- „Meg kell mutatnunk, hogy ennek a hivatásnak van még méltósága, és nem hagyjuk szó nélkül, ami az oktatásban történik”

A legutóbbi kormányinfón elhangzott, hogy a Tanítanék Mozgalom baloldali politikusokat támogat. Konkrétan kiket?

Igen, Gulyás Gergely miniszter a szájára vett minket, de nem tudom, hogy kikre gondolt. Az ilyen kijelentések egyszerre meglepőek, viccesek és sértőek: a saját narratívájukat próbálják erősíteni a hazugságokkal, amelyeknek az a célja, hogy megpróbáljanak minket betolni valamilyen pártpolitikai térbe. Az persze tagadhatatlan, hogy a Tanítanék Mozgalom együtt dolgozott ellenzéki pártokkal, a 2018-as választások előtt mi kezdeményeztük, hogy jöjjön létre egy oktatási minimumprogram, aminek a kidolgozásába nemcsak az ellenzéki politikusokat, hanem a Fidesz és a KDNP képviselőit is megpróbáltuk bevonni, de a megkeresésünkre ők nem reagáltak.

Nemrég levelet írtak Pintér Sándor belügyminiszternek és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak, amiben a pedagógusok sztrájkjogának visszaállítását és sürgős béremelést követeltek. Kisfaludy László helyettes államtitkártól kaptak választ, aki “kardcsörtetés” helyett szakmai párbeszédet javasolt. Megfogadják a tanácsát?

Kisfaludy László kéri rajtunk számon a szakmaiságot, miközben ez a kormány tizenkét éve nem hajlandó érdemi, eredményes szakmai párbeszédet folytatni. A kormány és a pedagógus szakszervezetek közötti tárgyalások folyamatosan csődközeliek, ami nem az érdekképviseletek hibája. A kormány semmi mást nem tesz, csak hárítja a felvetett problémákat és sikerpropagandát terjeszt, ezt nem lehet érdemi szakmai párbeszédnek nevezni.

A szakszervezetek újabb sztrájkot hirdettek, ha a következő napokban sem lesznek eredmények, a Tanítanék Mozgalom pedig jelezte, szeptember 5-étől folytatják az év első felében megkezdett iskolai polgári engedetlenségi akciókat. Hogyan készülnek?

A polgári engedetlenségi akció folytatásához már csatlakozott a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium, miután a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium tanárai már nyár elején jelezték ezt a szándékukat, de tudunk más iskolákról is. A Tanítanék kapcsolatban van több ezer pedagógussal, akik szervezőként vagy résztvevőként benne voltak a tavaszi polgári engedetlenségben és sztrájkhullámban. A szakszervezetek is elkezdték előkészíteni a sztrájkot, amivel egy probléma van: a sztrájktörvény, ami alkalmatlanná tette a pedagógusok számára az érdekérvényesítést, egy valódi, érezhető sztrájk megszervezését. Valójában nem maradt más, mint a polgári engedetlenség, amihez próbálunk minél több információt adni a kollégáknak. Felkészítő anyagot készítünk, amit megpróbálunk minden iskolába eljuttatni, hogy tudják, mit jelent a polgári engedetlenség, hogyan lehet szervezetten beleállni, folyamatosan fenntartani, milyen jogi következményekkel lehet reálisan számolni és mik azok a fenyegetések, amelyek valóban csak fenyegetőzések a munkáltatók, fenntartók részéről. Abban bízom, hogy 5-én, hétfőn egy nagyszabású akció lesz, ami aztán hólabdaszerűen gördülhet tovább, egyre nagyobbá nőve, akár az őszi érettségi időszaka közben is.

Hogyan, mitől lehet ez hatásosabb, mint korábban? Említette, a szakszervezeti tárgyalások csődközeliek, de a korábbi polgári engedetlenség sem hozott kézzelfogható eredményeket.

Látjuk, hogy ezzel a kormányzattal nem nagyon lehet párbeszédbe bonyolódni, de a társadalomnak, a magyar állampolgároknak a figyelmét azért fel lehet hívni a nehézségekre. Célunk például, hogy minél több szülőt állítsunk magunk mellé, hogy el tudjuk mondani nekik, milyen lenne az a jó, korszerű oktatás, ami járna az ő gyerekeiknek, de amit most nem kapnak meg. Meg kell nekik mutatni, milyen problémákkal küzdünk, és itt nemcsak a sztrájkjogra vagy a bérekre, hanem az iskolák lerohadó állapotára, az egyre nagyobb szakemberhiányra, az elmaradó vagy szakszerűtlen helyettesítéssel megoldott tanórákra, a minőségi oktatás hiányára, a súlyos esélyegyenlőtlenségekre gondolok.

A növekvő rezsiárak, infláció, megélhetési gondok nem vethetik vissza az oktatásban dolgozók tiltakozási kedvét?

Egyrészt a fenyegetések erősen hatnak a csatlakozási szándékra. A belügyminiszter részéről elhangzott, hogy a polgári engedetlenséget fegyelmi ügyként kezelik, de hallottunk már olyat is, hogy egy hónapnyi munkabér is megvonható attól, aki részt vesz ilyen akciókban. Az ilyen fenyegetéseknek általában nincs jogi alapjuk, sok esetben mégis működnek, ezért is szeretnénk a jogi “kisokosunkkal” egy kis segítséget adni. Az igaz, hogy minden egyes munkabeszüntetéssel töltött nap az aznapi munkabér elvesztésével jár, és amikor valaki a mindennapi megélhetésért küzd, ez sokat számít. Ezért már tavasszal elkezdtünk magánadományokból egy sztrájkalapot gyűjteni, amiből az akkor hozzánk forduló mintegy ezer pedagógusnak tudtunk segíteni, és a továbbiakban is azt tervezzük, hogy kompenzáljuk a polgári engedetlenségben részt vevő kollégák anyagi veszteségeit. De van egy másik nehézség is, a kifulladás és az elkeseredettség, amit sokaknál nehéz további aktivitásba fordítani. Mégis meg kell próbálnunk megmutatni, hogy ennek a hivatásnak van még méltósága, és legalább nem hagyjuk szó nélkül, ami az oktatásban történik velünk és a tanítványainkkal.

Nemsokára kezdődik az iskola. A kormány “normális” tanévvel számol. A tanári szobákban hogy látják, “normális” tanév indul szeptembertől?

“Normális” semmiképpen sem lehet. Nem beszélhetünk “normális” tanévről akkor, amikor az ország minden pontján, iskolatípustól függetlenül tanárok hiányoznak a rendszerből. Nagyon sok helyen már nem megoldható a szabályszerű, szakszerű oktatás. Már csak ezért sem lehetne ez egy rendes tanév akkor sem, ha nem lenne semmilyen tiltakozás, sztrájk vagy polgári engedetlenség. A pedagógusok több mint egytizede hiányzik a rendszerből, a többiek pedig egyre nagyobb terhelés alatt állnak. Ahol csoportokat kell összevonni azért, hogy megtartható legyen egy óra, ahol végzettség nélküli dolgozókat kell felvenni ahhoz, hogy be lehessen írni a naplóba, hogy az adott tantárgy órái meg voltak tartva, ott nem lehet rendes tanévről beszélni.

A végzettség nélküli “tanárok” kicsodák? Például egy bolti eladót behívnak tanítani?

Nem hiszem, hogy egy bolti eladó szívesen megy tanárnak, ez inkább fordítva történik, a tanárokból lesznek bolti eladók, mert az áruházláncoknál anyagilag jobban megbecsülik őket. De például egyre gyakoribb, hogy egy diploma előtt álló egyetemi hallgatót hívnak be tanítani, a gyakornokokat nagyobb óraszámban alkalmazzák, mint lehetne, vagy felvesznek valakit idegennyelv tanárnak, akinek pedagógiai végzettsége ugyan nincs, de van egy erős nyelvtudása, nyelvvizsgája. Ilyenek nem történhetnének, hiszen ez egy külön szakma, a pedagógus egy kreatív értelmiségi, aki a megfelelő körülmények között mindent megtesz azért, hogy a tanítványi eljussanak oda, ami nekik a legjobb, kibontakoztathassák képességeiket.

A kollégáitól mit hall, milyen tanévre számítanak?

Egyöntetű az elkeseredettség és a düh. Mindenki látja, mennyire méltatlan az az anyagi helyzet, amibe kerültünk, milyen súlyos probléma a szakma elöregedése. Egy-egy tanáriban elvétve találunk 30 év alatti fiatal kollégát, míg nagyon sokan vannak, akik már 60 évesek elmúltak, a derékhad pedig 50-60 év közötti. Ez szakmailag is probléma, hiszen egy tanári közösség akkor működik jól, ha folyamatosan megújul és jönnek be azok az inspiráló, új személyek, akik motiváltak, módszertani változásokat is hozhatnak, s egyben tanulhatnak kollégáik évtizedes tapasztalatából. Az lenne az egészséges, ha lenne egy folyamatos fiatalodása a szakmának, amitől jelenleg sajnos messze vagyunk.

Azt mondja, egyöntetű az elkeseredettség és a düh. Év elején 20-30 ezren sztrájkoltak, több ezren vettek részt polgári engedetlenségben, de jelenleg 148 ezer főállású pedagógus van Magyarországon. Mi van azzal a mintegy 120 ezer pedagógussal, akik sehogy sem tiltakoztak, ők elégedettek a helyzetükkel?

Biztos van olyan, aki elégedett, bár furcsán néznék rá. De vannak olyanok is, akik elégedetlenek, dühösek, látják a rendszerszintű problémákat, de több ok miatt félnek hangosan tiltakozni. Ne felejtsük el azt sem, hogy évtizedek, talán évszázadok óta arra szocializálódott az egész tanári közösség, hogy azt is tanítsa meg, hogyan élünk egy társadalomban, hogyan tartjuk be a szabályokat, hogyan jön létre az a fajta társadalmi együttélés, ami viszonylagos békéhez vezet. Most ezek az emberek kerültek olyan helyzetbe, ahol, ha változást akarnak, nincs más eszköz a kezükben, csak az, hogy szabályt szegjenek. Ezt nem könnyű meglépni, különösen, ha nem érzik a helyi és a széleskörű társadalom támogatását. Ezen a téren is sok teendőnk van még.