A felszíni művelés során elbontották a meddő rétegeket, hogy a hegyek alatt elérjék a rezet és az aranyat. A németek által elfoglalt bányavidéken az Organisation Todt nevű német félkatonai szervezet felügyelte a munkát. Az olasz, francia, lengyel, szerb és magyar kényszermunkások tízezrei egyben a Siemens cég alkalmazottai lettek. A munkaszolgálatosok között számos képzőművész volt, akik közül néhányan a mostoha körülmények ellenére is alkottak. Saját örömükre vagy bajtársaik, katonai feletteseik és munkavezetőik megrendelésére hazaküldendő rajzokat, arcképeket, karikatúrákat készítettek. Kutatásaim során két olyan, műfajában, színvonalában és terjedelmében egyaránt különleges műalkotásra bukkantam, amelyek kiemelkednek a bori alkotások közül.
Az „Ein Märchen von Bor” („Bori mese”) címet viselő alkotás 50 fekete-fehér rajzból álló leporelló, amely egy szerelmi történetbe ágyazva, diavetítés- vagy képregényszerűen mutatja be a bori rézbányákban végzett kényszermunka részleges történetét. A „diákra” írott német nyelvű versecskék szavakba öntik a rajzok üzeneteit és egyben egy többértelmű, szimbolikus tartalmat adnak a mesének.
A másik bori műalkotás egy szöveg nélküli meseillusztráció. A „Mese a jó és a rossz kislányról” című műalkotás 12 színes képből áll. Ez a mese nem más, mint a német Grimm testvérek által írt Holle asszony (Frau Holle), vagy a magyar nyelvű fordításokban gyakrabban használt címmel, „Holle anyó” jól ismert gyermekmeséje. A meseillusztráció nem magában áll; a képekhez, nem tudjuk, hogy ki és mikor, de egy ajánlást, egy házassági értesítő másolatát és két portrét is hozzáillesztett. A rajzok megszületési körülményeit bemutató ezen kiegészítések történelmi keretbe foglalják a meseillusztrációt és egy önálló, összesen 16 oldalból álló művet alkotnak.
Az alkotók
A „Bori mese” címet viselő alkotás rajzolója az 1943-ban 32 éves Szabó Ferenc. Kaposváron látta meg a napvilágot izraelita szülők gyermekeként és római katolikusként anyakönyvezték. Édesapja, Szabó Manó kaposvári olajgyáros és zsiradékárú kereskedő volt. Szabó Ferenc grafikus tudását megmutató alkotásokat sajnos nem sikerült fellelnem. Annak ellenére nem maradt utána alkotás a „Bori mesén” kívül, hogy „hivatásos rajzolóként” tartották számon. Az 1950-ben történt halottá nyilvánításakor ez került ugyanis beírásra a foglalkozásához. Önmaga is így határozhatta meg foglalkozását, mivel a német koncentrációs táborban a foglakozásához a „rajzoló és grafikus” önmeghatározás került.
A „Bori mese” szövegírója a budapesti születésű, 1944-ben 36 éves Sándori Tibor gépészmérnök. Születési és halálozási adatain kívül, sajnos többet nem tudunk róla elmondani. Szabó Ferenc rajzolónak és alkotótársának, Sándori Tibor szövegírónak hasonló sors jutott osztályrészül. Mindketten ugyanabban Borból Magyarország felé elindított gyalogmenetbe kerültek 1944. szeptember 17-én. Szabó Ferenc 1944. november 9-én érkezett meg a flossenbürgi koncentrációs táborba. Innen 1944. december 4-én áthelyezték a Mittelbau-Dora koncentrációs táborba, ahol 1945. január 17-én meghalt. Fennmaradt a koncentrációs táborban vezetett, alapos orvosi dokumentációja. Sándori Tibor szintén ugyanebben a menetoszlopban érte el Szentkirályszabadját. Itt azonban ő már olyannyira beteg volt, hogy nem vitték tovább Németországba és a szombathelyi 3. számú helyőrségi kórházba szállították 1944. november 10-én. Itt halt meg végelgyengülésben négy nappal később. Szombathelyen temették el, de sírját hiába kerestem.
A Holle anyó meséjének illusztrátoráról, Csillag Albert neves budapesti grafikusról és festőművészről az előbbi szerzőkhöz képest sokkal többet tudunk. Csillag Albertről 1939-ben mint fiatal, tehetséges és ismert reklámgrafikusról írtak a lapok. Összesen két mesekönyvét és három filmplakátját ismerjük. Bor előtti mesekönyvei elsősorban nem az illusztrációk stílusa vagy szépsége, hanem a tipográfiai megoldásai miatt jelenthettek újdonságot: a mai kihajtogatható mesekönyvekhez hasonlítanak, illetve azok elődei.
Csillag Albert halálának történetét szinte minden bori munkaszoláglatos ismerte. Csillag Marányi Ede alezredes táborcsoport-főparancsnok kedvenc és kiváltságos portréfestője volt. A németek azonban elfogták az egyik titokban elküldött levelét, amiben a parancsnokát disznóként ábrázolta. Marányi lassú halálra ítélte: krumpliverembe záratta, naponta kiköttette és közben megverettette. A sokak szeme láttára történő emberkínzás ellenére Csillag hónapokig életben maradt és Marányi végül a központi tábor kiürítése előtti napokban végeztette ki. Kínzója és egyik gyilkosa Horváth József keretlegény volt, a gyilkosságra a Berlin tábor környéki hegyekben került sor 1944. szeptember elején. Olasz hadifoglyok temették el, de eltemetési helyéről vagy exhumálásáról nincs tudomásunk.
Művészeti iskolák
Budapesten az 1920-as évek végétől kezdve számos kiváló modern rajziskola működött, a szecesszió, a Bauhaus, az art deco, a konstruktivizmus stb. szellemében. Így a legnagyobbak között volt Bortnyik György alkalmazott grafikai iskolája, a Műhely, Berény Róbert tanítványi köre, a kismesterek közül pedig a többek között népmeséket illusztráló, rajzfilmeket készítő Jaschik Álmos híres magánrajziskolája. Az utóbbiban képezte magát Csillag Albert menyasszonya, Benisch Veronika is. Szabó Ferenc és Csillag Albert a hat év korkülönbség ellenére, művészi stílusuk alapján ezek bármelyikébe járhattak, sőt ismerhették is egymást. Mindenesetre ez az időszak nagy korszaka volt az ún. tervező grafikának: a reklámgrafikának, a plakátgrafikának, az említett stílusokban készített filmlakátoknak, különböző illusztrációknak, köztük a mesekönyv és rajzfilm illusztrációknak.
Réz kisasszony kiszabadítása
A Szabó Ferenc–Sándori Tibor féle mese lapjai leporelló-szerűen összehajthatók – olyan, mintha egy diavetítőn levetíthető lenne. A nyitó oldal alapján az is elmondható, hogy olyan, mint egy civil nézők által látogatott moziban, laponként lejátszható mozi-diafilm. Ugyan nem folyamatosan vetíthető, de egyedi állóképekből összerakott „mozikép”. A képek alá írt, perfekt német nyelvtudásról árulkodó versecskék fontosak és érthetővé teszik a lapokon lévő rajzokat, ugyanakkor színvonalukat tekintve nincsenek szinkronban a rajzokkal. Szabó Ferenc grafikái, dekoratív stilizálása, funkcionalista megközelítése, geometriai formákat alkotó rajzai a legjobb art deco és a konstruktivista alkotásokat idézik. A szövegek ezzel szemben „kínrímekbe” szedett versikék, irodalmi érték nélkül.
A „Bori mese” főszereplői Bor földrajzi neveit viselik. Borban két nagy, gyomrában réz- és aranyércet tartalmazó hegy volt, a Tilva Rosch és a Tilva Mika. A mesében Rosch király és a Mika királynő sziklabörtönbe, vagyis a bányák mélyére száműzték lányukat, Réz kisasszonyt, mert szépségébe Borska, a béka beleszeretett. Réz kisasszony bánatában sokat sírt, aranykönnyei a bori folyóba hullottak. Így is maradt volna ez mindörökre, ha egy nap nem érkezett volna meg Bor lovag, aki mindenáron ki akarta szabadítani Réz kisasszonyt, akibe ő is beleszeretett. Ez azonban csak úgy sikerülhetett neki, ha odavarázsolja a bányászathoz szükséges eszközeit, ha a birodalmából odaparancsolja a segédcsapatokat és a munkaszoláglatosokat. Létrejött a mesében néven nevezett Siemens tábori rézbánya az Organisation Todt szervezésében. A részletesen ábrázolt és leírt munkafolyamatban egyetlen egy cél lebegett a szemük előtt: a réz felszínre hozásával Réz kisasszony kiszabadítása. De Rosch király ellentámadásba lendült és özönvizet zúdított a munkásokra. Bor lovag azonban megépítette a Borban ma is létező Schutzwasserdamm-ot, vagyis a bori folyót elterelő védőgátat. A két fél küzdelmébe a béka belehalt, de Bor lovagnak végül sikerült felrobbantania a király szikla-trónját. Rosch király életét vesztette, Réz kisasszony pedig kiszabadult. Nem csak a szerelmesek lehettek most már boldogok, hanem hazamehettek az Organisation Todt emberei és utolsóként a munkaszolgálatosok is.
„Mese a jó és a rossz kislányról”
A másik mese, amit Csillag Albert illusztrált, a „Mese a jó és a rossz kislányról” című, mint említettem, a „Holle anyó” közismert gyermekmeséje. A mesében felsorolt szimbólumok közül egyetlenegyet szeretnék kiemelni, mivel ez vezet el a mű megszületésének körülményeihez. A nyitó és záró rajzban egyaránt hangsúlyos módon van jelen a mesében szereplő kakas. A zsidó néphit szerint a kakas a Messiás hírnöke, a zsidó hagyományban pedig a mátkaság és a termékenység szimbóluma. Nem tudjuk, hogy Csillag Albert miért éppen a Holle anyó mesét illusztrálta Borban, de azt tudjuk, hogy kinek a felkérésére, kinek címezve és milyen célra készült az illusztráció. A mese az 1944-ben 37 éves Niederländer Károly bori zsidó munkaszolgálatos felkérésére készült. Niederländer ugyanis feleségének, Gellér Annának, a hetedik házassági évfordulójukra készíttette a mesét. Niederländer 1936. december 24-én kötött házasságot Gellér Annával. Házasságkötésük dátuma a mese elején, Niederländer ajánlásában pontosan megnevezésre került. A mese tehát Borban, 1944. december 24-i dátummal készült. A megrendelő tehát az orosházi születésű, a szarvasi evangélikus főgimnáziumba járó, izraelita vallású, Niederländer László Károly volt, aki Budapesten lett mérnök. Lányának, akivel többször beszéltem telefonon, 2009-ben még nem tudtam megmondani azt, amit ma már tudunk, hogy édesapját a flossenbürgi koncentrációs táborba vitték 1944. november 9-én. Itt lakatos és esztergályos lett, majd innen átkerült Flossenbürg egyik altáborába, Legenfeldbe, ahol ismét az Organisation Todt kényszermunkása lett. Itt halt meg 1945. március 23-án és itt is temették el a reichenbachi temető szélén.
A két műalkotás kapcsán említett négy bori munkaszoláglatos közül tehát senki nem tért haza. Mindez azt is jelenti, hogy egyikük sem tudta hazahozni a maga bori meséjét. A leporelló az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tulajdonába került 1997. október 10-én. Az OSZK, élve elővásárlási jogával, az Első Budai Árverezőháztól vette meg 24 200 forintért. Az ilyenkor kötelezően kitöltendő „Adatszolgáltatási lapon” nem kerültek feltüntetésre az eladó neve és adatai. Ezeket az árverést lebonyolító Bedő Józseftől árverési biztostól sem tudtam megkapni. „Az „Adatszolgáltatási lap” viszont annyit azért rögzített, hogy a második lépcsőben elindított gyalogmenetet felszabadító partizánok egyik magyar tagja kapta ajándékba az egyik felszabadított bori munkaszolgálatostól. A Holle anyó illusztráció minden bizonnyal hasonló módon, a második lépcsőben felszabadítottak révén került Budapestre, a megrendelő feleségéhez, Gellér Annához. Lányuk, Marschall Éva dramaturg pedig egy 20 kilós csomagban maga vitte az izraeli Cfátban lévő Magyar Nyelvterületről származó Zsidóság Múzeumába 1997-ben.
Mesetudomány, holokauszt
A „Bori mese” a mesetudomány által használt tipológia szerint a realisztikus mesék csoportjába tartozik. A leporellón lévő történetben a mese szereplői nem természetfeletti, nem mágikus tulajdonságokkal rendelkező emberfeletti lények, hanem egyrészt okos emberek, akik ügyességüknek és szerencséjüknek köszönhetik sorsuk jobbra fordulását. Másrészt a szereplők a bori táj, a környezet topográfiai egységeinek megszemélyesített alakjai. Valós helyszínen játszódó, valódi eszközöket igénybe vevő, valódi szereplők által mozgatott történet, amelyben meseszerű elemek jelennek meg. A Holle anyó közép-európai meséje, aminek ismeretlen okból, Borban a jó és a rossz kislány mesecímet adták; a világszerte használt Aarne–Thompson–Uther féle (ATU Index) mesetipológia alapján, a kb. 2400 mesetípust tartalmazó index szerint a 480-as számú besorolást kapta. Az orosz Vlagyimir Propp meghatározása szerint is ez egy varázsmese, amit a nemzetközi szakirodalom tündérmeseként értelmez.
Az alkotók a holokauszt áldozatai és az alkotások a holokauszt ideje alatt, fogva tartásuk helyszínén keletkeztek. A bori alkotások hasonlítanak a Holokauszt Emlékközpontban a közelmúltban megrendezett „Holokauszt és művészet” című kiállítás alkotásaira, és nem hasonlítanak a szintén a közelmúltban a budapesti 2B Galériában megrendezett „Szemtanúk” című kiállításon bemutatott művekre. Az első esetben a táborokban, gettókban, tehát az ott és akkor készült művekről, míg a második esetben a túlélők által utólag készített alkotásokról van szó. Nyilván a Borban és más táborokban, gettókban készült alkotások traumafeldolgozások is egyben, de mégis, a bori alkotásokból hiányzik a keserűség, a fájdalom vagy a gúny és a brutalitás ábrázolása. A bori mesék ábrázolásában van valami felemelő, ami a mesékre általában is jellemző. A bori mesékre különösen igaz Honti János népmesekutatónak a mesékkel kapcsolatos megállapítása, miszerint „a mese világában a halálnak, a rossznak valahogy ki van véve a méregfoga”.
A két grafikusművész bori művei alapján úgy gondolom, hogy alkotásaik olyan színvonalat képviselnek, amelyeknek helyük lehetne a Magyar Nemzeti Galériában ma is látható „Art deco Budapest” című, vagy a szimbolizmushoz és a szecesszióhoz köthető alkotásokat bemutató „Modern idők” című állandó kiállításon.
„Alles ist ein Märchen”, vagyis a mese mindenütt ott van, vagy egy másik megfogalmazásban, mindenben ott van a mese világa. Honti János idézte ezt a német romantika vezéralakjától, Friedrich Novalis költőtől, az 1937-ben megjelent „Mese világa” című alapművében. Honti János szerint, aki nem mellesleg zsidó munkaszolgálatosként halt meg Kópházán 1945 tavaszán, a mese története és az ember világhelyzetének története nehezen választható el egymástól. A mesetudományban a mesét szokás „magatartás-formákat átörökítő történelmi dokumentumként” is kezelni. Ez a két bori alkotás esetében többszörösen is igaz!
