt szeptember közepén, az Óbudai Társaskörben a magyar közönség is meghallgathatja. A Babel Sound ugyanis kiváló kapcsolatot épített ki az amersfoorti szervezőkkel, s ettől mindkét fél a holland-magyar „cserekereskedelem” rohamos erősödését várja a jazz műfajában.
Ennek jegyében szombat délután és este négy magyar zenekar képviseltette magát a World Jazz Festival programjában. A sort a hegedűs Kézdy Luca vezette Santa Diver trió (Szesztay Dávid – basszusgitár, Szegő Dávid – dob) nyitotta, amelyet a közönség nagy lelkesedéssel fogadott, könnyedén ráhangolódva a mélyebb érzelmű zenére. Másodikként a Kossuth-díjas Borbély Mihály kvartettje lépett fel, amelyben a zenekarvezető mellett Tálas Áron zongorázott, Horváth Balázs basszusgitározott és G. Szabó Hunor dobolt. Borbély a klarinét és a szaxofon mellett bemutathatta a kárpát-medencei népzene világából ismert hangszereit, a tilinkót és a tárogatót is. Az esti programban következett Harcsa Veronika énekesnő és Gyémánt Bálint gitáros duója, akikről egy holland kollégám azt mondta, „őszinte és lehengerlő bájjal” adták elő dalaikat. A magyar fellépők sorát a zongorista Sárik Péter triója (Fonay Tibor – basszusgitár, Gálfi Attila – dob) zárta, akik X Bartók című lemezük anyagát hozták el Hollandiába. „Talán egyik zeneszerző sem volt akkora hatással a mai jazzre, mint Bartók. Műveinek döbbenetes ereje, dinamikája szinte elsöpri a hallgatót, zenéje csupa izgalom, misztikum, határtalan mélység és tisztaság. Azzal a céllal készítettük ezt az anyagot, hogy feldolgozásaink által azokkal is megszerettessük Bartók zenéjét, akik eddig idegenkedtek tőle” – mondta a produkcióról Sárik Péter.
