18.20. Szabadi-Sóstó, vasútállomás „A menetrend szerint 18 óra 21 perckor érkező, Budapest Déli Pályaudvarra tartó Déli-Parti InterRégió előreláthatólag 5 percet késik” – recsegte a hangosbemondó. „Ez még belefér” – sóhajt fel megkönnyebbülten a feszülten hallgatózó idős hölgy. A vonat befut, felszállunk. Hely alig, többen állnak.
18.50. Lepsény, vasútállomás Szakad az eső, a szél cibálja a fákat. Baljós szürkeség ereszkedik ránk. A felszálló utasokkal együtt ömlik be az ajtón a víz. Várakozunk. „Lesz tűzijáték” – olvassa hangosan a hírt telefonjáról egy srác. Lassan továbbindulunk.
19.30. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Állunk. Feltűnik a kalauz. Fa dőlt a sínre vagy a vezetékre – pontosan nem érteni, mit mond. „A katasztrófavédelmet várjuk. Nem tudunk továbbmenni”. A leszállást nem ajánlja senkinek, áramütés veszélye miatt. „Pótlóbusz érkezik?”. „A nyílt pályán vagyunk, inkább ne számítsanak rá” – mondja rutinosan. „Hozott mindenki enni?” ”Covidos lesz mindenki!” „Szabotázs!” „A háttérben meghúzódó Gyurcsány szál!” – hangzanak mindenfelől a szarkasztikus megjegyzések. Egy nő méltatlankodik: „Nincs net! Lepsénynél még megvolt! Majd a Viktor lefedi a hálózatot!” A klíma leáll, sűrűsödik a levegő, az ablakok nem nyithatók. Valaki az ajtó kinyitását követeli. A kalauz biztonságunk érdekében visszautasítja. A résnyire buktatható felső ablakcsíkokat kinyittatja.
20.00. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között A kalauz ismét körbejár. „A katasztrófavédelem előttünk van, jön egy dízel is, az behúz minket.” – jelenti be. „Budapestig?”. „Csak a következő állomásig. Ott majd meglátjuk”. Tizenöt perc múlva bejelenti:„Székesfehérvárig visz a dízel.”
20.40. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Felbukkan egy láthatósági mellényes férfi. „Indul a vonat!” – közli. A vonat elektronikus tájékoztató táblája szerint 19.05-kor Székesfehérvárra érünk. Ezt tíz perc múlva a kalauz is megerősíti, de azt nem tudja, meddig megyünk.
20.56. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Lekapcsolódik a villany. „Kezdődik a tűzijáték! Így jobban látjuk”. „Rezsicsökkentés!” – hangzanak a pikírt megjegyzések. A kalauz eltűnt. A mobilok lemerülnek, egyre kevesebb világít.
21.15. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Elindulunk. Tapsvihar. „Már 15 perce nézhetném a tűzijátékot” – állapítja meg valaki a sötétben.
21.18. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Megint megállunk. „Melyik mert tapsolni? És még a Tóth Gabi koncert is elmaradt!” – hangoskodik káromkodásokkal fűszerezve egy nő.
21.20. Valahol a pusztában, Lepsény és Kiscséripuszta között Továbbindulunk. Senki sem tapsol. Világítás továbbra sincs.
21.28. Valahol a pusztában, Kiscséripuszta és Szabadbattyán között Megint állunk. Sötét van és meleg. Izzadunk, a levegő nehéz. A mellettem ülő nő le szeretne szállni Szabadbattyánban. Előre megy, de a kalauz azt mondja, nem nyílnak az ajtók. „Leszarom, hogy 800 lesz a benzin, többet nem megyek vonattal! De a tűzijáték, meg a Vodafone az kell, mi? A Mávot kéne fejleszteni!” – hőbörög megint a hangoskodó nő. „Az oktatást” – mondja csendesen a mellettem ülő nő. A kalauz már nem jár körbe. Megint van net. Világítás nincs.
21.51. Valahol a pusztában, Kiscséripuszta és Szabadbattyán között Elindulunk. Az utasok elcsendesednek, hátulról nevetés harsan.
21.58. Szabadbattyán, vasútállomás Befutunk az állomásra. Üres vonatok rostokolnak, rengeteg utas áll mellettük. Betolat mellénk egy kivilágított szerelvény. „Nyissák ki az ajtót!” – követelik mindenhonnan. A kivilágított vonatra elkezdenek felszállni a peronon álló emberek. A mi vonatunk ajtajai továbbra is zárva, bent sötétség.
22.10. Szabadbattyán, vasútállomás Valaki szétfeszít egy ajtót. Még egyet megnyitnak. Kisgyerekkel, kutyákkal ugrálnak le az utasok a magasból, a lépcső nem nyílt ki. „Menni fog” – biztat egy idős asszonyt egy fiatalember, és lesegíti. Az utasok átözönlenek a másik vonatra. Senki nem tudja, hova megy. A hangosbemondó néma, Máv-egyenruhást nem látni. Felszállok a vonatra. Hely nincs, feltorlódnak az emberek és a kutyák. Egy kislány hisztérikusan zokog. „Hova megy a vonat? - kérdem a fülkében ülőktől. »Nekünk azt mondták, a Délibe. Idáig busszal jöttünk« - mondják.
22.20. Szabadbattyán, vasútállomás Elindulunk. Egy Máv-egyenruhás férfi veszekszik a zárt lépcsőn ülő lányokkal: „Ez tilos! Balesetveszélyes!”
23.10. Budapest, Kelenföld, vasútállomás Hazaértem. Szerencsére nem a 2 ezer forintos tűzijátékjegyet vettem. A sima 20 forinttal olcsóbb volt.
