Ha azt mondom, hogy Lázár János nyeglén válaszolt bizonyos kérdésekre, akkor azzal nem mondok semmi újat. Annak idején, amikor még a kancellária fontos embere volt, megszokhattuk tőle. És igaz: volt, ami jól állt neki, de volt ami inkább bicskanyitogató volt. Lázár, noha most – a tihanyi Tranziton – úgy fogalmazott: a Fideszben nem szokás politikai ambíciókról beszélni, amit mellesleg egy ilyen típusú miniszterelnök mellett készséggel elhiszünk, ő maga mégis igyekszik úgy beszélni, mint akinek vannak ilyen ambíciói, és mellette még különbözik is a párt színtelen vezetőitől.
Hogy sok-sok megalázás után miért hozta vissza Orbán Lázárt az első vonalba – van ilyen? - azt nem tudjuk, de azt igen: a miniszter igyekszik ugyanazt a formát mutatni, mint elsővirágzása idején. Most nem kisebb feladatot kapott, mint hogy az eddig beindított, vagy eltervezett beruházásokat – 10 ezer milliárdról beszélünk – megritkítsa. Nagy fegyver van a kezében: adhat és elvehet.
És ez a lehetőség Budapest esetében különösen nagy szerepjátékot engedélyez számára, így aztán nyugodtan válaszolhat arra a kérdésre, hogy vajon találkozik-e Karácsony Gergely főpolgármesterrel – idézem- : „még nem csattant el a múzsa csókja, még nem kaptam ihletet ahhoz, hogy találkozzunk”. Azt is hozzátette: a budapestiek jól fognak járni a személyével, de a vidékiek még jobban.
Vagyis: Lázár egyértelművé tette, hogy komoly hatalom van a kezében, hogy nyugodtan játszadozhat a főpolgármesterrel, de még inkább budapestiekkel. Egy normális világban nem létező miniszteri mondatok ezek, egyenlőek lennének az azonnali bukással, de ez nem egy normális ország. Itt lehet beszélni a múzsa csókjáról, és arról, hogy úgy akar hozzányúlni – elvenni – a fővárostól beruházásokat, hogy szóba sem áll a város vezetőjével. Mert még nem kapott rá ihletet.
Ennek az embernek most 10 milliárd forint van a kezében...